adozona.hu
BH 2007.7.250
BH 2007.7.250
Az ún. láncszerződések (az Európai Bíróság terminológiája szerint: körhintaszerződések) esetén a számlák alaki és tartalmi hitelességével kapcsolatban az adóhatóság jogosult vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az ezt megelőző gazdasági eseményeket is [1992. évi LXXIV. tv. 32. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést végzett a felperesnél általános forgalmi adónemben 2004. február 16-29-ig terjedő időszakra. Megállapította, hogy a felperes számítástechnikai alkatrészek, illetve mobiltelefon alkatrészek nagykereskedelmi tevékenységét végezte. Vizsgálta az értékesítési láncolatot és az árajánlatokban, a válaszokban a megrendelések, az áru, a számla és a kifizetés útjában szereplő gazdasági társaságokat. Az ellenőrzés megállapította, hogy a közvetlen számlakibocsátók vevői ...
BH 2007.7.250 Az ún. láncszerződések (az Európai Bíróság terminológiája szerint: körhintaszerződések) esetén a számlák alaki és tartalmi hitelességével kapcsolatban az adóhatóság jogosult vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az ezt megelőző gazdasági eseményeket is [1992. évi LXXIV. tv. 32. §].
Az elsőfokú adóhatóság ellenőrzést végzett a felperesnél általános forgalmi adónemben 2004. február 16-29-ig terjedő időszakra. Megállapította, hogy a felperes számítástechnikai alkatrészek, illetve mobiltelefon alkatrészek nagykereskedelmi tevékenységét végezte. Vizsgálta az értékesítési láncolatot és az árajánlatokban, a válaszokban a megrendelések, az áru, a számla és a kifizetés útjában szereplő gazdasági társaságokat. Az ellenőrzés megállapította, hogy a közvetlen számlakibocsátók vevői és szállítói több esetben azonosak. A gazdasági láncolatban szereplő árualap eredete nem volt fellelhető. Életszerűtlennek minősítette a gazdasági láncolatban szereplő forgalom nagyságát.Az adóhatóság elsőfokú határozatával 37 192 000 Ft jogosulatlan visszaigénylést állapított meg, amely után 18 596 000 Ft adóbírságot szabott ki. Megállapította, hogy a vizsgált számlák nem fogadhatók el hitelesnek, a társaságok valódi célja az adóáthárítás látszatának megteremtése volt. Az alperes a 2005. március 8-án kelt határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében a közigazgatási határozatok hatályon kívül helyezését kérte azzal, hogy a gazdasági események a valóságban is megtörténtek, a felperes kellő körültekintéssel járt el.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. Ítéletének indokolásában hivatkozott az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 1. § (7) bekezdésére, 97. § (4) bekezdésére, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 32. § (1) bekezdés a) pontjára, 35. § (1) bekezdés a) pontjára, 44. § (5) bekezdésére, valamint a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 166. § (2) bekezdésére. A jogszabályok összevetéséből megállapította, hogy az adó-visszaigénylés teljesítésének elsődleges feltétele az olyan termékértékesítés, amelyről alakilag és tartalmilag hiteles, megbízható és helytálló adatokat tartalmazó számlát állítottak ki.
Az elsőfokú bíróság eljárása során lehetőséget biztosított a felperes számára, hogy igazolja az áruk eredetét, de a felperes ennek nem tudott eleget tenni.
