adozona.hu
BH 2007.7.240
BH 2007.7.240
A munkahelyen elszenvedett fertőzéssel összefüggő tbc miatti 50%-os munkaképesség-csökkenés esetén 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés iránti követelés nem eltúlzott [Mt. 177. §].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1987-től állt az alperes alkalmazásában laborkisegítő és takarító munkakörben. A munkahelyén elszenvedett tbc-s fertőzés miatt - amely foglalkozási megbetegedésnek minősül - a másodfokú bíróság jogerős közbenső ítéletével a munkáltató teljes kárfelelősségét állapította meg.
Erre figyelemmel a felperes módosított keresetében keresetveszteség, utazási költségtérítés és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére kérte kötelezi az alperest, perköltség fizetés mellett.
A munka...
Erre figyelemmel a felperes módosított keresetében keresetveszteség, utazási költségtérítés és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés fizetésére kérte kötelezi az alperest, perköltség fizetés mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletével nettó 321 178 forint és annak kamata mint keresetveszteség, 8958 forint utazási költségtérítés és 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest, perköltség és költségtérítés viselése mellett.
A munkaügyi bíróság ítéletének indokolása szerint a felperest nettó keresetveszteség illeti meg, mivel a társadalombiztosítási ellátásokat nem terhelik olyan járulékok mint a bérjövedelmeket. A nem vagyoni kártérítés körében kifejtette, hogy a felperesnek a foglalkozási megbetegedésével összefüggésben 50%-kal csökkent a munkaképessége, amely nem vitásan az Alkotmányban rögzített teljes egészséges élethez való jog súlyos sérelmét jelenti. Ezzel pedig a 2 000 000 forintos kártérítés arányban álló.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében azzal a változtatással hagyta helyben, hogy a felperes jogi képviselőjének megítélt perköltség után áfát fizetni nem kell. Kötelezte az alperest, hogy fizessen a felperesnek jogi képviselője kezeihez 40 000 forint másodfokú perköltséget, és 5000 forint utazási költségtérítést.
A jogerős ítélet szerint a felperesnél a foglalkozási eredetű 50%-os munkaképesség-csökkenés jelenleg is fennáll, amely maradandó fogyatékosságnak felel meg, a jogsérelem orvoslására pedig a 2005. évi ár- és értékviszonyok alapján a 2 000 000 forint összegű nem vagyoni kártérítés nem eltúlzott.
Az alperes felülvizsgálati kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatására" irányult azzal, hogy a Legfelsőbb Bíróság a nem vagyoni kártérítés összegét 500 000 forintra szállítsa le, a felperes perköltség igényét utasítsa el, helyezze hatályon kívül a felperes jogi képviselőjének megítélt utazási költségtérítést, és marasztalja a felperest a másodfokú- és a felülvizsgálati eljárásban felmerült alperesi perköltségben. Az alperesi érvelés szerint a tanúvallomásokat és a felperes személyes előadását a másodfokú bíróságnak a Pp. 206. §-ának (1) bekezdése szerint együttesen és okszerűen kellett volna értékelnie, ezen kötelezettségének azonban nem tett eleget. Jogszabálysértő a jogerős ítélet a perköltség, illetve az utazási költség megállapítása tekintetében is. A Pp. rendelkezései szerint a perköltség a félnek jár, ezzel szemben mindkét fokú bíróság azt a felperes jogi képviselőjének ítélte meg. A perköltség mértéke a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) és "(4)" bekezdés rendelkezésébe ütközik, mivel mindkét fokú bíróság úgy ítélte meg az utazási költségtérítést, hogy a felperes jogi képviselője készkiadásaira vonatkozó igazolást nem csatolt.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartása irányult. Álláspontja szerint az általa elszenvedett tüdőroncsolódás miatt a 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés nem eltúlzott, a perköltség tekintetében előterjesztett felülvizsgálati kérelem pedig a Pp. 271. §-ának (1) bekezdés c) pontjába ütközik.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a törvényben megjelölt keretek között eljárva bírálta el [Pp. 274. § (1) bekezdés, 275. § (1)-(2) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A másodfokú bíróság helytállóan emelte ki dr. A. B. alap- és kiegészítő szakvéleménye alapján, hogy a felperesnél 2003. augusztus 1-jétől véleményezett 50%-os munkaképesség-csökkenés túlnyomórészt foglalkozási megbetegedéséből ered, amely maradandó fogyatékosságnak felel meg, és ezen állapot végleges. A jogerős ítélet ugyancsak helyesen értékelte dr. D. M. igazságügyi elmeorvos szakértő véleményét, amely szerint a felperes korábbi ideggyengeségi állapota a tbc-s megbetegedés miatt pszichés terhelés következtében tovább romlott.
Az eljáró bíróságok helytállóan emelték ki, hogy az orvosszakértői véleményekben rögzítettek mellett a felperes, illetve sógornője, valamint barátnője tanúnyilatkozata szolgálhatott döntő bizonyítékként, hiszen a mindennapi életvitel, az egészségi állapotban bekövetkezett változások fizikai és lelki következményei napi megnyilvánulásai a gyermekével együtt történő "kiközösítése" tekintetében, a közvetlen hozzátartozó, illetve barát tud hiteles képet adni. Az eljárt bíróságok törvénysértés nélkül mérlegelték ezeket a bizonyítékokat [Pp. 206. § (1) bekezdés], az értékelésüket pedig kellő részletességgel indokolták [Pp. 221. § (1) bekezdés].
A nem vagyoni kártérítésként a károsultat ért nem vagyoni hátrány csökkenéséhez, vagy kiküszöböléséhez szükséges kárpótlást kell a munkáltatónak megtéríteni [Mt. 177. § (2) bekezdés]. Az első- és a másodfokú bíróság a nem vagyoni kárpótlás mértéke megállapításához helytállóan vette figyelembe az összes körülményt, kiemelten az egészségkárosodás okozta súlyos hátrányokat, amelyek a korábban aktív életet élő felperes életét hátrányosan megváltoztatták. Ezért a felperes életminőségét minden tekintetben (fizikálisan, mentálisan, pszichésen) súlyosan érintő megbetegedés következményeként megállapított 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés eltúlzottnak nyilvánvalóan nem tekinthető.
Minderre tekintettel az eljáró bíróságok a nem vagyoni kártérítés jogalapjáról és mértékéről a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabályok sérelme nélkül, mindenben a bírói gyakorlatnak megfelelően döntöttek, ítéletük megfelelt az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) számú határozatában kifejtett elveknek.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a perköltségre nézve nem jelölte meg, hogy a másodfokú határozat miatt milyen tényleges sérelem érte, így felülvizsgálati kérelme ezen részében sem volt megalapozott.
Az utazási költségtérítés megállapítása során helyesen értékelte a másodfokú bíróság, hogy a felperes jogi képviselője Gy.-ről utazott E.-be a tárgyalásokra, az útiköltségként megjelölt összeg pedig a bíróság hivatalos tudomása alapján anélkül is megállapítható volt, hogy a bíróság az ügyvédet tételes kimutatás közlésére kötelezte volna.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. §-ának (3) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.424/2006.)