adozona.hu
BH 2011.3.72
BH 2011.3.72
Időelőttiség miatt meg kell szüntetni azt a pert, amelyet a hitelező a részvényesekkel szemben arra alapítva indított, hogy a korlátolt felelősségükkel a hitelező rovására visszaéltek. Ez a felelősségi szabály ugyanis már nem létező társaság volt tagjának (részvényesének) a felelősségére vonatkozik [2006. évi IV. tv. 50. §, Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:
A felperes módosított keresetében a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 50. §-ában megjelölt tagi felelősség alapján kérte kötelezni az alpereseket 5 000 000 forint tőke és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy egy korábbi perben a V. ÁFÉSZ alperes jogi képviselőjeként járt el az alperesek tulajdonában, illetve az I. r. alperes vezetése alatt álló ...
BH 2011.3.72 Időelőttiség miatt meg kell szüntetni azt a pert, amelyet a hitelező a részvényesekkel szemben arra alapítva indított, hogy a korlátolt felelősségükkel a hitelező rovására visszaéltek. Ez a felelősségi szabály ugyanis már nem létező társaság volt tagjának (részvényesének) a felelősségére vonatkozik [2006. évi IV. tv. 50. §, Pp. 130. § (1) bek. f) pont, 157. § a) pont].
A jogerős végzésben megállapított és a felülvizsgálati kérelem elbírálása szempontjából jelentős tényállás a következő:A felperes módosított keresetében a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény (új Gt.) 50. §-ában megjelölt tagi felelősség alapján kérte kötelezni az alpereseket 5 000 000 forint tőke és járulékai megfizetésére. Előadta, hogy egy korábbi perben a V. ÁFÉSZ alperes jogi képviselőjeként járt el az alperesek tulajdonában, illetve az I. r. alperes vezetése alatt álló B. Pénzügyi Rt. felperes által indított perben, melyben a B. Rt. pervesztes lett és 5 M Ft elsőfokú, 2,5 M Ft másodfokú perköltséget, valamint 2,5 M Ft felülvizsgálati eljárási költséget volt köteles fizetni az alperes V. ÁFÉSZ részére.
Jelen per felperese engedményezéssel vált a teljes követelés jogosultjává, azonban ebben az eljárásban csak az ítélőtábla által megállapított elsőfokú perköltségét (5 millió forintot) és az ehhez kapcsolódó egyéb költségeket érvényesíti.
Az alperesek kérték a kereset elutasítását és a felperes perköltségben való marasztalását. Álláspontjuk szerint a mögöttes felelősség alkalmazhatóságához (d=35238 ssz=1>1/2007. PJE jogegységi határozat) a főkötelezettel szembeni behajthatatlanságot meg kell állapítani. A B. Rt. még jogilag létezik, ezért a behajthatatlanság megállapítására nem kerülhet sor. Mindezek miatt az alperesek sortartási kifogással éltek a felperes keresetével szemben.
A B. Rt. végelszámolási eljárása 2008. április 8-ával felszámolási eljárásba fordult, a felszámolási eljárás folyamatban van.
Az elsőfokú bíróság a pert megszüntette és kötelezte a felperest bruttó 36 ezer forint megfizetésére. Kifejtette, hogy miután a felperes a keresetét a Gt. 50. és 56. §-ára alapította, s a B. Rt. még felszámolás alatt áll, ezért a Pp. 130. § (1) bekezdés f) pontjára és a 157. § a) pontjára hivatkozással a pert meg kellett szüntetni, miután a Gt. 56. § (3) és (4) bekezdése szerint a tagok felelőssége akkor áll fenn, ha a társaság jogutód nélkül megszűnt. Tekintve, hogy az adós még nem szűnt meg, a felperes keresete idő előtti.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését helybenhagyta és kötelezte a felperest 18 000 forint perköltség alperesek részére történő megfizetésére.
Hangsúlyozta, hogy a felperes az elsőfokú bíróság felhívására az új Gt. 50. §-át jelölte meg keresetének alapjául, mely a tag felelősségét csupán a társaság megszűnése esetére állapítja meg, az 50. § (2) bekezdése pedig a hitelezők rovására történő visszaélésben megnyilvánuló magatartást fogalmazza meg. A másodfokú bíróság álláspontja szerint mindebből következően a tag felelőssége csak a társaság megszűnése után merül fel, ezért az elsőfokú bíróság nem tévedett akkor, amikor a felperes követelését idő előttinek minősítette és a pert megszüntette.
A felperes fellebbezéséhez kapcsolódóan kifejtette, hogy bár a felperes a fellebbezésében hivatkozott az új Gt. 30. §-ára, valamint a hozzá kapcsolódó, a csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény (Cstv.) 33/A. §-ára a vezető tisztségviselők felelőssége kapcsán, azonban részben azért nem vizsgálható ez a kereseti kérelem, mert csak a fellebbezésben hivatkoztak rá, részben pedig a Cstv. 6. § (1) bekezdése szerint az elsőfokú bíróság nem is rendelkezik hatáskörrel egy ilyen peres eljárás lefolytatására.
