BH+ 2000.1.93

Alaptalan a munkavállalónak az az igénye, amely arra irányul, hogy a munkaadó a gazdálkodási eredményétől eltérően, az ágazati eredmények alapján állapítsa meg a munkabérét (Mt. 142. §)

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1976. augusztus 16-ától állt az alperes alkalmazásában műszaki igazgatóhelyettes munkakörben. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1994. június 7-én rendes felmondással megszüntette. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát az 1994. június 7-én kelt rendes felmondással. A felperes ezz...

BH+ 2000.1.93 Alaptalan a munkavállalónak az az igénye, amely arra irányul, hogy a munkaadó a gazdálkodási eredményétől eltérően, az ágazati eredmények alapján állapítsa meg a munkabérét (Mt. 142. §)
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1976. augusztus 16-ától állt az alperes alkalmazásában műszaki igazgatóhelyettes munkakörben. Az alperes a felperes munkaviszonyát 1994. június 7-én rendes felmondással megszüntette. A Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága a közbenső ítéletével a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte és megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát az 1994. június 7-én kelt rendes felmondással. A felperes ezzel összefüggő anyagi igényei tárgyában a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során lefolytatott bizonyítás eredményeként a munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek bruttó 2.232.780,- Ft végkielégítést, 2.267.367,- Ft elmaradt munkabért, 40.569 forint szabadságmegváltást, 221.464,- Ft jubileumi jutalmat és ezen összegeknek különböző időponttól számított törvényes kamatát. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a rendes felmondásban meghatározott felmondási idő lejártával, 1994. november 17. napjával a peres felek elszámoltak, az alperes kifizetett a felperes részére egyszeres végkielégítést és a felmondási időre járó átlagkeresetet viszont, a le nem töltött 4 nap szabadság után a 40.569,- Ft szabadságmegváltást nem fizette meg. 1994. november 17. napjától december 31. napjáig a felperes nem rendelkezett jövedelemmel, erre az időre 334.917,- Ft volt az elmaradt munkabére.
A felperes 1995. január 1. napjától főállású munkaviszonyt létesített egy kft.-nél. A munkaügyi bíróság az elmaradt munkabér, jutalom, illetve végkielégítés összegének megállapításánál elfogadta a felperes által pontosított kereseti kérelem mellékletében foglalt számítást, és ennek alapján hozta meg a rendelkező részben foglalt határozatát. Az egyes évekre vonatkozóan megalapozottnak tartotta, hogy az iparági ágazati eredmény alapján 15%-os évenkénti bérnövekedésre volt jogosult a felperes.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta és az alperes által elmaradt munkabér jogcímén fizetendő összeget bruttó 805.753,- Ft-ra és ennek az összegnek 1995. július 15. napjától a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatára, az alperes által fizetendő elsőfokú illeték összegét 198.030,- Ft-ra leszállította. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta és kötelezte az alperest, hogy külön felhívásra fizessen meg 61.630,- Ft fellebbezési eljárási illetéket. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a munkaügyi bíróság a tényállást a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelően állapította meg és túlnyomórészt helytálló a perbeli jogvita elbírálásánál kialakított következtetés is. Tény, hogy a felperes munkaviszonya a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélete meghozatalának napjával, 1997. szeptember 25-ével szűnt meg. A felperest megillető elmaradt jövedelem összegszerűsége vonatkozásában azonban a másodfokú bíróság túlnyomórészt alaposnak tartotta az alperes fellebbezését. Osztotta alperesnek azt az álláspontját, hogy a felperes elmaradt jövedelme tekintetében az alperesnél végbemenő bérfejlesztés az irányadó. Minthogy bérfejlesztés az alperesnél 1995-től nem történt, a felperes korábbi átlagkeresete figyelembevételével kell az elmaradt jövedelmét számításba venni.
