BH+ 2000.1.92

A munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolás a megszűnés időpontjához képest későbbi időpontra is eshet, a munkaviszonyból eredő jogosultságok és kötelezettségek anyagi következményeiről annak megszűnését követően is köthető megállapodás, tehető érvényes nyilatkozat. A szabadság megváltására vonatkozó jognyilatkozatot a munkavégzéshez kapcsolódó jognyilatkozatnak kell tekinteni [Mt. 136. § (1) bek.].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes 1993. szeptember 3-ától szálloda-igazgatói munkakörben dolgozott az alperes által működtetett szállodában. A munkaszerződése szerint a munkáját közvetlenül a felettese irányítása alatt végezte. A kft. ügyvezetését 1996. decembere óta G. A. látta el, aki egyben a kft. egyik tulajdonosa is volt.
A felperes a munkaviszonyát 1997. április 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. A munkáltató nevében eljáró G. A. a felperes nyilatkozatát elfogadta, majd április 9-én elismervényt írt ...

BH+ 2000.1.92 A munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolás a megszűnés időpontjához képest későbbi időpontra is eshet, a munkaviszonyból eredő jogosultságok és kötelezettségek anyagi következményeiről annak megszűnését követően is köthető megállapodás, tehető érvényes nyilatkozat. A szabadság megváltására vonatkozó jognyilatkozatot a munkavégzéshez kapcsolódó jognyilatkozatnak kell tekinteni [Mt. 136. § (1) bek.].
A felperes 1993. szeptember 3-ától szálloda-igazgatói munkakörben dolgozott az alperes által működtetett szállodában. A munkaszerződése szerint a munkáját közvetlenül a felettese irányítása alatt végezte. A kft. ügyvezetését 1996. decembere óta G. A. látta el, aki egyben a kft. egyik tulajdonosa is volt.
A felperes a munkaviszonyát 1997. április 4-én rendkívüli felmondással megszüntette. A munkáltató nevében eljáró G. A. a felperes nyilatkozatát elfogadta, majd április 9-én elismervényt írt alá, amelyben vállalta, hogy a felperes részére a leszámolásával kapcsolatban 1997. április 30-áig 303.597 forintot, a saját személygépkocsi-használat fejében ugyanezen időpontig 10.036 forintot kifizet. 1997. június 11-én a munkáltató kiegyenlített a felmondási időre 54.029 forintot, egyhavi végkielégítésként 60.000 forintot, az 1997. évi szabadságmegváltás fejében 25.869 forintot, összesen 139.895 forintot. A többi kifizetést megtagadta.
A felperes az eredménytelen felszólítás után a kereseti kérelmében további 259.091 forint bruttó összegű szabadságmegváltást és 10.036 forint saját gépjármű használata ellenében költségtérítést, kamatot és perköltséget igényelt. Előadta, hogy 1994., 1995. és 1996. évben az alperes nyilvántartása szerint összesen 76 nap szabadságot nem vett ki, ennek megváltása fejében tart igényt a megjelölt összegre, amely egyébként az alperes által 1997. április 9-én tett nyilatkozatban is szerepelt.
Az alperes kérte a kereset elutasítását, továbbá viszontkeresetet terjesztett elő 47.317 forint visszafizetése érdekében, minthogy állítása szerint a felperes 8 nappal több szabadságot vett ki, mint amire jogosult volt; ezt az igényét vagylagosan beszámítási kifogásként is érvényesítette. Viszontkeresetként 2680 DEM forintbeli ellenértékének és kamatának megfizetését is igényelte, mivel állítása szerint az utazási iroda által bejelentett kártérítési igényre a felperes olyan nyilatkozatot tett, amellyel jogellenesen módosított egy szerződést és ezzel az alperesnek kárt okozott.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy az ítélet jogerőre emelkedésétől számított tizenöt napon belül fizessen meg a felperesnek nettó 173.738 forintot és ennek 1997. április 30-ától a kifizetésig évi 20%-os kamatát, 20.000 forint perköltséget és az állam javára 28.420 forint eljárási illetéket. Az alperes viszontkeresetét a bíróság elutasította. Ítéletének indokolásában rámutatott arra, hogy a felperes elfogadta az alperes 1997. április 9-én aláírt nyilatkozatát, amelyben a felperes munkaviszonyának megszűnésével kapcsolatban 303.597 forintot és a személygépkocsi-használat fejében 10.036 forint kifizetését vállalta 1997. április 30-áig. A bíróság G. A. munkáltatói jogkör gyakorlónak a perben tett tanúvallomása alapján megállapította, hogy ez az összeg a felperest megillető, felmondási időre járó munkabért, a végkielégítést és az 1997. évben és a megelőző években ki nem vett szabadság megváltását és túlórák ellenértékét foglalta magába. G. A. nyilatkozata szerint a fizetendő összeget az alperes munkáltató könyvelője számolta ki. Minthogy az alperes ezt a nyilatkozatát az Mt. 7. §-a alapján nem támadta meg, a munkaügyi bíróság az alperes által teljesített 139.895 forint levonása után jelentkező 163.702 forint, valamint a személygépkocsi használata fejében 10.036 forint, összesen 173.738 forint összeg és ennek kamata megfizetésére kötelezte az alperest.
