adozona.hu
BH+ 2000.1.95
BH+ 2000.1.95
Leltárhiány esetén csak akkor alkalmazható a megőrzési felelősségre vonatkozó jogszabály, amennyiben a leltárfelelősség feltételei nem állnak fenn. A leltárhiányért fennálló felelősség a jogi természetét illetően eredményfelelősség, kockázatviselés. A leltárhiánynál a hiány ismeretlen okból következik be, ezért az okozati összefüggést nem kell bizonyítani [Mt. 169. § (1) bek., 170. §]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperesek a felperes ÁFÉSZ tulajdonában lévő 2. számú Iparcikk Áruházban dolgoztak. Az I. rendű alperes egységvezető volt, a II. rendű és III. rendű alperesek a helyettesei, a többi alperes eladóként dolgozott.
A felperes 1997. január 23. és február 1. között az Iparcikk Áruházban leltározást végzett az 1996. április 1-jétől 1997. január 22-éig tartó leltáridőszakban. Ez alatt az idő alatt a szoros elszámolású üzletben 167.130 forint leltárh...
BH+ 2000.1.95 Leltárhiány esetén csak akkor alkalmazható a megőrzési felelősségre vonatkozó jogszabály, amennyiben a leltárfelelősség feltételei nem állnak fenn. A leltárhiányért fennálló felelősség a jogi természetét illetően eredményfelelősség, kockázatviselés. A leltárhiánynál a hiány ismeretlen okból következik be, ezért az okozati összefüggést nem kell bizonyítani [Mt. 169. § (1) bek., 170. §]
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperesek a felperes ÁFÉSZ tulajdonában lévő 2. számú Iparcikk Áruházban dolgoztak. Az I. rendű alperes egységvezető volt, a II. rendű és III. rendű alperesek a helyettesei, a többi alperes eladóként dolgozott.A felperes 1997. január 23. és február 1. között az Iparcikk Áruházban leltározást végzett az 1996. április 1-jétől 1997. január 22-éig tartó leltáridőszakban. Ez alatt az idő alatt a szoros elszámolású üzletben 167.130 forint leltárhiány keletkezett. Erre tekintettel a felperes az 1997. március 25-én kelt írásbeli felszólításával az alpereseket különböző összegű leltárhiány megfizetésére hívta fel. 1997. április 7-én módosította valamennyi alperes tekintetében a felszólítás összegszerűségét, minthogy megállapította, hogy a leltárhiány felosztásánál három dolgozó kimaradt, ezért keresetlevelében az arányos kötelezettségvállalás alapján az I. rendű alperest 39.276 forint, a II. rendűt 26.741 forint, a III. rendűt 19.053 forint, a IV. rendűt 10.362 forint, V. rendűt 12.033 forint, a VI. rendűt 12.200 forint és a VII. rendűt 11.198 forint leltárhiány megfizetésére kérte kötelezni, a megjelölt összegek után 1997. január 23-ától évi 20 százalékos kamat megfizetésével és a perköltségekkel együtt.
Az alperesek a kereset elutasítását kérték, bár a leltárhiány összegét nem vitatták. Arra hivatkoztak, hogy a leltáridőszak alatt a felperes rajtuk kívül olyan személyeket is foglalkoztatott, akik leltárfelelősségi nyilatkozatot nem írtak alá, továbbá hivatkoztak arra is, hogy csupán a földszinten lévő vasosztálynál jelentkezett hiány, az emeleti ruházati osztályon nem.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította, és illeték megfizetésére kötelezte. Ítéletének indokolásában kifejtette, hogy a felperes kollektív szerződése pontosan szabályozta a leltárhiányért való felelősség mértékét, azonban nem rendelkezett a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárási rendről, ezért az Mt. 173. §-ának (1) bekezdése értelmében a bíróságtól kellett kérnie a munkavállalók leltárhiány miatti kártérítésre kötelezését. Okfejtése szerint a leltárhiányért való felelősség megállapításánál az Mt-nek a megőrzési felelősségre vonatkozó 169. §-a szabályait kell alkalmazni. Minthogy a felperes több munkavállalót felelősségvállalási nyilatkozat nélkül alkalmazott, ezért nem biztosította az alperesek számára a biztonságos őrzés feltételeit. A leltárfelelősség, mint megőrzési felelősség szigorú szabályaira tekintettel megállapította, hogy az egyes munkavállalók felelősségvállaló nyilatkozat nélküli foglalkoztatása kizárja az alperesek a leltárhiány megtérítésére való kötelezését.