A jogerős végzéssel szemben a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, kérte a jogerős végzés hatályon kívül helyezését az elsőfokú végzésre is kiterjedően, az elsőfokú bíróság utasítását a kereset elbírálására, valamint perköltség megállapítását. A végzés jogsértését abban jelölte meg, hogy
- a másodfokú bíróság idő előttinek tartotta a keresetét,
- megállapította, hogy meg nem engedett módon a keresetét módosította,
- a másodrendű alperest nem tartotta vezetőnek, és
- a Cstv. 33/A. §-át ebben a perben nem tartotta alkalmazhatónak.
Hivatkozott arra, hogy a per lényegében az alpereseknek a B. Rt.-ben ellátott vezetői, választott tisztségviselői és tulajdonosi mivoltukkal előidézett fedezetelvonásból eredő és a felperessel szemben szándékosan okozott kár megtérítésére irányult. A felperes minden ezzel kapcsolatos szabályszegésre hivatkozott a keresetlevelében, és forrásként megjelölte a Gt.</a>-t és a a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. törvényt (Hpt.). Hangsúlyozta, hogy a tulajdonosi felelősség csak a Gt.</a>-hez köthető, a vezetői felelősség azonban szigorúbb a Hpt. rendelkezései szerint.
A bíróságok arra hivatkozva szüntették meg az eljárást, hogy a kereset benyújtása idő előtti, azonban ez megszűnt a B. Rt. felszámolásának elrendelésével.
Álláspontja szerint a kereset jellege, terjedelme és jogalapja lényegében menet közben nem változott, legfeljebb a követelés megjelölése nem volt teljes és pontos.
Miután az alperesek felelőssége a vezetői tevékenységükhöz kapcsolódott, s ezt kiemelten hangsúlyozták a perben is, emiatt a Cstv. 2006. július 1-jén történt módosítása - a Cstv. 33/A. § törvénybe illesztése - a vezetővel szembeni fellépés idő előttiségét feloldotta, megszüntette. Az I. r. alperes nem vitásan vezető tisztségviselője volt a B. Rt.-nek, a II. r. alperes vezetői minősége a Cstv. 33/A. §-a alapján állapítható meg.
A felperes az elsőfokú eljárás során becsatolt iratokkal bizonyította, hogy az alperesek a felperes hitelezői igényét sokszorosan megsértették, a felülvizsgálati kérelemben kifejtettek alapján a kereset érdemi tárgyalásának perjogi akadálya nincs, ezért a jogerős végzés jogszabályba ütközik.
Az alperesek nem terjesztettek elő felülvizsgálati ellenkérelmet.
A Legfelsőbb Bíróság a jogerős másodfokú végzést a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta felül a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján és megállapította, hogy az nem jogszabálysértő.
A Legfelsőbb Bíróság áttekintve az iratokat megállapította, hogy jóllehet a felperes a keresetlevelében valóban hivatkozott a vezető tisztségviselői és a tagi felelősségre is, azonban az elsőfokú bíróság kifejezett felhívására pontosította keresetét és az új Gt. 50. §-ában jelölte meg a követelés jogalapját.
Az elsőfokú bíróság ennek alapján vizsgálta a kereseti kérelmet és hivatkozott az új Gt. 50. §-ában foglaltakra a tagi felelősséggel kapcsolatban, amely rendelkezések korábban a gazdasági társaságokról szóló 1997. évi CXLIV. törvény (régi Gt.) 56. § (3)-(4) bekezdésében helyezkedtek el. Bár a keresetlevélben a régi Gt. 56. §-ára nem hivatkozott a felperes, az elsőfokú bíróság ennek a szabályait is alkalmazva határozott az eljárás megszüntetéséről.
A Pp. 247. § (1) bekezdése kizárja a másodfokú eljárásban a kereset módosításának lehetőségét, tehát ha a felperes az elsőfokú eljárásban korlátolt felelősségű tagsági jogukkal való visszaélésük miatt támadta az alpereseket, és a Gt.</a> e szakaszai alapján kívánta felelősségüket megállapíttatni, nincs arra lehetősége, hogy a másodfokú eljárásban a vezető tisztségviselői minőség miatt is kérje elmarasztalásukat. Nem vitásan a keresetlevél tartalmazta a vezető tisztségviselőként történő felelősségrevonásra irányuló kérelmet, azonban ezt a felperes módosította, és a módosítás után már csak a tulajdonosi felelősség alapján kívánt az alperesekkel szemben eljárni.
Mindezek miatt a jogerős végzés abban a tekintetben, hogy a felperesnek a fellebbezésben előadott újabb kereseti kérelmeit elutasította, nem jogszabálysértő.
A felperes által fenntartott kereseti kérelem vonatkozásában az eldöntendő jogkérdés az volt, hogy amennyiben a korlátolt felelősségű tulajdonossal szemben arra hivatkozva lép fel a hitelező, hogy a tulajdonos korlátolt felelősségével a hitelező rovására visszaélt,
- a társaság (jogi) létezése alatt megindítható-e a peres eljárás a tulajdonosokkal szemben - oly módon, hogy velük szemben a kötelezésre, illetve a végrehajtásra csak a társaság megszűnését követően kerülhessen sor (hasonlóan a mögöttes felelőssel szembeni fellépéshez); vagy
- csak a társaság jogi megszűnése után lehet fellépni a volt tulajdonosokkal szemben.
