adozona.hu
BH 2007.12.418
BH 2007.12.418
A keresetindítás és a hitelező követelése elévülésének eltérő feltételei a korlátolt tagi felelősséggel való visszaélésre, illetve a konszernjogi mögöttes felelősségre alapított kereseti követelés esetén [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 56. §, 296. §; Ptk. 326. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A T. Kft. mint bértermeltető és a felperesi jogelőd között bértermeltetési és szállítási szerződés jött létre étkezési búzára. A kft.-nek az I. r. alperes volt az ügyvezetője és többségi tulajdonnal rendelkező tagja. A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa. A T. Kft. a fenti szerződésből származó kötelezettségének nem tett eleget, a búza ellenértékét nem egyenlítette ki. A T. Kft. 1999. március 25-én felszámolás alá került, 2005. augusztus 26-án a cégjegyzékből törölték. A felszámolási e...
BH 2007.12.418 A keresetindítás és a hitelező követelése elévülésének eltérő feltételei a korlátolt tagi felelősséggel való visszaélésre, illetve a konszernjogi mögöttes felelősségre alapított kereseti követelés esetén [1997. évi CXLIV. tv. (továbbiakban: Gt.) 56. §, 296. §; Ptk. 326. § (2) bek.].
A T. Kft. mint bértermeltető és a felperesi jogelőd között bértermeltetési és szállítási szerződés jött létre étkezési búzára. A kft.-nek az I. r. alperes volt az ügyvezetője és többségi tulajdonnal rendelkező tagja. A II. r. alperes az I. r. alperes házastársa. A T. Kft. a fenti szerződésből származó kötelezettségének nem tett eleget, a búza ellenértékét nem egyenlítette ki. A T. Kft. 1999. március 25-én felszámolás alá került, 2005. augusztus 26-án a cégjegyzékből törölték. A felszámolási eljárás során a felperes hitelezői igényét 1999. május 19-én bejelentette, a felszámoló a 30 328 171 Ft összegű hitelezői követelését visszaigazolta.Felperes keresetlevelét 2004. június 9-én nyújtotta be. Módosított keresetében elsődlegesen az alperesek egyetemleges marasztalását kérte 30 328 171 Ft és kamatai erejéig. Követelése jogcímeként hivatkozott a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. tv. (Gt.) 56. § (3) és (4) bekezdésében, valamint a Gt. 296. § (1) bekezdésében foglaltakra. Álláspontja szerint az I. r. alperes, mint a kft. ügyvezetője, többségi tulajdonosa rosszhiszeműen járt el, amikor a felperestől átvett étkezési búzát takarmány-búzaként adta el a II. r. alperes által képviselt G. Kft-nek. Ezen túlmenően egészen a kft. felszámolásáig az I. r. alperes a kft irányítása során az okszerű gazdálkodás követelményeivel ellentétes magatartást tanúsított, színlelt ügyletek megkötésével, kétes követelések elismerésével. A felperes másodlagosan követelését a Ptk. 339. § (1) bekezdésére alapította, és a II. r. alperessel szemben követelését a Csjt. 30. § (3) bekezdésére hivatkozással terjesztette elő.
Az alperesek elsődlegesen elévülésre hivatkozva kérték a felperesi kereset elutasítását.
Az elsőfokú bíróság 2005. május 27-én kelt ítéletében a felperes keresetét elutasította, rendelkezett a perköltség viseléséről, a le nem rótt eljárási illeték megfizetéséről. Ítélete indokolásában kifejtette, a felperes követelése a szerződés szerinti teljesítési határidő beálltával esedékessé vált. Álláspontja szerint, mivel a felperes kártérítés megfizetése iránti keresetet is előterjesztett, a T. Kft. felszámolásának kezdő időpontja az elévülés kezdő időpontja, így a felperes a keresetet az 5 éves jogvesztő határidőn túl nyújtotta be. A Gt. 296. § (1) bekezdése kapcsán rámutatott, hogy bár a keresetet a hivatkozott jogszabályi rendelkezés szerint az ellenőrzött társaság felszámolásának folyamatban léte alatt lehet előterjeszteni, a felperes nem adta indokát, hogy az alperesekkel szembeni igénye érvényesítésével miért késlekedett.
