adozona.hu
40/2002. (IX. 25.) AB határozat
40/2002. (IX. 25.) AB határozat
a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 23. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következő
Az Alkotmánybíróság a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 23. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.
Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
Az Alkotmánybírósághoz több olyan indítvány érkezett, amely a Munkavállalói Résztulajdonosi Program...
40/2002. (IX. 25.) AB határozat
a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 23. §-a alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában
A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG NEVÉBEN!
Az Alkotmánybíróság jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványok tárgyában meghozta a következőhatározatot:
Az Alkotmánybíróság a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény 23. §-a alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat elutasítja.Az Alkotmánybíróság ezt a határozatát a Magyar Közlönyben közzéteszi.
INDOKOLÁS
I.
Az Alkotmánybírósághoz több olyan indítvány érkezett, amely a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvény (a továbbiakban: MRPtv.) 23. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az ügyeket egyesítette és azokat egy eljárásban bírálta el. Az egyik indítvány eredeti formájában, majd kiegészítésében jogszabály alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányult azzal a megjegyzéssel, hogy egyidejűleg bíróság előtt per is indult és ezért az indítványozó azt is kérte, az Alkotmánybíróság ne engedje az alkotmányellenes jogszabályt a perben alkalmazni. Egy később benyújtott beadványban az indítványozó indítványát alkotmányjogi panasznak jelölte meg. Az indítvány megváltozott megjelölése az elutasításra tekintettel az érdemi döntést nem befolyásolta; ezért az Alkotmánybíróság a minősítés kérdését nem vizsgálta, ezt az indítványt is a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló többi indítvánnyal együtt bírálta el.1. Az indítványok szerint a támadott rendelkezés ellentétes az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdésével és 70/A §-ának (1) bekezdésével. Az indítványozók kifejtették, hogy a tulajdonhoz való jog sérelme azért áll fenn, mert a támadott rendelkezés szerint nem kell alkalmazni a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény (a továbbiakban: Átv.) 21. §-ának (1) bekezdését olyan esetben, ha az állami vagyonkezelő szervezet Munkavállalói Résztulajdonosi Program (a továbbiakban: MRP) alapján létrehozott szervezet számára értékesít vagyonrészeket; ez az indítványozók szerint a munkavállalókat megillető dologi váromány kártalanítás nélkül történő elvonását jelenti. Egyes indítványok konkrét bírói ítéletre hivatkozva a támadott jogszabályt visszamenőleges hatályúnak és ezért az Alkotmány 2. §-ának (1) bekezdésében foglalt jogállamiság elvével ellentétesnek tekintik. Az indítványozók hivatkoztak arra is, hogy a támadott rendelkezés sérti az Alkotmány megkülönböztetést tiltó szakaszát. A megkülönböztetést véleményük szerint az jelenti, hogy e rendelkezés alapján nem kaphat dolgozói részvényt az a munkavállaló, aki olyan gazdálkodó szervezetnél dolgozik, amelynél az állami vagyonkezelő szervezet vagyonrészeket MRP szervezet részére értékesít, míg dolgozói részvényt kap a munkavállaló, ha a vagyonrészek vevője nem MRP szervezet. Az indítványok megfogalmazása szerint azonban "a két dolgozó jogállása között semmi különbség sincs". Az indítványozók a jogegyenlőség sérelmének meglétét látták továbbá az MRP szervezetben részt vevő és abban részt nem vevő munkavállalók között is, mivel az MRP szervezetben "részt nem vevő munkavállalókat a jogalkotó megfosztotta a tulajdonhoz jutás kedvező lehetőségétől".
2. Az indítványok az Alkotmány következő rendelkezéseire hivatkoztak:
"2. § (1) A Magyar Köztársaság független, demokratikus jogállam."
"13. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a tulajdonhoz való jogot."
"70/A. § (1) A Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat, bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül."
