adozona.hu
EH 2005.1338
EH 2005.1338
A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodásban a felek előírhatják a rendes felmondás szabályainak (teljes vagy részbeni) alkalmazását [Mt. 13. § (3) bek., 87. § (1) bek. a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében - a tényállás és az ügyben meghozott ítéletek részletes ismertetése alapján - az Mt. 13. § (3) bekezdésbe, 87. § (1) bekezdés a) pontjába, 87. § (2) bekezdésbe és a Ptk. 207. § (1) bekezdésbe ütköző jogszabálysértést jelölt meg. Érvelése szerint az alperessel kötött megállapodást annak tartalma alapján kellett volna elbírálni és figyelembe kellett volna venni, hogy közös megegyezés esetén nem lehet szó felmondási időről. Ezért a másodfokú bíróságnak az ...
EH 2005.1338 A munkaviszony közös megegyezéssel való megszüntetéséről szóló megállapodásban a felek előírhatják a rendes felmondás szabályainak (teljes vagy részbeni) alkalmazását [Mt. 13. § (3) bek., 87. § (1) bek. a) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében - a tényállás és az ügyben meghozott ítéletek részletes ismertetése alapján - az Mt. 13. § (3) bekezdésbe, 87. § (1) bekezdés a) pontjába, 87. § (2) bekezdésbe és a Ptk. 207. § (1) bekezdésbe ütköző jogszabálysértést jelölt meg. Érvelése szerint az alperessel kötött megállapodást annak tartalma alapján kellett volna elbírálni és figyelembe kellett volna venni, hogy közös megegyezés esetén nem lehet szó felmondási időről. Ezért a másodfokú bíróságnak az a jogi álláspontja, amelynek alapján a 2003. január 24-étől 2003. május 12-éig tartó felmentési időre vonatkozóan levonásba helyezte a táppénz összegét az átlagkeresetből, megalapozatlan. A megállapodás értelmezése nem felel meg a felek szándékának és akaratának. Mindezek miatt a felperes "a jogszabályokkal összhangban álló új határozat" meghozatalát, tehát az alperesnek keresete szerinti marasztalását kérte.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében előadta, hogy a másodfokú bíróság határozata nem törvénysértő. Arra is hivatkozott, hogy az 1997. évi LXXXIII. törvény 47. § (2) bekezdése szerint a felperes részére táppénz nem jár, a felperes továbbá a Ptk. 207. § (1) bekezdésbe ütközően értelmezi a felek megállapodását. Mindezek miatt a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
Az elsőfokú bíróság az alábbiakat állapította meg.
Az alperes a felperes munkaviszonyát 2003. január 24-én rendkívüli felmondással megszüntette. E jognyilatkozat miatt a felperes keresetet nyújtott be az alperes ellen a jogellenesség megállapítása és jogkövetkezményeinek alkalmazása iránt. A felek peren kívül megállapodást kötöttek és közösen kérték a per megszüntetését. A munkaügyi bíróság a pert megszüntette. E végzés ellen a felperes az alperes részbeni teljesítése miatt fellebbezett, a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság - pert megszüntető - végzését helybenhagyta.
A felperes 1 384 610 forint megfizetése iránt ismét keresetet indított, amelynek jogalapjaként azt jelölte meg, hogy a felek között létrejött megállapodást, amely 8 000 000 forint megfizetésére irányult, az alperes úgy teljesítette, hogy a kereseti kérelemben megjelölt összeget nem fizette meg.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes 2003. január 25-étől 2003. május 11-éig keresőképtelensége miatt 1 384 615 forint táppénzt kapott. Ebből a munkaügyi bíróság arra következtetett, hogy a felperest a követelt összeg nem illeti meg, mert ugyanarra az időszakra táppénz és felmondási időre járó járandóság a munkavállalót nem illeti meg.