Az elsőfokú bíróság rámutatott, hogy a felperes által előterjesztett számla tartalmilag hiteltelen, így általános forgalmi adó levonási jogot jogszerűen erre nem lehet alapítani. Az elsőfokú bíróság álláspontja szerint az európai ítélkezési gyakorlat is ezen a jogi tényen alapszik.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak hatályon kívül helyezését, és a jogszabálynak megfelelő új határozat meghozatalát. A jogerős ítélet megsértette a Pp. 190. § (3) bekezdését, 221. § (1) bekezdését, 164. § (2) bekezdését, az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, 33. §-át, 35. § (1) bekezdését, 44. § (5) bekezdését, az Art. 97. § (3) bekezdését, 100. § (3) bekezdését, 136. § (1) bekezdését, az Áe. 26. § (4) bekezdését, 43. § (1) bekezdését, az Sztv. 166. § (1) bekezdését, az Alkotmány 57. § (5) bekezdését, a magyar bíróságok és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatát. Jogi álláspontja szerint az elsőfokú bíróság ítéletének hiányzik a jogszabályi alátámasztása, hivatalból rendelt el bizonyítást, olyan személyt kötelezett irat bemutatására, akit a jogszabály értelmében erre nem lehetett volna kötelezni. A perbeli számlák alakilag és tartalmilag hitelesek, a felperes kellő körültekintéssel járt el. Elmaradt a felperes javára szolgáló bizonyítékok értékelése, az alperes alkalmatlan szakvéleményt használt fel, és korlátozta a felperes jogorvoslati jogát.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását indítványozta azzal, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást teljes körűen feltárta és jogszabályokkal indokolta, hogy miért tartotta alaptalannak a felperes keresetét. A számlák tartalmi hitelessége megdőlt, így arra általános forgalmi adó visszaigénylési jogot nem lehetett alapítani.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az elsőfokú bíróság az ítéletének alapjául szolgáló tényállást helytállóan tárta fel, és a vonatkozó jogszabályok értelmezésével jogszerű döntést hozott, amellyel a Legfelsőbb Bíróság is egyetértett.
Nem helytálló a felperes azon hivatkozása, hogy az elsőfokú bíróság ítéletéből hiányzik annak jogszabályi alátámasztása. Az elsőfokú bíróság minden egyes felperesi érvelés kapcsán idézte a per eldöntéséhez szükséges jogszabályokat, és azok értelmezésével hozta meg döntését.
A felperesi állítással szemben az elsőfokú bíróság nem rendelt el hivatalból bizonyítást, csupán lehetőséget biztosított a felperes számára, hogy állításait megfelelő módon igazolja. A Pp. 164. § (1) bekezdése értelmében a felperest terhelte a bizonyítási kötelezettség a perben, a felperes érdeke lett volna, hogy azokat a megfelelő bizonyítékokat nyújtsa, amelyekre az elsőfokú bíróság felhívta a figyelmét.
Ugyancsak e körben kell értékelni az elsőfokú bíróság azon eljárását is, hogy a felperes számára lehetőséget biztosított, hogy az áru eredetét igazolja a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnokságától beszerzett import okmányok bemutatásával. A felperes pernyertessége érdekében lett volna szükség ezen iratok beszerzésére és bemutatására.
A felperes kellő körültekintésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is utal arra, hogy az alperes által feltárt tényállás szerint a közvetlen, illetve közvetett számlakibocsátók vevői, szállítói legtöbb esetben azonosak. A személyi és tárgyi azonosságokra, hasonlóságokra figyelemmel a felperes semmilyen olyan magatartást nem tudott bizonyítani, amellyel részéről a kellő körültekintés megállapítható lett volna. A személyi és tárgyi kapcsolatok, a körbeszámlázások ténye nem a felperes kellő körültekintését igazolják.
A számlák alaki és tartalmi hitelességével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság megerősíti a már korábban is kifejtett jogi álláspontját, hogy az ún. láncszerződések (az Európai Bíróság terminológiája szerint: körhintaszerződések) esetén az alperes a tényállás teljes körű feltárása érdekében jogosult volt vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az ezt megelőző gazdasági eseményeket is. Ennek adójogi következményeit csak a vizsgált adóalannyal, a perbeli esetben a felperessel szemben volt jogosult levonni. Az így teljes körűen feltárt tényállás alapján jutott az alperes arra a helyes következtetésre - amelyet az elsőfokú bíróság ítéletével is megerősített -, hogy a perben vitatott számlák tartalmilag nem helytállóak, mivel olyan áruk termékértékesítéséről szólnak, amelyek meglétét az alperes nem tudta feltárni, és a felperes sem tudta bizonyítani. Így a perben vitatott számlák tartalmi hitelessége dőlt meg. A tartalmilag nem hiteles számla esetén az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés, 35. § (1) bekezdése alapján jogszerűen nem lehet adólevonási jogot gyakorolni.
A felperes hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellentétes az európai ítélkezési gyakorlattal. A Legfelsőbb Bíróság e körben hivatkozik az Európai Bíróság C-302/04. és a C-261/2005. számú ítéleteire, melyben kifejtette, hogy az Európai Bíróság nem rendelkezik hatáskörrel olyan kérdés megválaszolására, melynek tényállása valamely államnak az Európai Unióhoz történő csatlakozása előtti. A perbeli esetben 2004. május 1-jét megelőző időszakra vonatkoztak az alperesi megállapítások, így e körben az elsőfokú bíróságnak nem kellett figyelembe venni az európai bírósági gyakorlatot, illetve a közösségi jog szabályai.