Az MRPtv. támadott rendelkezése:
"23. § Ha az állami vagyonkezelő szervezet a szervezet számára értékesít vagyonrészeket, a gazdálkodó szervezetek és a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény 21. § (1) bekezdését nem kell alkalmazni."
Az Átv. vonatkozó rendelkezéseinek az MRPtv. hatálybalépésekor hatályban lévő szövege:
"21. § (1) A vállalati tanács, illetve a dolgozók közgyűlése (küldöttgyűlése) általános vezetésével működő állami vállalatnak a vagyonmérlegben megjelölt vállalati vagyonra eső üzletrészeit (részvényeit) az állami vagyonkezelő szervezet értékesíti, az ellenérték 20%-a a társaságot illeti meg. Az állami vagyonkezelő szervezet a társaság számára ennél kedvezőbb feltételeket is megállapíthat.
(...)
(4) Az (1) bekezdés alapján a társaságot megillető ellenérték a törzstőkén (alaptőkén) felüli vagyont (felhalmozott vagyont) növeli, amelyből részvénytársaság esetén a Gt. 244. §-ának szabályai szerint dolgozói részvényt kell kibocsátani."
II.
Az indítványok nem megalapozottak.1. Az Alkotmánybíróság először azt vizsgálta meg, hogy fennáll-e a tulajdonhoz való jog sérelme. Előkérdésként azt kellett tisztázni, hogy az állami vállalatok átalakulásával kapcsolatban megalkotott jogszabályok alapján volt-e olyan tulajdonjog vagy egyéb jogosultság, amelyet a támadott rendelkezés megszüntetett. Az Alkotmánybíróság a jelen ügyben is azt a megoldást alkalmazta, amelyet a 36/1998. (IX. 16.) AB határozatban (ABH 1998. 263.) a tulajdoni rendszer átalakulásával kapcsolatban az önkormányzatok tulajdonhoz juttatásáról szóló jogszabályok alkotmányosságának vizsgálatánál használt.
a) Az Átv. a rendszerváltást megelőző, a gazdasági rendszer átalakulását előkészítő jogszabályok egyike volt, amelyet 1989. június 13-án hirdettek ki. Az Átv. a gazdasági társaságok átalakulásának - addig hiányzó - átfogó szabályozását hozta létre. A törvényjavaslat indokolása hangsúlyozta, hogy az új szabályok nem jelentik a tulajdoni rendszer reformját, amely majd hosszú távon bontakozik ki. Kiemelte, hogy technikai szabályozásról van szó, és a feltételek módosulásával a rendelkezések megváltoztatására szükség lesz. Az Átv. a 15. §-ban kimondta, hogy az állami vagyonkezelő szervezetek létrehozásáról és működésének szabályozásáról külön törvény rendelkezik majd. Az állami vállalatoknak a korábbi szabályok alapján kialakult különböző fajtáinak átalakulására az Átv. eltérő rendelkezéseket határozott meg. Így az átalakulásról a döntést a vállalati tanács vezetésével működő vállalat esetében a vállalati tanács, a dolgozói közgyűlés általános vezetésével működő vállalat esetében pedig a közgyűlés hozza meg [17. § (1) bekezdése]; ezeknél a vállalatoknál az átalakulás feltétele volt, hogy külső vállalkozók meghatározott mértékben a létrejövő társaságban részesedést szerezzenek [19. § (1) bekezdése].
Az állami vállalatok többsége irányítási forma szerint vállalati tanács vagy a dolgozók közgyűlésének vezetésével működött, és ezeknél a törvény szerint az állami vagyon ellenérték fizetése nélkül történő felszámolásának megakadályozása az állami vagyonkezelő szervezetek feladata volt. A 17. § (3) bekezdése kimondta, hogy a vállalat és a vagyonkezelő szervezet megállapodást köthet az átalakulás feltételeiről és módjáról, ha azonban ilyen megállapodás meghatározott határidőig nem jön létre, akkor a törvény meghatározott szabályai alapján történik meg az átalakulás. Ezek közé a szabályok közé tartozott a 21. § (1) bekezdése is.