A másodfokú bíróság 2006. január 17-én kelt ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, rendelkezett a másodfokú perköltség és a le nem rótt fellebbezési eljárási illeték megfizetéséről. Ítélete indokolásában a tényállást kiegészítette és rögzítette, hogy a bíróság végzésével a zárójelentés alapján a T. Kft felszámolását egyszerűsített módon befejezte, a kft.-t jogutód nélkül megszüntette, s ezt a végzést a másodfokú bíróság 2005. június 8-án kelt végzésével helybenhagyta. A végzésben többek között szerepel, hogy a felszámoló már 2000. június 27-ei levélben tájékoztatta a hitelezőket, hogy az eljárást egyszerűsített módon kívánja befejezni, a felszámoló 2002. október 14-én előterjesztett zárójelentésében kérte az eljárás egyszerűsített módon való befejezését. A másodfokú bíróság az ügy jogi megítélése kapcsán kifejtette, a Gt. 296. § (1) bekezdése, és a Gt. 56. §-a szerinti felelősségi szabályok ugyanazon személlyel szembeni egyidejű alkalmazására nincs lehetőség. A Gt. 56. §-a már jogutód nélkül megszűnt társaság tagjának felelősségére vonatkozik, függetlenül a részesedés mértékétől. A Gt. 296. §-a szerinti keresetet pedig csak az ellenőrzött társaság fennállása alatt az ellene folyó felszámolási eljárás során lehet előterjeszteni, a legalább többségi befolyással rendelkező taggal szemben. A Gt. 296. §-a (1) bekezdés szerinti felelősség kapcsán hangsúlyozta, hogy a tartósan hátrányos üzletpolitikát csakis a Gt. hatálybalépését követően lehet a kft. többségi befolyással rendelkező tagjának megvalósítania. Azt kell bizonyítani, hogy hátrányos üzletpolitikát az I. r. alperes 1998. június 16-a, és a kft. felszámolás alá kerülése között folytatta és ez vezetett az ellenőrzött társaság, a T. Kft. felszámolásához. A felperes által sérelmezett magatartás 1997. év végén valósult meg, így az alperesek magatartása a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. tv. (továbbiakban: régi Gt) alapján vizsgálandó. A másodfokú bíróság ítéletében kifejtette, hogy a mögöttes, illetve áttöréses felelősség fogalmát a régi Gt. is ismerte, de igényérvényesítési határidőt nem határozott meg. Ebből kifolyólag az igényérvényesítési határidő a szerződésben meghatározott teljesítési határidővel (1997. szeptember 17. és 1997. szeptember 26.) elkezdődött, és így az 5 éves elévülési határidő 2002. szeptember 17-én, illetve 2002. szeptember 26-án eltelt. Az elévülés nem szakadt meg, ahogy azt az elsőfokú bíróság is helyesen állapította meg, de az elévülés nyugvása vizsgálandó, figyelemmel a Ptk. 326. § (2) bekezdésében írtakra. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a felperes számára legkésőbb a zárómérlegről történt tudomást szerzéssel (előterjesztésének időpontja 2002. október 24.) ismertté vált a követelés behajthatatlanságának ténye, így igényét a felperes legkésőbb 2003. október 24-én terjeszthette volna elő. A felperes keresetében kártérítési jogcímre is hivatkozott. E vonatkozásban úgy foglalt állást a másodfokú bíróság, hogy a kártérítési követelés a károsodás bekövetkeztekor következik be, így a felperes igényérvényesítésének akadálya legkésőbb 2002. október 24-én megszűnt, ezért a felperes elévült követelést kíván érvényesíteni.
Felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte. Hangsúlyozta, mind a Gt. 296. § (1) bekezdése, mind a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése alapján a kft. tagjának felelőssége mögöttes, a hitelezői követelések fedezetéül a társaság vagyona szolgál. A tartozást a kötelezett felszámolója 1999. december 31-én, illetve 2002. április 24-én elismerte, a tartozásnak a kötelezett részéről történő elismerése pedig az elévülést megszakítja. Így a felperesi követelés nem évült el. Az elévülés nyugvásával kapcsolatos érvelés tekintetében rámutatott, a zárójelentés előterjesztése időpontjának ügydöntő jelentőségűvé nyilvánítása önkényes és teljesen megalapozatlan, hiszen a felperes a felszámolási eljárás egyszerűsített módon való befejezéséről rendelkező végzés ellen érvelt, és a bíróság az egyszerűsített felszámolást 38. sorszám alatt a felperes részére 2004. április 19-én kézbesített végzésben engedélyezte csak. Az alperesek felelősségének alapjául szolgáló ügyletek, magatartások pedig egészen a felszámolási eljárás megkezdéséig folytatódtak. Nemcsak azt kell vizsgálni, hogy mi lett a felperes társaságtól elszállított búza sorsa, hanem minden olyan ügyletet, mely a hitelezői követelések teljesítésének lehetetlenné válását eredményezték. Ezek a magatartások a Gt. hatálybalépése után is folytatódtak.
Alperesek a jogerős ítélet hatályában történő fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint a felülvizsgálati kérelem nem terjedt ki a kártérítés alapján elutasított kereseti követelésre, illetve a II. r. alperessel szemben előterjesztett kereseti kérelem elutasítására, mert ezeket a rendelkezéseket a felülvizsgálati kérelem nem érinti.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság rögzíti, hogy figyelemmel a Pp. 275. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra, a jogerős ítéletet a felülvizsgálati kérelemmel érintett körben vizsgálta, vizsgálhatta felül. Nem vizsgálta a Ptk. 339. § (1) bekezdésére, illetve a Csjt.-re alapozott kereseti kérelmet elutasító döntést helybenhagyó ítéleti rendelkezéseket.