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az Mf. 20.206/1998/3. számú jogerős ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét helytálló indokai alapján helybenhagyta, és a felperest 7.800 forint le nem rótt fellebbezési illeték megfizetésére kötelezte.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy az Mt. 170. §-ának (1) bekezdése szerint a kollektív szerződés a leltárhiányért való felelősség szabályait megállapíthatja, melynek során meg kell határozni a felelősség feltételeit, terjedelmét és a felelősség megállapításával kapcsolatos eljárási rendet. Álláspontja szerint ennek az előírásnak maradéktalanul eleget tett. A felelősségvállaló nyilatkozatot tévő dolgozókat nem mentesíti a leltárhiány megfizetése alól az a tény, hogy valamelyik munkatársuk tekintetében a leltárfelelősség nem állapítható meg. Amennyiben osztanánk az elsőfokú bíróság okfejtését - a biztonságos őrzés feltételeinek hiányaként minősítve egyes munkavállalók felelősségvállaló nyilatkozatának hiányát -, a leltárhiány megállapítására nem kerülhetne sor; a perbeli esetben azonban az Mt. 169. §-a nem alkalmazható.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Nem vitás, hogy a felperes a kollektív szerződésében szabályozta a kereskedelmi dolgozók leltárfelelősségét, meghatározva a forgalmazási veszteség mértékét, a leltárfelelősség feltételeit, a munkavállalók felelősségének mértékét és a leltározásra vonatkozó eljárási rendet. Arra az esetre, amikor a leltárhiány egyezség útján történő megfizetésére nincs lehetőség, a kollektív szerződés olyan előírást tartalmaz, amely szerint a munkáltató a bíróság előtt érvényesítheti a leltárhiány megtérítésére vonatkozó igényét.
A Legfelsőbb Bíróság megállapítja, hogy a bizonyítási eljárás adatai szerint helytállóan kialakított tényállás alapján az elsőfokú bíróság téves következtetésre jutott, amikor úgy ítélte meg, hogy a leltárhiányért való felelősség megállapításánál a megőrzési felelősség szabályait kell alkalmazni. Az Mt. 169. §-a megőrzési felelősségre vonatkozó szabályainak alkalmazása csupán akkor jöhet szóba, amennyiben a leltárfelelősség feltételei nem állnak fenn. A leltárhiányért fennálló felelősség a jogi természetét illetően eredményfelelősség, kockázatviselés. A leltárhiánynál a hiány ismeretlen okból következik be, tehát az okozati összefüggést nem kell bizonyítani. Ugyanakkor a kártérítési felelősség a felelőssé tett személy magatartása és a kár bekövetkezése közötti okozati összefüggésen alapul. Ezért szükséges, hogy a leltárfelelősség tekintetében a kollektív szerződés szabályozza a felelősség feltételeit, terjedelmét és az érvényesítéssel kapcsolatos eljárási rendet. Ez különbözik a munkavállaló által a munkáltatónak okozott kár megtérítési igényétől és rendjétől, mert a jogalap nem azonos. Ezért a jogvita érdemi elbírálásánál nem alkalmazhatók az Mt. 173. §-ának előírásai sem, mert ezek a munkavállalók kártérítési felelősségének szabályozására vonatkoznak.
Nincs tehát akadálya annak, hogy az eljárási rendet illetően a kollektív szerződés akként rendelkezzen, hogy - egyezség hiányában - a munkáltatónak kell a leltárhiány megtérítése iránti igényével a munkaügyi bírósághoz fordulnia. Erre az álláspontra helyezkedett a Legfelsőbb Bíróság az Mfv.II.10.084/1995/2. számú határozatában is.
A felperes azoknak a dolgozóknak a közrehatására tekintettel, akik vonatkozásában a leltárfelelősség nem volt megállapítható, csökkentette az alperesekre háruló leltárhiány összegét, amelyet az alperesek nem vitattak. Az a körülmény, hogy az alperesek egyes munkatársai leltárfelelőssége nem volt megállapítható, a leltárfelelősség alól a többi dolgozót nem mentesítheti.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a másodfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és az alpereseket kötelezte a leltárhiány, a törvényes kamat és a perköltség megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 666/1998. sz.)