Az Átv. 21. § (1) bekezdése a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlése általános vezetésével működő állami vállatok átalakulásáról rendelkezett. Kimondta, hogy az átalakuló gazdasági társaság törzstőkéjéből (alaptőkéjéből) a vagyonmérlegben szereplő vállalati vagyonra eső rész 20%-ának megfelelő üzletrész (részvény) az állami vagyonkezelő szervezeteket illeti meg, a vagyonmérlegben szereplő belterületi föld értékének megfelelő üzletrész (részvény) pedig a föld fekvése szerint illetékes helyi tanácsot. Az Átv. 22. §-ának (1) bekezdése szerint a korábbi vállalati vagyonból fennmaradó részt (üzletrészt, részvényt) a vállalat értékesíthette, de az Átv. megszabta azt, hogy mi lehet az értékesítésből származó ellenérték felhasználási módja: az ellenérték 80%-át az állami vagyonkezelő szervezet kapta meg, 20%-a pedig a társaság törzstőkén (alaptőkén) felüli vagyonát növelte. Ez a szabályozás nem érvényesült azonban akkor, ha az állami vállalat hitelezői hajlandók voltak követeléseik kielégítéseként társasági részesedést elfogadni [22. § (2) bekezdése].
Az Átv. számolt azzal, hogy az átalakulás megtörténtéig nem sikerül a fennmaradó vagyonrészt értékesíteni (illetve a hitelezők nem fogadják el a részesedést a követelés kielégítéseként). Erre az esetre úgy rendelkezett, hogy a fennmaradt üzletrészt (részvényeket) a társaság legfeljebb három évig "magánál tarthatja" értékesítés végett, de ha az értékesítési kísérletek sikertelenek maradnak, akkor a három év elteltével a nem értékesített üzletrészek (részvények) az állami vagyonkezelő szervezetet illetik meg [23. § (1) bekezdése]. Ha a társaságnak sikerült a három éven belül a magánál tartott üzletrészeket (részvényeket) értékesíteni, az így kapott ellenérték felhasználása az előzőekben leírt rendszert követte: 80% az állami vagyonkezelőé volt, 20% pedig a társaság törzstőkén (alaptőkén) felüli vagyonát növelte, amelyből - részvénytársaságok esetén - a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény (a továbbiakban: Gt.) vonatkozó szabályai szerint dolgozói részvényt kellett kibocsátani [23. § (2) bekezdése].
b) Az Átv. több rendelkezését a gazdasági társaságok átalakulásáról szóló 1989. évi XIII. törvény módosításáról szóló 1990. évi LXXII. törvény megváltoztatta. A törvényjavaslat indokolása szerint a vállalati tanács és a dolgozók közgyűlésének irányításával működő állami vállalatok átalakulásánál kialakult gyakorlat miatt vált szükségessé a változtatás, mert a valódi tulajdonos hiányában az állami vagyont valótlanul értékelték, az értékek nem hasznosultak megfelelően. A változtatás egyik lényeges eleme volt, hogy az állami vagyonkezelő szervezet ettől kezdve nem a vagyonmérleg szerinti vagyon 20%-ának megfelelő üzletrésszel (részvénnyel) rendelkezett, hanem mindazzal, amit nem értékesítettek külső vállalkozóknak [Átv. módosított 14. §-ának (1) bekezdése]. A változtatás másik lényeges eleme az állami vagyonkezelő szervezetek hatáskörének bővülése volt: az új rendelkezések szerint az állami vagyonkezelő szervezet határozta meg az átalakulás módját és feltételeit, de az átalakulást meg is tilthatta [17/A. § (1) bekezdése].