Alaptalannak találta a munkaügyi bíróság az alperes viszontkeresetét, minthogy nem bizonyított az eljárás során, hogy a felperes kötelezettségszegő módon, a hatáskörét túllépve szerződést módosított volna az utazási irodával.
Az alperes a fellebbezésében a munkaügyi bíróság ítéletének megváltoztatását kérte akként, hogy 214.774 forint bruttó összegű elmaradt szabadságmegváltás kifizetésére kötelezzék. Fellebbezése szerint az elsőfokú bíróság túlterjeszkedett a kereseti kérelmen, amikor bruttó összegű marasztalás helyett nettó összegben állapította meg az alperes fizetési kötelezettségét.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú ítéletet nem fellebbezett részében nem érintette, fellebbezett részében helybenhagyta és az alperest perköltség, továbbá illeték megfizetésére kötelezte. Álláspontja szerint az elsőfokú ítélet ténybelileg és jogilag is megalapozott. Kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság nem terjeszkedett túl a kereseti kérelmen, hiszen a felperes által követelt nettó összeggel szemben, amely 193.735 forint volt, nettó 163.702 forint megfizetésére kötelezte az alperest, amely a megállapodásban rögzített és a ténylegesen kifizetett összeg közötti különbözet, valamint ezen túl kötelezte az alperest 10.036 forint gépkocsi-költségtérítés megfizetésére. Sem az ítélet rendelkező részében, sem indokolásában nem változtatta meg a bíróság a marasztalás jogcímét .
Az alperes az ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ítéletek megváltoztatását kérte, minthogy álláspontja szerint a felperes kereseti kérelme az 1997-ben igénybe vett 13 munkanap vonatkozásában jogszabályellenes. Hivatkozott arra is, hogy az alperes 1997. április 9-én tett nyilatkozata nem felel meg az Mt. 13. §-a(3)bekezdésében írt feltételeknek, emellett a munkaviszony megszűnését követően nem lehetett volna érvényesen rendelkezni a korábban fennállott munkaviszony tartalmára nézve.
A felperes a felülvizsgálati kérelem elutasítását és perköltség megfizetését igényelte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az eljárt bíróságok a rendelkezésre álló bizonyítékok okszerű mérlegelése alapján állapították meg a tényállást, helytálló az e tényállásra alapított jogi következtetésük is. Az alperes ügyvezetője, G. A. nyilatkozata szerint a munkáltató könyvelője számolta ki a szabadságmegváltás, valamint a felperesnek járó egyéb juttatások összegét, az alperes által becsatolt irat nem elegendő bizonyíték a felperes által igénybe vett szabadság megállapítására. Minthogy a felek a szabadságmegváltás összegéről külön megállapodásban rendelkeztek, s ezt a nyilatkozatát az alperes a törvényes határidőn belül nem támadta meg, utólag már nem hivatkozhat arra, hogy tévedett a felperesnek járó összeg kiszámításánál.
A munkaviszony megszűnéséhez kapcsolódó elszámolás időpontja későbbre is eshet, mint a munkaviszony megszűnésének időpontja, a munkaviszonyból eredő kötelezettségek, jogosultságok anyagi következményeiről annak megszűnését követően is köthető megállapodás, tehető érvényes jognyilatkozat. A szabadság megváltására vonatkozó jognyilatkozat a munkavégzéshez kapcsolódó jognyilatkozatnak kell tekinteni (Mt. 136. §).
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta és az alaptalan felülvizsgálati kérelmet előterjesztő alperest kötelezte a felülvizsgálati eljárási perköltség és illeték megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. II. 10. 825/1998. sz. )
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!

Előfizetési csomagajánlataink

{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.