adozona.hu
AVI 2010.2.14
AVI 2010.2.14
Nem állapítható meg a kellő körültekintés, ha a fél olyan munkák elvégzésével bízza meg partnerét, amelynek személyi és tárgyi feltételei hiányoznak [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2003 adóévekre bevallások utólagos, átfogó ellenőrzését végezte, melynek eredményeként a felperes terhére 2003 évre 48 000 Ft társasági adókülönbözetet, 2003. április-október hónapokra 69 884 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és 311 000 Ft nemzeti kulturális járulék adókülönbözetet állapított meg, amely után 35 097 000 Ft adóbírságot, és 28 643 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Megállapította, hogy a felperes 2003. évben benzinkút építését, újjáépítését és ta...
AVI 2010.2.14 Nem állapítható meg a kellő körültekintés, ha a fél olyan munkák elvégzésével bízza meg partnerét, amelynek személyi és tárgyi feltételei hiányoznak [1992. évi LXXIV. tv. 44. § (5) bek.]
Az elsőfokú adóhatóság 2002-2003 adóévekre bevallások utólagos, átfogó ellenőrzését végezte, melynek eredményeként a felperes terhére 2003 évre 48 000 Ft társasági adókülönbözetet, 2003. április-október hónapokra 69 884 000 Ft általános forgalmi adóhiányt és 311 000 Ft nemzeti kulturális járulék adókülönbözetet állapított meg, amely után 35 097 000 Ft adóbírságot, és 28 643 000 Ft késedelmi pótlékot szabott ki. Megállapította, hogy a felperes 2003. évben benzinkút építését, újjáépítését és tartálycseréket végzett, melynek generálkivitelezője az Á. Bt. (továbbiakban: bt.) volt. A bt. a munkákat az U. Kft.-vel és a H. Kft.-vel, mint alvállalkozókkal végezte. A revízió a H. Kft. által kibocsátott számlákkal kapcsolatban megállapításokat nem tett. Az U. Kft. a L. Kft.-t vette igénybe, amely a munkákat továbbadta K. S. vállalkozónak. A revízió vizsgálta K. S. öt vállalkozását. A vizsgálat alapján megállapította, hogy a beruházásokat nem az alvállalkozói láncolatban levő gazdasági társaságok végezték, így az U. Kft. számlázása alapján a bt. által kibocsátott és a felperes által befogadott számlák nem hitelesek, azokra jogszerű áfa-visszaigénylést nem lehet alapítani.Az alperes határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
A felperes keresetében elsődlegesen a határozat megváltoztatását és a szankciók törlését kérte, másodlagosan az adóbírság mérséklését. Arra hivatkozott, hogy a felperes és a bt. közötti jogviszonyban minden jogszabályszerűen történt, az általános forgalmi adóról szóló 1992. évi LXXIV. törvény (továbbiakban: Áfa. tv.) 44. § (5) bekezdése alapján kellő körültekintéssel járt el, az alvállalkozók magatartása nem hat ki a felperes áfa-visszaigénylésére. Méltánytalannak tartotta a maximális mértékű adóbírság megállapítását.
Az elsőfokú bíróság jogerős ítéletével a felperes keresetét elutasította. A számvitelről szóló 2000. évi C. törvény (továbbiakban: Sztv.) 15. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdése, és az Áfa. tv. 35. § (1) bekezdése alapján kifejtette, hogy nem állapítható meg, hogy a beruházást ténylegesen ki végezte el.
Megállapította továbbá, hogy az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény (továbbiakban: Art.) 97. § (4) bekezdése alapján az adóhatóság eleget tett tényállás tisztázási kötelezettségének.
Az elsőfokú bíróság az adóbírság mérséklése körében kivételes méltánylást érdemlő körülményt nem talált bizonyítottnak. Megállapította, hogy az alperesi határozat a hatályos törvényi rendelkezések alapján került kézbesítésre a felperes részére.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet kérve annak megváltoztatását és a keresetnek történő helyt adást. Jogi álláspontja szerint az megsértette az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdését, 35. §-át, 44. § (5) bekezdését, az Art. 1. § (3), (6) és (7) bekezdéseit, 97. § (6) bekezdését, az Áe. 26. § (4) bekezdését és 43. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 4. §-át, 392. §-át és 404. §-át. Kifejtette, hogy a bt. által kibocsátott számlák alapján jogszerű volt az áfa visszaigénylése, a felperes vele, mint generálkivitelezővel állt gazdasági kapcsolatban, és nem felelős az alvállalkozók magatartásáért, kellő körültekintetéssel járt el a gazdasági partner kiválasztásában. Az adóhatóság vizsgálhatja az alvállalkozói láncolatban távolabb álló személyek közötti jogviszonyt, de a hiányosságok a felperesnek nem róhatók fel. Hivatkozott arra, hogy az ítélet ellentétes a magyar bíróságok és az Európai Bíróság gyakorlatával és az APEH belső normáival.