Az Átv. módosításának lényeges része volt a korábbi 21. §-áhak megváltoztatása. Az új szabályozás szerint a vagyonmérlegben megjelölt vállalati vagyonra eső üzletrészeket (részvényeket) az állami vagyonkezelő szervezet értékesítette [21. § új (1) bekezdése]. Megszűnt tehát az a megoldás, hogy a nem értékesített üzletrészeket a társaság három évig "magánál tartotta". Az Átv. 21. §-ának módosítására vonatkozó miniszteri indokolás szerint a gyakorlatban bizonytalan volt az, hogy ki a jogosultja (tulajdonosa) a társaság által "magánál tartott" üzletrészeknek (részvényeknek). A vagyonkezelő által értékesített vállalati vagyonrész ellenértékéből a módosított szabály szerint is 20% illette meg a társaságot [21. § új (1) bekezdése]. A módosított 21. § (3) bekezdése ugyancsak a korábbi rendelkezéssel tartalmilag azonos megfogalmazással mondta ki - a korábban a 23. §-ban elhelyezett - azt a szabályt, hogy a társaságot megillető részesedésből részvénytársaság esetén dolgozói részvényt kell kibocsátani.
c) Az MRPtv. preambuluma a törvény célját - a privatizáció gyorsítása mellett - abban jelölte meg, hogy előmozdítsa a munkavállalók szervezett formában és kedvezményes módon történő részesedés szerzését az őket foglalkoztató gazdasági társaságban. A vagyonrész megszerzése mind részvénytársaságban, mind korlátolt felelősségű társaságban lehetséges volt [1. § (1) bekezdése]. Az MRPtv, többféle kedvezményt írt elő (pl. az egzisztencia hitel feltételeivel azonos hitel vagy részletfizetési lehetőség nyújtását) annak elősegítése érdekében, hogy a munkavállalók vagyonrészesedést szerezzenek (14., 15., 22. §). A 23. § pedig azt mondta ki, hogy nem kell az Átv. 21. §-ának (1) bekezdését (a vagyonrész vételára 20%-ának a társaság részére történő juttatását) alkalmazni akkor, ha az állami vagyonkezelő szervezet értékesít vagyonrészeket MRP szervezet részére. A törvényjavaslat miniszteri indokolása ennek a rendelkezésnek a magyarázatánál az MRP szervezetnek nyújtott kedvezményre utal: a "21. § alkalmazása esetén ugyanis az MRP konstrukció saját erő követelménye olyan nagy mértékben növekedne, amely sok esetben veszélyeztetné annak megvalósulását". Az MRPtv. 15. §-ának (1) bekezdése kimondta egyébként, hogy az állami vagyonkezelő szervezetnek a kedvezményes hitellel finanszírozott teljes bevételt az államadósság csökkentésére kell fordítania.
d) Az MRPtv. 1992. július 14-én történt hatálybalépése után két héttel (1992. július 28-án) került kihirdetésre az állam vállalkozói vagyonára vonatkozó törvényekkel összefüggő jogszabályok módosításáról szóló 1992. évi LV. törvény, amely az Átv.-t hatályon kívül helyezte [13. § (1) bekezdése] és rendelkezett a tulajdoni rendszer változásával kapcsolatban 1992-ben meghozott egyes jogszabályok hatálybalépéséről is, így az időlegesen állami tulajdonban levő vagyon értékesítéséről, hasznosításáról és védelméről szóló 1992. évi LIV. törvényről, amely az állami vállalatok gazdasági társasággá történő átalakulásának új szabályait határozta meg. Ez a törvény már nem tartalmazott szabályt sem az üzletrészek (részvények) értékesítése után a társaságot megillető részesedésről, sem a dolgozói részvények kibocsátásáról. A társaság számára részesedés nyújtása és a dolgozói részvények kibocsátása tehát ezzel a törvénnyel megszűnt.
