adozona.hu
11/1994. (III. 2.) AB határozat
11/1994. (III. 2.) AB határozat
az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányosságának utólagos vizsgálatára és megsemmisítésükre vonatkozó indítvány ügyében meghozta az alábbi
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat 8. b) pontja alkotmányellenes, és azt 1994. június 30-i hatállyal megsemmisíti. Az indítvány további részét visszautasítja.
Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Az indítványozó az Alkot...
11/1994. (III. 2.) AB határozat
az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat alkotmányosságának utólagos vizsgálatára irányuló indítvány tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabályok alkotmányosságának utólagos vizsgálatára és megsemmisítésükre vonatkozó indítvány ügyében meghozta az alábbihatározatot.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat 8. b) pontja alkotmányellenes, és azt 1994. június 30-i hatállyal megsemmisíti. Az indítvány további részét visszautasítja.Az Alkotmánybíróság határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
Az indítványozó az Alkotmány rendelkezésének megjelölése nélkül, de lényegében az Alkotmány 35. §-ába ütközőnek tekinti az 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat III. fejezet 8. b) pontjában foglalt rendelkezést. Kérte az alkotmánysértő jogszabály alapján kiadott kinevezések megsemmisítését.Az MT határozat 8. pontja szerint (az MT határozat 7. pontjában felsorolt)
" a) állami vezető:
- másodállást, mellékfoglalkozást, munkáltatói engedélyhez kötött munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt nem létesíthet, kivéve, ha az tudományos, oktató vagy szerzői jogi védelemben részesülő munkavégzésre irányul,
- nem lehet tagja felügyelőbizottságnak, igazgatótanácsnak,
- a munkaköri feladataihoz kapcsolódó nyilvános szereplésért tiszteletdíjat nem vehet fel.
b) Az a) pontban foglalt korlátozás alól a miniszterelnök felmentést adhat."
[Az eredeti jogszabályban "minisztertanács elnöke" szerepelt, amelyet a rendelkezés változatlanul hagyása mellett a 25/1991. (II. 11.) Korm. rendelet "miniszterelnök"-re módosított.]
Az indítványozó a 8. b) pontot azért tartja alkotmányellenesnek, mert az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról szóló 1990. évi XXXIII. törvény 11. § (3) bekezdésébe - mint magasabb szintű jogszabályba - ütközik.
E törvény 11. § (3) bekezdése szerint ugyanis "Az (1)-(2) bekezdésekben foglaltak alól felmentés nem adható".
A törvény (1) bekezdésének szövege részben megegyezik az MT határozat 8. a) pontjában már ismertekkel, de kiegészül egy (2) bekezdéssel, amely szerint:
"(2) A közigazgatási államtitkár és helyettes államtitkár pártban tisztséget nem viselhet, párt nevében vagy érdekében nyilvános közszerepléssel járó tevékenységet nem folytathat."
Az államtitkárok vonatkozásában tehát 1990. május 22-től, a törvény hatálybalépésének napjától, az összeférhetetlenségi korlátozások alól felmentés nem adható.
Az Alkotmánybíróság az indítványt alaposnak találta.
A Kormány (korábban a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa) tagjainak és az államtitkároknak jogállásáról és felelősségéről az 1973. évi III. törvény rendelkezik.
E törvény felhatalmazása alapján jelent meg az állami vezetők munkaviszonyával összefüggő kérdésekről szóló 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat.
1990-ben pedig azzal összhangban az Országgyűlés megalkotta az államtitkárok jogállásának átmeneti szabályozásáról az 1990. évi XXXIII. törvényt is, hatályon kívül helyezve az 1973. évi III. törvénynek az államtitkárokra vonatkozó korábbi rendelkezéseit.
Állami vezető az 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat szerint:
- a Kormány tagja
- a miniszteri besorolású személy,
- a politikai államtitkár,
- a címzetes államtitkár,
- a Kormány által felügyelt országos hatáskörű szerv vezetője,
- a közigazgatási államtitkár,
- a helyettes államtitkár,
- a Miniszterelnöki Hivatal közigazgatási államtitkára,
- helyettes államtitkára.