Vizsgálta ugyanakkor a Gt. 296. §-ának (1) bekezdésére, illetve a Gt. 56. §-ának (3) és (4) bekezdésére vonatkozó kereseti kérelmeket.
A másodfokú bíróság helyesen, a Legfelsőbb Bíróság Pfv. X. 22.341/2003/8. számú határozatában foglaltakkal összhangban mutatott rá, hogy a kft. többségi befolyással rendelkező tagja csak a Gt. hatálybalépését követően tanúsított hátrányos üzletpolitika folytatásáért felel, a Gt. 296. § (1) bekezdése alapján feltéve, hogy az egyéb törvényi feltételek is megvalósultak. Nem vitásan a régi Gt. is ismert felelősség áttörési eseteket, de mivel a konszernszabályok a kft.-re akkor még nem terjedtek ki, így az 1998. június 16. előtt tanúsított esetleges hátrányos üzletpolitikáért az I. r. alperes konszernjogi felelőssége törvényi rendelkezés hiányában nem állhat fenn.
A felperes felülvizsgálati kérelmében többek között arra hivatkozott, hogy nemcsak 1998. június 16. előtt, hanem azt követően is hátrányos üzletpolitikát folytatott az I. r. alperes. Így tehát 1998. június 16-át követően a T. Kft. felszámolás alá kerüléséig (1999. március 25.) az alperes tanúsíthatott olyan magatartást, mely a Gt. 296. § (1) bekezdése szerinti konszernjogi felelősségének megállapításához vezethet. Magatartása ilyen vonatkozásban ezen időpontot követően azért nem értékelhető, mivel a kft. fizetésképtelenségének megállapítása után a legalább többségi befolyással rendelkező tag az ellenőrzött társaság vonatkozásában hátrányos üzletpolitikát már nem folytathat, mert azt a felszámoló jogosítványai kizárják. A társaság vagyonával kapcsolatos intézkedést kizárólag a felszámoló tehet, a legalább többségi befolyással rendelkező tag sem a taggyűlés, sem az ügyvezető, sem egyéb eszközök útján a felszámolás alatt álló ellenőrzött társaság vonatkozásában hátrányos üzletpolitikát folytatni nem tud.
A Gt. 296. § (1) bekezdése szerinti felelősség mögöttes felelősség, a mögöttes felelős felelősségének elévülésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság gyakorlata egyértelmű, azt a Legfelsőbb Bíróság Polgári Kollégiuma tanácselnöki értekezlete is megerősítette (Bírósági Határozat 2006. évi 1. szám). Mivel a jogosultnak a főadóssal szemben, és a mögöttes felelőssel szemben fennálló követelése azonos, ezért a jogosult és a mögöttes felelős viszonylatában is akkor kezdődik az elévülés, amikor a főadósnak a jogosult felé teljesítenie kell. A mögöttes felelőssel szembeni követelés elévülése mindaddig nyugszik, amíg fennáll a reális lehetősége annak, hogy a követelés a főkötelezettől behajtható.
A Gt. 296. §-a (1) bekezdése szerinti konszernjogi felelősség mögöttes felelősség, ezen mögöttes felelősség akkor áll fenn, ha a legalább többségi irányítást biztosító befolyással rendelkező tag az ellenőrzött társaság vonatkozásában tartósan hátrányos üzletpolitikát folytat, és ennek következtében az ellenőrzött társaság felszámolás alá kerül. A keresetet az ellenőrzött társaság hitelezőjének az ellenőrzött társaság felszámolásának folyamatban léte alatt kell előterjesztenie. A fenti feltételek együttes fennállása esetén sem köteles azonban a peres bíróság a befolyásoló részesedéssel rendelkező tag korlátlan, teljes és mögöttes felelősségét megállapítani, figyelemmel a Gt. 296. § (1) bekezdésének megfogalmazására ("megállapíthatja"). A Gt. 296. § (1) bekezdése szerinti mögöttes felelős az ellenőrzött társaságnak csak olyan tartozásáért felel, melyet az ellenőrzött társaság vagyona nem fedez. Ebből kifolyólag a felperes mindaddig nem volt köteles igényét az I. r. alperessel szemben érvényesíteni, míg fennállt a reális lehetősége annak, hogy követelése a főkötelezettől behajtható. Ezen időpontig követelése nem évülhetett el, mert menthető okból nem érvényesíthette azt.