Új helyzetet teremtett az állam tulajdonában lévő vállalkozói vagyon értékesítéséről szóló 1995. évi XXXIX. törvény (a továbbiakban: Priv. tv.). A Priv. tv. 71. §-ának (1) bekezdése a következő rendelkezést tartalmazta:
"Az ÁPV Rt. az 1989. évi XIII. törvény alapján átalakult vállalatok esetében társaságok számára - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a törvény 21. § (1) bekezdése szerint fizeti ki a 20% vételárrészt. Ugyanígy adja ki ezen törvény 21. § (2) bekezdésének alkalmazásával az érintett önkormányzatoknak a belterületi föld után azokat megillető társasági részesedést, illetőleg az 1992. évi LIV. törvény 42. §-ában megjelölt részesedést."
A Priv. tv. az idézett rendelkezésen túlmenően nem szólt sem a társaság részesedéséről, sem a dolgozói részvényeknek ehhez kapcsolódó kibocsátásáról. Itt tehát nem a társaságok részesedése és dolgozói részvények kibocsátása rendszerének jövőre nézve történő fenntartásáról volt szó, hanem csak az Átv. alapján már bekövetkezett átalakulások esetében való rendezéséről. Ezt fejezi ki a törvényjavaslathoz készített miniszteri indokolásnak az idézett rendelkezésre vonatkozó része is. Az indokolás kifejtette, hogy az Átv. 1992-ben történt hatályon kívül helyezése után vitatott volt mind az átalakult vállalatoknál a társaságoknak fizetendő 20%-os vételárrész, mind az önkormányzatokat megillető részesedés kiadása, és ezért "a Javaslat... az 1989. évi XIII. törvény 21. § (1) és (2) bekezdésének további alkalmazását is egyértelműen kimondja". A Magyar Köztársaság 1997. évi költségvetéséről szóló 1996. évi CXXIV. törvény 7. §-ának (6) bekezdése a Priv. tv. 71. §-ának (1) bekezdése alapján az átalakult társaságoknak kifizetendő összeget számításba vette és megállapította a kifizetések becsült maximumát (32 milliárd forint).
e) A fentiek alapján az Alkotmánybíróság a következő tényeket állapította meg:
- a vállalati tanács, valamint a dolgozók közgyűlésének általános vezetésével működő állami vállalatokból átalakult társaságoknak a korábbi állami vállalati vagyonból fennmaradó, értékesíthető rész vételárából való részesedését a jogszabály több feltétel megvalósulása esetére állapította meg,
- dolgozói részvényt akkor kellett kibocsátani, ha a részvénytársasággá alakult állami vállalat vagyonából a feltételek megléte folytán a részesedést a társaság megkapta,
- a társaságnak a korábbi állami vállalat vagyonából fennmaradó értékesíthető rész vételárából való részesedéséről és a dolgozói részvény kibocsátásáról szóló szabályokat a tulajdoni rendszer átalakulásának kezdetén, 1989-ben kibocsátott törvény tartalmazta, amely az állami vagyonkezelő szervezetek létrehozásával kapcsolatban külön törvények megalkotásának szükségességét mondta ki, és az egész szabályozás megváltoztatása - a tulajdoni rendszer átalakulásának folyamatában - egyébként is várható volt,
- a tulajdoni rendszer változásával, az állami vagyonkezelő szervezetekről szóló szabályok megalkotásával összefüggésben már 1990-ben módosultak a társaság vételárból való részesedésének feltételei,
- a tulajdoni rendszer átalakulásának új lépéseként 1992-ben megalkotott MRPtv. a támadott rendelkezésével nem szüntette meg a társaság részesedését (és a dolgozó részvényeknek a társaság részesedésétől függő kibocsátását), hanem azt mondta ki, hogy a társasági részesedésről szóló szabályokat "nem kell alkalmazni" - az MRP sajátos megoldásaira tekintettel - azoknál a társaságoknál, amelyeknél az állami vagyonkezelő szervezet értékesít vagyonrészeket MRP szervezetnek,
- az állami vagyonkezelő szervezetről szóló 1992. évi új szabályok kidolgozásával összefüggésben megalkotott, a tulajdoni rendszer átalakulásáról szóló, szintén 1992. évi törvény helyezte hatályon kívül a társaságoknak a vételárból való részesedéséről és a dolgozói részvényeknek a részesedés mértékéig történő kibocsátásáról szóló szabályokat.
2. Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezés alkotmányjogi megítélésénél az Alkotmány vonatkozó szabályait és az Alkotmánybíróság kialakult gyakorlatát vette alapul.
a) Az Alkotmány 13. §-ának (1) bekezdése a tulajdonhoz való jogot biztosítja. Az Alkotmánybíróság kezdettől fogva követett állandó gyakorlata szerint a tulajdonhoz való jog alapvető jogként részesül alkotmányos védelemben [7/1991. (II. 28.) AB határozat, ABH 1991. 22., 25.], ez a védelem a tulajdonnal összefüggő vagyoni jogokra is kiterjed [17/1992. (III. 30.) AB határozat, ABH 1992.104., 108.]. A tulajdonhoz való jognál az alkotmányjog az egyén cselekvési szabadságának anyagi alapját védi, ez a védelem átfogja a polgári jog szerint tulajdonjognak nem minősülő, de a cselekvési szabadság anyagi alapjához tartozó vagyoni jogosultságokat is [64/1993. (XII. 22.) AB határozat, ABH 1993. 373., 380.].
b) A tulajdoni rendszer átalakulásával kapcsolatban az Alkotmánybíróság gyakorlata abból indul ki, hogy a társadalmi tulajdon lebontása nem automatikus, mechanikus folyamat, nem polgári jogi jogutódlás, hanem a tulajdoni rendszer átalakításáról szóló, a jogalkotó gazdasági és politikai céljai alapján meghatározott szabályokban rögzített eljárás. Az új tulajdon védelme csak az átalakulás folyamatának befejeződése után érvényesül, ezt megelőzően nem [16/1991. (IV. 20.) AB határozat, ABH 1991. 58., 63.; 1582/B/1990. AB határozat, ABH 1991. 605., 606.; 36/1998. (IX. 16.) AB határozat, ABH 1998. 263., 266.].
c) Az állami vállalatok átalakulásáról, a tulajdoni rendszer megváltoztatásáról szóló törvények eltérő szabályokat határoztak meg az állami vállalat átalakulásával kialakuló társaságoknak nyújtandó részesedésre és az önkormányzatoknak juttatandó vagyonra. Ennek ellenére a társasági részesedésekre vonatkozó jogszabályok alkotmányosságának elbírálásánál is irányadók azok az elvi tételek, amelyeket az Alkotmánybíróság az önkormányzati vagyont kialakító törvények tekintetében alkalmazott.
A tulajdoni rendszer átalakítása keretében az önkormányzatok tulajdonszerzésének szabályait vizsgálva az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az Alkotmányból még olyan esetekben sem vezethető le az államnak a meghatározott vagyontárgyak önkormányzati tulajdonba adására szóló kötelezettsége, ha a kérdéses vagyontárgyak korábban tanácsi kezelésben álltak. Az önkormányzatok tulajdonának alkotmányos védelme csak akkor áll be, ha az önkormányzatoknak valamely vagyoni kör megszerzésére a vonatkozó törvényi rendelkezések alapján kétségtelen jogcíme keletkezik [37/1994. (VI. 24.) AB határozat, ABH 1994. 238., 244.].
Szintén az önkormányzatok tulajdonszerzésével kapcsolatban állapította meg az Alkotmánybíróság azt, hogy a szerzés jogcíme akkor kétségtelen, ha a törvényi tényálláselemek alapján a tulajdonszerzés kétséget kizáróan garantált (893/B/1994. AB határozat, ABH 1996. 496., 500.).