Az itt felsoroltakra nézve azt a szabályt állapítja meg az 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat 8. b) pontja:
hogy a 8. a) pont szerint a másodállás, mellékfoglalkozás és egyéb jogviszony létesítésének, társasági tisztség vállalásának tilalmára, valamint a közszereplésre vonatkozó korlátozó szabályok alól a miniszterelnök felmentést adhat.
A később kiadott törvényszintű szabályozás, az 1990. évi XXXIII. törvény, az 1973. évi III. törvénynek az államtitkárok jogállásáról rendelkező szabályait hatályon kívül helyezte.
Az állami vezetők közül a minisztériumban és a Miniszterelnöki Hivatal alkalmazásában álló politikai államtitkárokra, címzetes államtitkárokra és közigazgatási, valamint a helyettes államtitkárokra nézve (együtt: államtitkárok) külön szabályokat állapított meg.
Az államtitkárokra a tevékenységükkel összeférhetetlen második munkavállalásra és tisztségviselésre vonatkozóan szigorúbb szabályt állapított meg azzal, hogy a korlátozások alóli miniszterelnöki felmentési lehetőséget kizárta.
A törvény megjelenésével a minisztertanácsi határozat 8. b) pontja ellentétbe került a magasabb szintű jogszabállyal, s ez sérti az Alkotmány 35. §-át.
Igaz ugyan, hogy a magasabb szintű szabály későbbi rendelkezése - s bár külön nem rendelkezik az MT határozat vonatkozó részének módosításáról vagy hatályon kívül helyezéséről - a lex posterior, derogat priori elv alapján a korábbi jogszabály módosítását jelenti. A törvény szigorúbb rendelkezése a vele ellentétes korábbi szabályt lerontja.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint azonban a jogelméleti állítás helyessége ellenére az a jogalkotói gyakorlat, amely a jogszabály megalkotásánál nem gondoskodik az új szabállyal ellentétes rendelkezések kifejezett hatályon kívül helyezéséről vagy módosításáról, nem elégíti ki az Alkotmány 2. §-ában megfogalmazott jogbiztonság követelményét.
A jogbiztonság megköveteli ugyanis, hogy mind a jogalkalmazó, mind pedig az állampolgár mindenkor ismerhesse a hatályos jogot. Nem elfogadható, ha valamely rendelkezés hatályos szövegét csak a teljes hatályos joganyag sokrétű egybevetése alapján lehet megállapítani.
Minthogy az 1990. évi XXXIII. törvény megalkotásánál a jogalkotó elmulasztotta a minisztertanácsi határozat érintett pontjának módosítását, vagy hatályon kívül helyezését, a korábbi jogszabály vele ellentétbe került [Alkotmány 35. § (2) bek.]. A jogszabály kollíziója folytán az Alkotmány 2. §-át sértő helyzet állott elő.
Az Alkotmánybíróság ezért az 1077/1987. (XII. 31.) MT határozat 8. b) pontját alkotmányellenesnek ítélte és a rendelkező részben írtak szerint megsemmisítette.
Az Alkotmánybíróság azt az indítványt, amely az alkotmányellenes szabályozás alapján korábban történt kinevezések megsemmisítését is kérte, hatásköre hiányában visszautasította.
Dr. Kilényi Géza s. k.,
előadó alkotmánybíróDr. Szabó András s. k.,
alkotmánybíróDr. Zlinszky János s. k.,
Bírósági jogesetek
EH 2003.909 I. A jövedelempótlékot megállapító jogszabályi rendelkezést a hatályon kívül helyezéséig, 2002. március 7. napjáig kellett alkalmazni. II. A jogszabálysértő módon nem folyósított jövedelempótléknak a jogszabálysértés megállapításától visszafelé számított három éven belül járó összege illeti meg a gyermekgondozási segélyre jogosultat, mely után kamat vagy késedelmi pótlék nem jár [26/1979. (VII. 21.) MT r. 20. §, 1998. évi LXXXIV. tv. 19., 26., 38. §, 1952. évi III. tv. 339. §].
BH 2008.10.285 A szakközépiskolai képzés időtartama szolgálati idő [4/2007. KPJ].