A Legfelsőbb Bíróság a mögöttes felelősségről szóló 1/2007. PJE jogegységi határozatában kimondta, hogy a főkötelezett és a mögöttes felelős együttesen perelhető. A Ptk. 274. § (1) bekezdés szerint az a körülmény, hogy a mögöttes felelős a teljesítést mindaddig megtagadhatja, amíg a követelés a kötelezettől behajtható, nem gátolja a kötelezett és a mögöttes felelős együttes perlését. A főkötelezett és a mögöttes felelős együttes perlését pergazdaságossági szempontok indokolják. A mögöttes felelőssel szemben azonban csak feltételes hatályú marasztalásra kerülhet sor, vagyis az ítélet csak olyan rendelkezést tartalmazhat, amely szerint a tagtól teljesítés csak akkor követelhető (vele szemben végrehajtás csak akkor vezethető), amikor már megállapítható, hogy a követelés a főkötelezettől behajthatatlan.
Ebből következően a Legfelsőbb Bíróság megvizsgálta, hogy a visszaélésszerű joggyakorlásra alapított kereseti kérelem alapján a korlátozott felelősségű társaságok esetében a tag felelőssége tekinthető-e mögöttes felelősségnek, ebben az esetben ugyanis nem vitásan - az 1/2007. PJE alapján - az együttes perlés (illetve a társaság létezése alatti perlés) megengedett.
A megszűnt társaság tartozásaiért való általános helytállási kötelezettséget a régi Gt. az 56. § (1)-(2) bekezdésében, az új Gt. alapvetően a 68. §-ában határozza meg.
A korlátlanul felelős tag a bírósági gyakorlat (BH 2005/27.) szerint a társasággal együtt perelhető, illetve a társaság felszámolása alatt a peres eljárás megindítható a taggal szemben felelősségének megállapítása érdekében, a marasztalásra azonban csak a mögöttesség betartásával kerülhet sor.
Korlátozott felelősségű társaság esetén azonban a tag felelőssége csak a felosztott vagyonból a tagnak juttatott vagyonrész erejéig áll fenn. (Ez a helyzet természetesen csak a már jogilag is megszűnt társaságok esetében képzelhető el.)
A keresetlevélben érvényesíteni kívánt jog a társasági törvény speciális felelősségi szabályain alapul, amely bizonyos esetekben áttöri a korlátozott felelősséget és lehetővé teszi azt, hogy a korlátozottan felelős tag felelőssége a társaság rendelkezésére bocsátott vagyonon felül is megállapítható legyen.
Az új Gt. 50. §-a, illetve a régi Gt. 56. § (3)-(4) bekezdése a tagok joggal való visszaélése esetén rendelkezik a korlátozott felelősség áttöréséről.
Az új Gt. 50. § (1) bekezdése szerint a korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság jogutód nélküli megszűnése esetén nem hivatkozhat korlátolt felelősségére az a tag (részvényes), aki ezzel visszaélt. A korlátolt felelősségű társaság és a részvénytársaság azon tagjai (részvényesei), akik korlátolt felelősségükkel, illetve a társaság elkülönült jogi személyiségével a hitelezők rovására visszaéltek, korlátlanul és egyetemlegesen felelnek a megszűnt társaság ki nem elégített kötelezettségeiért.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Gt.</a> rendszere azon alapul, hogy a korlátlan felelősségű tag felel a társaság vagyonából ki nem egyenlített kötelezettségekért, neki ezzel a társaság megalapításakor és annak léte alatt folyamatosan számolnia kell, tehát a mögöttes felelőssége egyértelműen fennáll. A korlátlanul felelős taggal szembeni peres eljárásnak tehát nem az a tárgya, hogy fennáll-e a felelőssége, hanem az, hogy mekkora az az összeg, amelyre vonatkozóan a kötelezettsége megállapítható. A korlátolt felelősségű tag azonban csak bevitt vagyonával felel, és csak kivételesen, két feltétel fennállása esetén állapítható meg a felelőssége (1) ha visszaélt a korlátozott felelősségével vagy a társaság elkülönült jogi személyiségével (2) a hitelező rovására.
A tag nem a törvényben meghatározott általános felelőssége alapján, nem a társaságban betöltött helyzete miatt felel a ki nem egyenlített tartozásokért, hanem a saját maga által elkövetett visszaélésszerű joggyakorlás miatt: azért, mert tagsági jogait felhasználva élt vissza a társaság elkülönült jogi személyiségével és saját korlátolt felelősségével.
Ennek a jogkövetkezményeit azonban csak a társaság jogutód nélküli megszűnését követően lehet érvényesíteni a tagokkal szemben (EBH 2005/1228.; BH 2007/418.).
Mindezek alapján megállapítható, hogy a jogerős végzés a fenntartott kereseti kérelem tekintetében sem jogszabálysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a jogerős végzést a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Gfv. X. 30.234/2009.)