adozona.hu
BH 2007.11.388
BH 2007.11.388
A próbaidőt követően, a próbaidő céljának megfelelő okból megkötött határozott idejű munkaviszony nem felel meg a törvénynek [Mt. 79. §, 81. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a határozott idejű munkaviszonya jogellenes meghosszabbítása és ezzel összefüggésben a munkaviszonya jogellenes megszüntetése megállapítását, továbbá a jogellenesség anyagi jogkövetkezményei alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felek 2003. március 18-ától június 15-éig terjedő határozott idejű munkaszerződést kötöttek, a felperes e munkaviszonyban szárazáru készlet...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felek 2003. március 18-ától június 15-éig terjedő határozott idejű munkaszerződést kötöttek, a felperes e munkaviszonyban szárazáru készletgazda munkakörben dolgozott. A felek a munkaszerződést 2003. június 10-én módosították oly módon, hogy a határozott idejű munkaviszonyt 2003. július 31-éig meghosszabbították.
A munkaügyi bíróság a perbeli bizonyítékok alapján az alperes eljárását nem minősítette rendeltetésellenesnek, mivel bizonyítottnak találta, hogy az alperes a felperesnek adott egy újabb esélyt a betanulásra. Az újabb határozott idejű alkalmazást nem értékelte a próbaidő meghosszabbításaként.
A felperes fellebbezése alapján eljárt másodfokú bíróság ítéletével - helyes indokai alapján - az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A felperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésére, és a keresetének helyt adó határozat hozatalára irányult. Álláspontja szerint a meghallgatott tanúk nyilatkozatai alapján egyértelműen megállapítható, hogy az újabb határozott idejű munkaszerződést az alperes a próbaidő meghosszabbításának tekintette. Az alperes nem bizonyította, hogy a meghosszabbításra idénymunka vagy feladatnövekedés miatt került sor, ezért az elsőfokú bíróságnak le kellett volna vonnia a következtetést a munkáltatói törvényes érdek hiányáról. Érvelése alátámasztására az EBH 1999/136. számú döntésre hivatkozott.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
Az irányadó - egyik fél által sem vitatott - jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes csupán állította, de nem bizonyította, hogy a határozott idejű munkaszerződés meghosszabbítására idénymunka vagy a megnövekedett feladatok miatt került sor. Ezzel szemben a tanúnyilatkozatokból egyértelműen megállapítható volt, hogy az eltelt közel három hónap alatt a felperes munkájával a felettese nem volt megelégedve, és további lehetőséget kívánt biztosítani a betanulásához, a megfelelő teljesítmény elérésének bizonyításához. Miután ez az elvárás nem teljesült, a továbbiakban a felperest nem kívánták alkalmazni.
Ebből a tényállásból az első- és a másodfokú bíróság tévesen következtetett a jogellenesség hiányára.
Az Mt. 81. § (1) bek. és (2) bekezdéséből, valamint a 79. § (1) bekezdéséből következően nem kizárt a próbaidő időtartamának megfelelő határozott idejű munkaviszony létesítése annak érdekében, hogy a munkáltató meggyőződhessen a munkavállaló alkalmasságáról. A perbeli esetben - más törvényes munkáltatói érdek bizonyítottsága hiányában - a közel három hónapos határozott idejű munkaszerződés megkötésére ezzel az indokkal került sor. Az alperes azonban szükségesnek ítélte az elvárásnak megfelelő munkavégzésre alkalmasság további vizsgálatát azzal, hogy újabb rövid határidejű - a három hónapot követően további másfél hónapos - határozott idejű munkaviszony után tud dönteni a határozatlan idejű munkaviszonyról.
A felperes a perben és a felülvizsgálati kérelmében helytállóan hivatkozott arra, hogy az alperesnek ez az eljárása tartalmát tekintve a felperes próbaidőt meghaladó kipróbálásának minősül, következésképpen azt az ismételt határozott idejű munkaszerződés megkötésénél nem lehet a munkáltató részéről törvényes érdeknek minősíteni.
A Legfelsőbb Bíróság MK 6. számú állásfoglalása értelmében az Mt. 4. § (2) bekezdésébe ütközik és érvénytelen az újabb határozott idejű munkaszerződés, ha az a munkavállaló jogos érdekének csorbítására vezet. Az ily módon rendeltetésellenes megállapodásnak a határozott időre vonatkozó része érvénytelen, semmis, ezért a munkaviszonyt határozatlan időre létesítettnek kell tekinteni (BH 1999/524.). Tévedett tehát a másodfokú bíróság, amikor a rendeltetésellenesség megítélését leszűkítette a meghosszabbítások számának vizsgálatára, és az egyszeri meghosszabbításra nem találta alkalmazhatónak az MK 6. számú állásfoglalásban megfogalmazottakat.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a közbenső ítéletével megállapította, hogy a felperes határozatlan idejű munkaviszonyát az alperes 2003. július 31-én jogellenesen szüntette meg. Az anyagi jogkövetkezmények elbírálása érdekében a munkaügyi bíróságot további eljárásra utasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.798/2006.)