A felperes maga sem vitatta, hogy műszaki igazgatóhelyettesként havi 223.278,- Ft volt az átlagkeresete, ekként az 1994. november 17. - december 31. közötti időszakra 334.917,- Ft volt az elmaradt jövedelme, amit az alperes maga is elismert. 1995. évben az új helyén elért jövedelemhez viszonyítva a felperes elmaradt jövedelme 470.836,- Ft-tal volt kevesebb, az igazolt adatok alapján az 1996. évben és 1997. évben időarányosan az új munkahelyén ténylegesen magasabb jövedelemre tett szert, mint amennyit az alperesnél kereshetett volna. Ezért a másodfokú bíróság a felperes összes elmaradt, átlagkeresetre vonatkozó jövedelem-igényét bruttó 805.753,- Ft összegben állapította meg. Az alperes által a másodfokú eljárás során becsatolt, összehasonlító jövedelmi adatok tekintetében T. A. jövedelmi adatait vette figyelembe az összehasonlítás alapjául, aki gyakorlatilag a felperes korábbi munkaköri feladatait látta el műszaki igazgatóként. Rámutatott arra, hogy nem lehetett figyelembe venni a nevezett munkaviszonyának megszűnésekor kifizetett juttatásokat és kimutatta, hogy a felperes elérhető jövedelme jóval magasabb lett volna, mint amennyit T. A. keresett a munkaviszonyának fennállása alatt.
Alaptalannak tartotta az alperes fellebbezési érvelését a jubileumi jutalom és a csődeljárásra vonatkozóan előterjesztett eljárásjogi álláspontját illetően is.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes a jogerős ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelmének teljesítését, továbbá az alperes perköltség fizetésére kötelezését kérte. Arra hivatkozott, hogy amennyiben az alperesnél béremelés nem volt, nyilvánvaló hogy az ágazati bérnövekedést kell figyelembe venni, amelynek tekintetében hitelt érdemlően bebizonyosodott annak 15%-os mértéke. Másodlagosan hivatkozott arra, hogy ha az alperesnél nem volt általános béremelés, vizsgálni kellett volna, hogy az ő munkaköréhez hasonló munkavállalók milyen összegű béremelésben részesültek, és e vonatkozásban kiemelte a H. B. részére kifizetett juttatásokat. Megalapozatlannak tartotta a T. A. jövedelmére vonatkozó megállapításokat és kifogásolta, hogy a másodfokú bíróság az éves jövedelmet vette a számítása alapjául.
Az alperes ellenkérelme a felülvizsgálati kérelem elutasítására és a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 270. §-a értelmében a felülvizsgálati kérelem jogszabálysértésre alapozható, a felülvizsgálati eljárásban nincs helye felülmérlegelésnek, a bizonyítékok ismételt egybevetésének és értékelésének. Jogszabálysértést iratellenesség, a bizonyítékok kirívóan okszerűtlen, vagy a logika szabályaival ellentétes mérlegelése alapozhat meg. A perbeli esetben ez nem állapítható meg. Alaptalan a felülvizsgálati kérelemnek az az állítása, hogy az ágazati eredmény évi 15%-os bérnövekedését kellett volna az átlagkereset megállapításánál figyelembe venni. Az alperes önállóan gazdálkodó vállalat, nincs olyan jogszabályi előírás, amely lehetővé tenné, hogy a vállalati eredményektől eltérően az ágazati eredmények alapján kellene a munkavállalók számára bérnövekedést meghatározni. Az alperes hitelt érdemlően igazolta, hogy 1997. június 29. napjától felszámolás alatt áll. Nem sértett jogszabályt a másodfokú bíróság, amikor a felperes átlagkeresetének megállapításánál összehasonlításként T. A. jövedelmét vette figyelembe, minthogy ő dolgozott a felpereshez hasonló munkakörben, műszaki igazgatóként. Helytálló és megalapozott a másodfokú bíróság számítási módja is, amennyiben az éves jövedelmeket hasonlította össze.
A teljesség kedvéért rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a felszámolás kezdő időpontját követően a munkabérek emelésére a felszámoló csupán a hitelezők egyetértésével vállalhat új kötelezettséget.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. § (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 963/1998. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.