A jogcím kétségtelen meglétének vagy hiányának megállapítása szempontjából jelentősége van annak, hogy a tulajdoni rendszer átalakítása bonyolult folyamat, amelynek menetében egy törvény megalkotásával még nem zárul le a tulajdoni kérdések rendezése, és a még le nem zárt jogi rendezés kifejeződése lehet a további törvény megalkotására való utalás [36/1998. (IX. 16.) AB határozat, ABH 1998. 263., 272.].
d) Az Átv. a tulajdoni rendszer átalakulásának egyik első jogszabálya volt 1989-ben, amelynek nem az volt a célja, hogy az akkor még csak tulajdoni rendszer reformjának nevezett folyamatot szabályozza, mert a törvényalkotó akkori feltételezése szerint ez a reform csak hosszú távon következik be. A törvény kimondta, hogy az akkor szabályozott kérdések alakulását lényegesen érintő területen, a vagyonkezelő szervezetek létrehozásáról és működéséről külön törvény rendelkezik. A politikai és tulajdoni rendszer változásának menetében az Átv.-t néhány hónap múlva az átalakuló állami vállalatokat érintő kérdésekben lényegesen megváltoztatták.
Az indítványok az Átv. 21. §-a (1) bekezdésének szabályára hivatkoznak. Ez a szabály a korábbi állami vállalat által kezelt vagyonnak nem meghatározott tárgyait juttatta a létrejövő társaságnak, hanem egy sok tényezőtől függő, bizonytalan kimenetelű folyamatban jelölt meg olyan feltételeket, amelyek kedvező esetben elvezethettek a részesedéshez (a részesedést bizonytalanná tevő feltételek között szerepelt az is, hogy a jelentős részben eladósodott állami vállalatok hitelezői elfogadnak-e részesedést az átalakuló társaságokban). A tulajdoni rendszerváltozásának folyamatosan módosuló szabályaiban a privatizáció bizonytalan kimenetelű megvalósulásától függően, különböző feltételekhez kötötten megállapított társasági részesedés nem tekinthető olyan kétségtelenül meglévő jogcímnek, amelyre a tulajdonhoz való jog alkotmányos védelme kiterjed.
3. Tekintettel arra, hogy az Átv. 21. §-ának (1) bekezdése alapján nem keletkezett olyan jogcím, amely alkotmányos védelemben részesül, nem lehet szó a tulajdonhoz való alkotmányos jog sérelméről az MRPtv. támadott szabálya esetén, amely szerint az Átv. említett rendelkezését nem kell alkalmazni. Az alkotmányosan védett jogcím hiánya miatt nem vizsgálta az Alkotmánybíróság a jogcím - egyik indítványban állított - visszamenőleges hatállyal történő elvonása alkotmányellenességének, a jogállamiság sérelmének kérdését.
4. Az Átv. 21. §-ának az indítványok által hivatkozott (4) bekezdése szerint a dolgozói részvények kibocsátására a társaságnak az Átv. 21. §-a (1) bekezdésében megállapított részesedése esetén kerülhetett sor. Ha a társaságnak az Átv. 21. §-a (1) bekezdés szerinti részesedéshez való joga nem tekinthető kétségtelenül meglévő, alkotmányos tulajdonvédelmet élvező jogcímnek, akkor az ettől a részesedéstől függően kibocsátandó dolgozói részvények tekintetében sem lehet ilyen jogcím meglétét megállapítani.
Az elmondottak alapján az Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványokat, amelyek az Alkotmány 2. § (1) bekezdése és 13. § (1) bekezdése megsértése miatt az MRPtv. 23. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.
III.
