adozona.hu
EH 2005.1345
EH 2005.1345
Ha a munkavállaló (közalkalmazott) többműszakos munkakörben úgy dolgozik, hogy a műszakbeosztása állandó, a többműszakos munkarend egyik törvényi feltétele - a műszakbeosztás rendszeres váltakozása - hiányában műszakpótlékra nem jogosult [Mt. 117. § (1) bek. e) pont, 146. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél portás munkakörben alkalmazott felperesek keresetükben műszakpótlék, munkaszüneti napi pótlék és szabadságra járó távolléti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy több műszakos, folytonos munkarendben dolgoztak.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest az I. rendű felperes részére 4742 forint, a II. rendű felperes részére pedig 4114 forint és ezek kamatai megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi b...
EH 2005.1345 Ha a munkavállaló (közalkalmazott) többműszakos munkakörben úgy dolgozik, hogy a műszakbeosztása állandó, a többműszakos munkarend egyik törvényi feltétele - a műszakbeosztás rendszeres váltakozása - hiányában műszakpótlékra nem jogosult [Mt. 117. § (1) bek. e) pont, 146. § (2) bek.].
Az alperesnél portás munkakörben alkalmazott felperesek keresetükben műszakpótlék, munkaszüneti napi pótlék és szabadságra járó távolléti díj különbözet megfizetésére kérték kötelezni az alperest arra hivatkozva, hogy több műszakos, folytonos munkarendben dolgoztak.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest az I. rendű felperes részére 4742 forint, a II. rendű felperes részére pedig 4114 forint és ezek kamatai megfizetésére kötelezte; ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján - különösen a beszerzett könyvszakértői véleményre és a felperesek azon nyilatkozatára figyelemmel, hogy rendszeresen 18 órától másnap reggel 6 óráig dolgoztak - azt állapította meg, hogy az alperes a felpereseket nem többműszakos munkarendben foglalkoztatta. Ezért a felperesek keresetét csupán a szabadságidőre járó távolléti díj különbözete tekintetében találta alaposnak a szakértői véleményben kimunkált összegben.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének megfellebbezett rendelkezését megváltoztatva a marasztalás összegét az I. rendű felperes javára 441 966 forintra, a II. rendű felperes javára 323 281 forintra felemelte azzal, hogy ezen összegek műszakpótlék, távolléti díj különbözet és munkaszüneti napra járó pótlék címén illetik meg a felpereseket.
Az ítélet indokolásában a másodfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a portás munkakörben dolgozó felperesek napi munkaideje 12 óra volt, amit I. rendű felperes túlnyomórészt 18 órától 06 óráig, míg a II. rendű felperes váltakozva 06 órától 18 óráig vagy 18 órától 06 óráig teljesített. A portaszolgálat hétvégén és ünnepnapokon is működött. A készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott felperesek közül a II. rendű felperes foglalkoztatása 1998. február 1-jétől váltó portaszolgálatban történt.
A másodfokú bíróság - az elsőfokú bíróság álláspontjától eltérően - arra a következtetésre jutott, hogy mindkét felperes folytonos, többműszakos munkarendben dolgozott, ugyanis a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladta a felperesek napi teljes munkaidejét, emellett a felperesek időszakonként rendszeresen, egy-egy napon belül egymást felváltva végezték azonos tevékenységüket. Ezért megállapította, hogy a felperesek mint többműszakos, folytonos munkarendben foglalkoztatott portások, műszakpótlékra és ennek figyelembevételével számított munkaszüneti napi díjazásra, illetve szabadságra járó távolléti díj különbözetre jogosultak. Ennek összegszerűségét a könyvszakértői szakvélemény alapján állapította meg.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a jogszabályokkal összhangban álló új határozat hozatalát, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Eljárásjogi szempontból jogszabálysértőnek tartotta, hogy a másodfokú bíróság már a szakértőt kirendelő végzésében előzetesen állást foglalt, amikor a felperesek járandóságait folytonos munkarendben történt foglalkoztatás szerint kérte összeállítani. Érdemben azért tartotta jogszabálysértőnek a másodfokú ítéletet, mert a jogalap megállapításánál nem vette figyelembe, hogy a felperesek műszakbeosztása rendszeresen nem változott, így nem valósult meg a többműszakos foglalkoztatás. Hangsúlyozta, hogy az éjszakai munkavégzésért járó bérpótlékot a felperesek számára mindig megfizette.