Az alperes a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte azzal, hogy a számla szerinti tartalom nem valósult meg, a fiktív számlák alapján áfa-levonási jogot nem lehetett gyakorolni.
A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartja.
Az Áfa. tv. 32. § (1) bekezdés a) pontja, 35. § (1) bekezdése, az Sztv. 5. § (3) bekezdése, 165. § (2) bekezdése, 166. § (2) bekezdésére figyelemmel áfa-visszaigénylésére csak tartalmilag és formailag hiteles számla jogosít fel. A számla tartalmi hitelessége körében nemcsak azt a körülményt kell vizsgálni, hogy a gazdasági esemény végbement-e, hanem azt is, hogy a gazdasági esemény a számlában szereplő felek között ment-e teljesedésbe. A Legfelsőbb Bíróság a BH 2007/250. sorszám alatt megjelent eseti döntésében elvi éllel fejtette ki, hogy az ún. láncszerződések (az Európai Bíróság terminológiája szerint: körhintaszerződések) esetén a számlák alaki és tartalmi hitelességével kapcsolatban az adóhatóság jogosult vizsgálni nemcsak a vitatott számlák kiadójának és a befogadójának gazdasági kapcsolatát, hanem az ezt megelőző gazdasági eseményeket is. Ennek adójogi következményeit azonban csak a vizsgált adóalannyal szemben lehet levonni.
A perbeli esetben is ezt a vizsgálatot végezte el az adóhatóság, amikor teljes körűen feltárta a tényállást a tekintetben, hogy a generálkivitelező milyen alvállalkozókkal kötött szerződést, majd az alvállalkozó kikkel kötött szerződést. Az alvállalkozói szerződéses láncolat vizsgálata azt bizonyította, hogy a láncolatban szereplő egyetlen gazdasági társaság sem végezhette, illetve végezte el azokat a gazdasági eseményeket, amelyekről a kiállított számlák alapján kívánt adólevonási jogával élni a felperes.
Az adóhatóság nem azt vonta kétségbe, hogy a generálkivitelező jogosult volt-e alvállalkozókat igénybe venni, hanem azt állapította meg, hogy a gazdasági esemény nem a számla szerinti tartalommal jött létre, mert a munkákat nem a generálkivitelező és nem alvállalkozója végezte el.
A felperes arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete ellentétes az európai ítélkezési gyakorlattal (C-254/03., C-355/03., C-484/03. sz. egyesített ügyek). Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság utal arra a körülményre, hogy a perbeli esetben az alperesi megállapítások 2004. május 1-jét megelőző adóidőszakra vonatkoztak, így az Európai Bíróság C-302/04. és a C-261/2005. számú ítéleteiben kifejtettek alapján az elsőfokú bíróságnak nem kellett figyelembe venni az európai bírósági gyakorlatot, illetve a közösségi jog szabályait. Másrészt a felperes által hivatkozott európai bírósági ítélet olyan ügyletekre vonatkozik, amelyek maguk nem valósítanak meg hozzáadott értékadó kijátszást. A jelen perben pedig az bizonyosodott be, hogy a felperes által befogadott számlák mögötti gazdasági cselekményeket sem a számlát kiállító, sem annak alvállalkozói nem végezték el. A számla nem tartalma szerint ment teljesedésbe. Nem hiteles számlára nem lehet általános forgalmi adó-visszaigénylést alapítani.
Az Áfa. tv. 44. § (5) bekezdése alapján a bizonylatban vevőként feltüntetett adóalany adózással kapcsolatos jogai nem sérülhetnek, ha az adóköteles tényállás kapcsán az a termékértékesítés, illetve szolgáltatás körülményeit figyelembe véve kellő körültekintéssel járt el. A kellő körültekintéssel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróságnak már több elvi jelentőségű döntése jelent meg a Legfelsőbb Bíróság Hivatalos Gyűjteményében, BH-ban, Közigazgatási-Gazdasági Döntvénytárban. Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogyha a számla mögött nincs valós gazdasági esemény, akkor a kellő körültekintés sem állapítható meg. A felperes nem hivatkozhat alappal a kellő körültekintésre, hiszen olyan munkák elvégzésével bízta meg szerződő partnerét, amelyre annak sem személyi, sem megfelelő eszközállománya nem volt. Ennek ismeretében tudnia kellett, hogy a bt. ezeket a munkákat maga nem képes elvégezni, csak alvállalkozók igénybevételével. A felperes azonban nem győződött meg arról, hogy ténylegesen a munkálatokat kik végzik el.
Az adóbírság összege az Art. 170. § (1) bekezdése alapján az adóhiány 50%-a. Az adóbírság mértéke az Art. 171. § (1) bekezdése alapján kivételes méltánylást érdemlő körülmények esetén mérsékelhető. E körben azonban mind az alperes, mind az elsőfokú bíróság helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy a perbeli esetben a felperes nem tudott ilyen méltányolható körülményt bizonyítani.
Mindezekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Kfv. I. 35.015/2007.)