A Legfelsőbb Bíróság osztotta a felperes azon álláspontját, hogy a másodfokú bíróság az adott tényállás mellett indokolatlanul tulajdonított ügydöntő jelentőséget a felszámoló által 2002. október 24-én előterjesztett zárójelentésnek, melyben a felszámolás egyszerűsített módon történő befejezését kérte. Az ítélőtábla végzéséből megállapítható, hogy a felperes vitatta a felszámolási eljárás egyszerűsített módon történő befejezését, az elsőfokú bíróság 2004. április 6-án kelt nem jogerős végzésében döntött az adós egyszerűsített felszámolásáról. Ezt a határozatot a felperes megfellebbezte, de fellebbezése nem vezetett eredményre, az ítélőtábla 2005. június 8-án kelt végzésével az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta. Ilyen tényállás mellett nem állapítható meg, hogy a felperes követelése elévült, hiszen keresetét 2004. június 9-én előterjesztette. Ezen túlmenően a Gt. 296. § (1) bekezdésében meghatározott feltétel is megvalósult, mert a keresetlevél benyújtásakor a T. Kft. elleni felszámolás még folyamatban volt. A fentiekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor a Gt. 296. § (1) bekezdésére alapozott felperesi követelés elévülését megállapította.
A felperes a Gt. 56. §-ára hivatkozással is előterjesztette keresetét. A Gt. 56. §-a szerinti felelősség akkor áll fenn, ha a társaság jogutód nélkül megszűnt és megállapítást nyert, hogy a korlátozott felelősségű tag korlátozott felelősségével visszaélt, pl. a társaság vagyonával sajátjaként rendelkezett, a társasági vagyont saját vagy más személyek javára úgy csökkentette, hogy tudta, vagy kellő gondosság esetén tudhatta volna, hogy az általa vállalt kötelezettségét harmadik személyek részére nem lesz képes
teljesíteni. A fentiekből következik, hogy míg a Gt. 56. §-a szerint egy már nem létező kft. tagja rt. részvényese korlátlan felelősségének megállapítását lehet kérni, addig a 296. § (1) bekezdés alapján a még létező, de felszámolás alatt álló legalább többségi tulajdonnal rendelkező kft.-tag, részvényes korlátlan mögöttes felelősségének megállapítása indítványozható. Az egyik esetben a vagyonelvonás, a korlátolt tagi felelősség jogintézményével való visszaélés alapozza meg a felelősséget, míg a második esetben a felelősség bekövetkezéséhez a tartósan hátrányos üzletpolitika folytatása szükséges, mely az ellenőrzött társaság felszámolásához vezet.
Tényként állapítható meg, hogy a felperes a keresetlevél benyújtásakor, az elsőfokú ítélet meghozatala előtt az I. r. alperesnek a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése szerinti felelősségének megállapítását még nem kérhette, mert az ellenőrzött társaság még nem szűnt meg. Ezért az elsőfokú bíróság akkor járt volna el helyesen, ha a Gt. 56. §-ára alapozott kereset tekintetében a keresetlevelet, mint idő előttit idézés kibocsátása nélkül elutasítja, illetve a pert e tekintetben megszünteti (Pp. 157. §). Ugyanakkor a másodfokú ítélet meghozatalakor a Pp. 251. § (1) bekezdése alapján e tekintetben az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésére, a per megszüntetésére nem kerülhetett már jogszerűen sor, mert ekkor az időelőttiség már megszűnt.
A fent kifejtettekre tekintettel tévedett a másodfokú bíróság, amikor a felperes Gt. 296. § (1) bekezdésére és a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdéseire alapított kereseti kérelmét érdemben nem vizsgálta. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedően a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új tárgyalásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárás során külön kell vizsgálni, hogy az I. r. alperes felelősségének megállapítására sor kerülhet-e a Gt. 296. § (1) bekezdése, illetve az időelőttiség megszűnésére tekintettel a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése alapján. Az első vonatkozásában azt kell a felperesnek bizonyítani, hogy az I. r. alperes többségi befolyása folytán az ellenőrzött társaság vonatkozásában 1998. június 16-a és 1999. március 25-e között tartósan hátrányos üzletpolitikát folytatott és ez vezetett az ellenőrzött társaság felszámolásához. A Gt. 56. §-ára alapított kereseti kérelem kapcsán pedig azt kell bizonyítania a felperesnek, hogy az I. r. alperes korlátozott tagi felelősségével visszaélt.
(Legf. Bír. Pfv. X. 21.358/2006.)
Bírósági jogesetek
BH 2011.3.72 Időelőttiség miatt meg kell szüntetni azt a pert, amelyet a hitelező a részvényesekkel szemben arra alapítva indított, hogy a korlátolt felelősségükkel a hitelező rovására visszaéltek. Ez a felelősségi szabály ugyanis már nem létező társaság volt tagjának (részvényesének) a felelősségére vonatkozik [2006. évi IV. tv. 50. §, Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