Az indítványozók véleménye szerint a támadott rendelkezés sérti a megkülönböztetésnek az Alkotmány 70/A. §-a (1) bekezdésében meghatározott tilalmát, mert eltérő helyzetet teremt aszerint, hogy olyan gazdasági társaságnál dolgoznak, amelynél az állami vagyonkezelő szervezet MRP szervezet részére értékesít vagyonrészeket, vagy olyan gazdasági társaságnál, amelynél MRP részére történő értékesítésre nem kerül sor. A megkülönböztetés fennállását állítják az indítványozók abban az esetben is, ha csak az olyan gazdasági társaság munkavállalóinak helyzetét vesszük alapul, amelynél MRP szervezet részére értékesít az állami vagyonkezelő szervezet vagyonrészeket; ilyenkor ugyanis az MRP szervezet tagja kap tulajdoni részt, de nem kap tulajdoni részt az, aki nem tagja az MRP szervezetnek.Az Alkotmánybíróság egyik első határozatában már kimondta, hogy a diszkrimináció tilalma nem jelenti minden megkülönböztetés kiküszöbölését, hanem "arra vonatkozik, hogy a jognak mindenkit egyenlőként (egyenlő méltóságú személyként) kell kezelnie, azaz az emberi méltóság alapjogán nem eshet csorba" [9/1990. (IV. 25.) AB határozat, ABH 1990. 46., 48.]. Ez az elv azóta is érvényesül az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Szintén régóta alkalmazott elv szerint az egyenlőként való kezelés követelménye nem merül fel a különböző jogi helyzetek tekintetében, csak az azonos szabályozási koncepción belül történő hátrányos megkülönböztetésnél áll fenn a diszkrimináció tilalma [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, ABH 1991. 146., 161-162.].
A támadott jogszabály azt mondja ki, hogy nem kell alkalmazni az Átv.-nek a társaság vagyoni részesedéséről szóló szabályát abban az esetben, ha az állami vagyonkezelő szervezet MRP számára értékesít vagyonrészeket. Ennek a munkavállalók sajátos, külön szabályok szerint történő részesedésszerzésével megvalósuló privatizációnak következménye az, hogy nincs külön társasági részesedés a vételárból, és a részvénytársaságoknál a társasági részesedés hiányában nem kerül sor dolgozói részvények kibocsátására sem. Ilyen körülmények között sem az emberi méltóság sérelme, sem az azonos szabályozási koncepción belüli megkülönböztetés nem állapítható meg (az MRP szervezet részére történő értékesítés a privatizáció egyéb eseteitől eltérő feltételrendszer alkalmazását jelenti). Az MRP szervezet tagjai és azok között való különbségtétel, akik az MRP szervezetnek nem tagjai a különböző jogi helyzettel áll összefüggésben: a tagok kötelezettségeket vállalnak a juttatás ellenében, a nem-tagokat nem terhelik kötelezettségek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a támadott jogszabály tekintetében hátrányos megkülönböztetés meglétét nem állapította meg. Az pedig, hogy nem kapnak dolgozói részvényt azok a munkavállalók, akik nem MRP tagok, nem megkülönböztetés, hanem a jogosultságok elvonásának a II. részben vizsgált alkotmányossági kérdése.
Az elmondottak alapjánaz Alkotmánybíróság elutasította azokat az indítványokat, amelyek az Alkotmány 70/A §-a (1) bekezdése megsértése miatt az MRPtv. 23. §-a alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték.
A Magyar Közlönyben történő közzétételt a vizsgálat tárgyának jelentősége indokolja.
Dr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke
Dr. Bagi István s. k.,
alkotmánybíróDr. Bihari Mihály s. k.,
alkotmánybíróDr. Németh János s. k.,
az Alkotmánybíróság elnöke,az aláírásban akadályozott
dr. Czúcz Ottó alkotmánybíró helyett
Dr. Erdei Árpád s. k.,
alkotmánybíróDr. Harmathy Attila s. k.,
előadó alkotmánybíróDr. Holló András s. k.,
alkotmánybíróDr. Kiss László s. k.,
alkotmánybíróDr. Kukorelli István s. k.,
alkotmánybíróDr. Strausz János s. k.,
alkotmánybíróDr. Tersztyánszkyné
dr. Vasadi Éva s. k.,
alkotmánybíróAlkotmánybírósági ügyszám: 971/B/1997.
Hivatkozó joganyagok
864/B/2004. AB határozat jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló indítványról