A felperesek a felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályban tartását kérték.
A felülvizsgálati kérelem részben, a következők szerint alapos.
1. A másodfokú bíróság által megállapított - a felülvizsgálati kérelemben sem vitatott - irányadó tényállás szerint az I. rendű felperes (néhány kivételtől eltekintve) rendszeresen 18 órától reggel 6 óráig teljesített szolgálatot, míg II. rendű felperes - úgynevezett váltóportásként - váltakozva, 18 órától reggel 6 óráig, illetve reggel 6 órától 18 óráig dolgozott. A portaszolgálat hétvégén és munkaszüneti napon is, tehát megszakítás nélkül működött.
A Kjt. 80. §-a alapján a közalkalmazottak tekintetében is irányadó Mt. 146. § (2) bekezdése alapján a többműszakos munkaidő-beosztásban, illetve a megszakítás nélküli munkarendben foglalkoztatottaknak jár műszakpótlék.
A Kjt. 59. §-a alapján alkalmazandó Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontja szerint többműszakos a munkarend, ha a munkáltató napi üzemelési ideje meghaladja a munkavállaló napi teljes munkaidejét és a munkavállalók időszakonként rendszeresen, egy napon belül egymást váltva végzik azonos tevékenységüket.
E rendelkezések értelmében, az ítélkezési gyakorlat szerint nem jár műszakpótlék a munkavállalónak - mert nem minősül többműszakos munkarendben foglalkoztatottnak - ha műszakbeosztása állandó, tehát rendszeresen nem változik.
A másodfokú bíróság tévesen nem vette figyelembe az általa helyesen rögzített tényállást, amely szerint a két felperes munkarendje egymástól eltérő volt. Az I. rendű felperes (néhány kivételtől eltekintve) mindig 18 órától reggel 6 óráig, tehát azonos műszakban dolgozott, így az ő esetében nem valósult meg a többműszakos munkarend egyik törvényi feltétele, a műszakbeosztás időszakonkénti rendszeres váltakozása. Többműszakos munkarend hiányában műszakpótlék nem illette meg, ennél fogva a megszakítás nélküli munkarend sem jogosította emelt összegű műszakpótlékra.
A jogerős ítélet az elsőfokú ítéletnek a keresetet elutasító rendelkezését az I. rendű felperes tekintetében az Mt. 117. § (1) bekezdés e) pontjába, 146. § (2) bekezdésébe ütköző jogszabálysértéssel változtatta meg, és kötelezte az alperest I. rendű felperes javára műszakpótlék és erre tekintettel munkaszüneti napi pótlék, illetve szabadságidőre járó munkabér-különbözet megfizetésére.
2. A II. rendű felperes esetében a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul vitatta a műszakpótlékra való jogosultság megállapítását. A perben az alperesi kollégiumigazgató maga is úgy nyilatkozott, hogy a II. rendű felperes váltóportás munkakörével a váltott műszakban végzendő munka vele járt. A II. rendű felperes tehát az I. rendű felperestől eltérően időszakonként rendszeresen váltakozó műszakbeosztásban dolgozott, megszakítás nélküli munkarendben. Erre figyelemmel az alperes II. rendű felperes tekintetében a marasztalása jogalapját tévesen támadta, az összegszerűséget pedig - amelyet a bíróság a kiegészített könyvszakértői vélemény alapján állapított meg - a felülvizsgálati kérelem nem érintette.
A perben becsatolt portai beosztásról készített kimutatás szerint (a 7. sorszámú irat) a portásszolgálat megszakítás nélküli volt. E, perben nem vitatott tényre a bíróság a szakértőt kirendelő végzésében eljárási jogszabálysértés nélkül utalhatott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletnek az I. rendű felperesre vonatkozó jogszabálysértő rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és ebben a körben a munkaügyi bíróság ítéletének az I. rendű felperes keresetét elutasító rendelkezését helybenhagyta, míg egyebekben - az alperest a II. rendű felperes javára marasztaló részében - a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.311/2004. sz.)