Ezen megállapítás mellett a Legfelsőbb Bíróság utal arra, hogy a felperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott egyesített C-123/87. és C-330/87. számú ítéletében az Európai Bíróság a számla formai helytállóságával, illetve a számlában szereplő adatokkal foglalkozott. E körben kifejtette, hogy a 6. Irányelv 18. Cikk 1. bekezdés a) pontja és 22. Cikk 3. bekezdés a) és b) pontjának rendelkezései feljogosítják a tagállamokat arra, hogy a levonási jog érvényesítését olyan számla meglétéhez kössék, amely tartalmazza mindazokat az adatokat, melyek elengedhetetlenek az áfa-visszaigénylés levonása esetén. Ezek az adatok azonban mennyiségüknél vagy természetüknél fogva nem lehetetleníthetik el, nehezíthetik meg rendkívüli módon a levonási jog gyakorlását. Ez a jogeset tehát nem a számla tartalmi hitelességével - a gazdasági esemény megtörténtével foglalkozott -, hanem annak alaki feltételeivel, így jelen perre nem alkalmazható.
A felperes által vitatott szakvéleménnyel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság is megállapította, hogy azt az alperes jogszerűen használta fel tényállása felderítéséhez, és a jogkövetkezmények alátámasztásához. Az Áe. 26. § (1) bekezdése nem zárja ki, hogy az eljárás előtt keletkezett iratokat ne lehetne felhasználni. A felperes gondolatmenetét követve, nem nyújthatott volna be olyan okiratokat, amelyek az eljárást megelőzően keletkeztek. Az alperesi hatósági az ügyben nem rendelt ki szakértőt, hanem a felperes gazdasági kapcsolatrendszerében más személlyel szemben folytatott eljárás keretében készült szakértői véleményt használta fel bizonyítékként. A felperest megillette az ellenbizonyítás lehetősége mind a közigazgatási, mind a peres eljárásban.
A felperes korlátozás nélkül élt jogorvoslati jogával a közigazgatási eljárásban. Jogorvoslati jogának korlátozása esetén nem születhetett volna meg a másodfokú közigazgatási határozat. Önmagából abból a tényből, hogy a közigazgatási eljárásban benyújtott fellebbezésében foglaltakat az alperes a másodfokú eljárása során nem fogadta el, nem lehet arra a jogkövetkeztetésre jutni, hogy jogorvoslati joga korlátozott volt. A közigazgatási perben a felperesnek megfelelő jogi lehetősége nyílt, hogy keresetlevelében, illetve beadványaiban részletesen kifejtse jogi álláspontját a jogerős alperesi határozat vélt jogszerűtlenségével szemben, hogy állításait bizonyítsa.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.036/2006.)
Bírósági jogesetek
AVI 2010.2.14 Nem állapítható meg a kellő körültekintés, ha a fél olyan munkák elvégzésével bízza meg partnerét, amelynek személyi és tárgyi feltételei hiányoznak [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
AVI 2011.3.24 Az általános forgalmi adó visszaigénylése annyiban tekinthető alanyi jognak, amennyiben a jogszabályban írt feltételeknek megfelel (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
AVI 2011.6.63 Az adóhatóság a számla hitelességének vizsgálata körében a befogadást megelőző gazdasági események feltárására is jogosult (1992. évi LXXIV. tv. 32. §)
AVI 2013.1.1 Azok az ügyeletek, amelyek maguk nem valósítanak meg hozzáadott értékadó kijátszást, adóalanyként eljáró személy által végzett termékértékesítésnek és gazdasági tevékenységnek minősülnek (77/388/EGK Irányelv 2. cikk)
AVI 2013.11.121 Az adóhatóság jogosult vizsgálni a vitatott számlák kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát és az ezt megelőző gazdasági eseményeket is (2003. évi XCII. tv. 44., 86., 97., 130. §)
AVI 2014.2.11 Az adóhatóság jogosult vizsgálni a számla kiadójának és befogadójának gazdasági kapcsolatát megelőző gazdasági eseményeket is (1992. évi LXXIV. tv. 32. §, 35. §, 2003. évi XCII. tv. 130. §)
