EH 2008.1715

A munkavállaló betegséggel összefüggő rendszeres távollétével indokolt munkáltatói rendes felmondás esetén vizsgálni kell, hogy a távollét a munkakör jellegét figyelembe véve a munkáltató működésének eredményességére kihatott-e (Mt. 89. §).

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1987-től 2001-ig varrodai üzemvezetőként, 2004. június 14-étől varrodai művezetőként állt az alperes alkalm...

EH 2008.1715 A munkavállaló betegséggel összefüggő rendszeres távollétével indokolt munkáltatói rendes felmondás esetén vizsgálni kell, hogy a távollét a munkakör jellegét figyelembe véve a munkáltató működésének eredményességére kihatott-e (Mt. 89. §).
A felperes a keresetében a munkáltató rendes felmondása jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte, eredeti munkakörébe történő visszahelyezésének mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetet elutasította és a felperest perköltség fizetésére kötelezte.
Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényege szerint a felperes 1987-től 2001-ig varrodai üzemvezetőként, 2004. június 14-étől varrodai művezetőként állt az alperes alkalmazásában. Utolsó munkaszerződés-módosítása értelmében minőségi műszaki biztosítási előadó munkakört látott el, havi 115 000 forint besorolási bér mellett. Munkaviszonyát az alperes a 2005. augusztus 2-án kelt rendes felmondásával szüntette meg, azon indokolással, hogy a felperes munkájára az l.-i üzemegységben a határidőre történő kiszállítás és minőségi megfelelőség érdekében folyamatosan szükség van, ugyanakkor 2005. évben a munkavállaló a munkában töltendő napok több mint 50%-ában nem volt a munkahelyén. Munkaköre ellátását folyamatosan helyettesítéssel kellett megoldani, ami a zökkenőmentes munkavégzést akadályozta. A felmondás tartalmazta azt is, hogy a felperes a részére felajánlott varrónői munkakört nem fogadta el.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a varrodában a minőségellenőrzési feladatok folyamatos, zökkenőmentes és megfelelő színvonalú ellátásának biztosítása a munkáltató működésével összefüggő olyan ok, amely miatt jogszerűnek minősül azon munkavállaló munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetése, akinek huzamos ideig tartó munkavégzésére nem számíthat. A felperesnek az egészségi állapota miatt 2004 októberétől - kisebb-nagyobb megszakításokkal - a keresőképtelen állapota a felmondás közléséig fennállt.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság ítéletében kifejtettek szerint az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására sem ténybeli, sem jogi alap nem volt. A felperes munkaköre folyamatos jelenlétet igényelt, távolmaradása a működésben zavart okozott, így közömbös, hogy a távolléte nem haladta meg a munkában tölthető napok 50%-át. Ez a pontatlan meghatározás a felmondást önmagában nem teszi jogellenessé. A bíróság az eset körülményeire tekintettel a rendeltetésellenes joggyakorlást nem állapította meg.
A felperes felülvizsgálati kérelme a mindkét fokon eljárt bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, és az alperes kereset szerinti marasztalására irányult. Érvelése szerint a munkáltató amiatt mondott fel, hogy 2005. évben a munkával tölthető napoknak több mint 50%-át nem a munkahelyén töltötte, és nem írta alá a munkaszerződés-módosítását. Nem vitásan 49 napig volt táppénzen, azonban ez nem róható a terhére, és nem lehet összefüggésbe hozni a munkáltató működésével. A munkáltató kötelessége a helyettesítésről gondoskodni, ez olyan, a működésével összefüggő körülmény, amellyel számolnia kell. Álláspontja szerint sérült a rendeltetésszerű joggyakorlás (Mt. 4. §), valamint az egyenlő bánásmód követelménye (Mt. 5. §). A felperes további érvelése szerint a felmondás közlése előtt a munkáltató meg sem kísérelt számára másik munkakört felajánlani.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az alperes a rendes felmondását arra alapította, hogy az l.-i varroda működésében zavart okozott a felperes hosszabb ideig tartó távolléte, munkakörének ellátását folyamatosan helyettesítéssel kellett megoldani, a felajánlott varrónői munkakört pedig a munkavállaló nem fogadta el. Az Mt. 89. §-ának (2) bekezdése alapján vita esetén a felmondás indokának valóságát és okszerűségét a munkáltatónak kell bizonyítania. Ebből következően az alperest terhelte a rendes felmondásban írtak bizonyítása. Ez az adott esetben a felperes munkaköre állandó munkavállalóval való folyamatos ellátásához fűződő érdek, illetve ennek hiánya következményeinek bizonyítását is jelenti.
Az eljáró bíróságok tényként kezelték a varroda munkájában mutatkozó fennakadásokat a felperes hiányzása miatt, ezen megállapításuknak azonban nem adták indokát. A lefolytatott bizonyítási eljárás során nem tisztázódott, hogy a felperes speciális ismeretekkel rendelkezett-e, vagy a feladat bármely varrónő részéről könnyen elsajátítható volt, ezáltal a helyettesítés e vonatkozásában jelentett-e jelentős fennakadást. Az eljárás során az sem került feltárásra, hogy az alperes megrendelés állománya és az állandó dolgozói létszám mellett milyen teljesítmény kiesést jelentett a felperes munkakörének más munkavállalóval való ideiglenes helyettesítése. Értékelni kell, hogy a rendes felmondásban az alperes maga is azt rögzítette, hogy "a varrodai munkavégzésben nem okoz nagymértékű fennakadást egy-egy varrónő hiánya, jó munkaszervezéssel a határidők betarthatók".
Az alperes csökkent munkaképességű dolgozókat foglalkoztat, ezért vizsgálni kell, hogy a felperes betegsége és távolléte a többi munkavállalóhoz képest jelentős eltérést mutatott-e. Értékelni kell, hogy a felperes foglalkoztatásának kezdetekor gerincproblémái miatt már 40%-os munkaképesség-csökkent volt, amelyről a munkáltató is tudott.
A felperes hivatkozott arra is, hogy a rendes felmondást megelőzően - annak indokolásával ellentétben - részére más munkakört nem ajánlottak fel, ez pedig az adott esetben a felmondást önmagában jogellenessé teszi [8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet irányadó 1. § (2) bekezdése]. Az eljáró bíróságok álláspontjukat erről nem fejtették ki, ítélet indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget (Pp. 221. §), ezáltal eljárásjogi szabályt sértettek.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.131/2007.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.