Az ítélet ellen mindkét fél fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével a elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, a felperest együttes első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a peres felek megállapodása - egyebek mellett - 3 500 000 forint felmondási időre járó átlagkereset megfizetésére irányult. Ebbe az összegbe az alperes a jogszabálynak [Mt. 93. § (3) bekezdés] megfelelően számította be az 1 384 610 forint táppénzt. A másodfokú bíróság álláspontja szerint a megállapodás megkötésekor a felek tudtak arról, hogy a felperes milyen időtartamban volt keresőképtelen állományban, mégsem foglalták a megállapodásba, hogy a felperest a felmondási időre járó átlagkereset a táppénzes időszakot figyelmen kívül hagyva megilleti.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
A Legfelsőbb Bíróság a peres iratok alapján a tényállást kiegészíti azzal, hogy az alperes a felperes által megjelölt összegű táppénzt a társadalombiztosítási szerv részére megfizette. Ennek tényét a felperes nem vitatta.
A felülvizsgálati kérelmében a felperes helyesen hivatkozott arra, hogy a felek szerződéses akaratának vizsgálatára a Ptk. 207. §-ában foglaltakat kell alkalmazni (EBH 2000/258.). Ebből következően a perben fel kellett volna tárni a felek akaratát arról, hogy a (korábbi per megszüntetését eredményező) 2003. július 14-én kelt megállapodásuk - amellyel egyebek mellett a munkaviszonyt közös megegyezéssel megszüntették - 2. c) pontjában lévő felmondási időre járó átlagkereset jogcímet miért és milyen ismeretek birtokában jelölték meg.
Az alperes rendkívüli felmondása miatt a felperes által 2003. február 24-én indított perben keletkezett iratokból megállapíthatóan a felek peren kívül kötöttek megállapodást, amely szerint a munkaviszonyt közös megegyezéssel szüntették meg 2003. május 12-ei hatállyal. A felperes 2003. január 24-étől 2003. május 12-éig volt táppénzes állományban, a kereset benyújtásakor, illetve a megállapodás megkötésekor ez az állapot megszűnt. E körülményre, továbbá arra is figyelemmel, hogy közös megegyezés esetén felmondási idő - felmondás hiányában - nem jöhet szóba, körültekintően kell vizsgálni a felek szerződéskötéskor fennállt akaratát. Nem mellőzhető ezért a megállapodás vizsgálata annak aggálytalan megállapítása céljából, hogy a felmondási idő meghatározása nélkül miért állapodtak meg a felek a felmondási időre járó átlagkeresetről, illetve a 2003. május 12-ei munkaviszony megszüntetési időpontot miért a felperes táppénzes betegállománya utolsó napjával egyezően állapították meg. Mindezeket a szerződéses szabadság elvét, és az Mt. 13. § (3) bekezdését alapul véve kell értékelni. Vizsgálandó továbbá, hogy az átlagkereset kifizetését kizáró körülményt - amennyiben a szándékuk a munkáltatói rendes felmondás szabályainak részbeni alkalmazására irányult - a felek a megállapodás megkötésekor számításba vették-e [Mt. 93. § (3) bekezdés]. A megjelölt bizonyítékok nélkül a másodfokú bíróság megalapozatlanul következtetett arra, hogy a keresőképtelen állomány megállapodásba foglalásának hiányában az Mt. 93. § (3) bekezdése miatt az alperes jogszabálysértés nélkül helyezte levonásba a megállapodásban felmondási időre járó átlagkereset címén megjelölt 3 500 000 forint átlagkeresetből a felperesnek 2003. január 25-étől május 12-éig kifizetett 1 384 610 forint táppénzt. A felsorolt bizonyítékok bizonyítási teher szabályainak (Pp. 164. §) megfelelő alkalmazásával való beszerzését követően lehet megalapozottan dönteni a felperes kereseti kérelméről, mindezek hiányában a jogerős ítélet megalapozatlanul hagyta helyben az elsőfokú bíróság hiányos tényálláson alapuló ítéletét, ezért nem felel meg a Pp. 206. § (1) bekezdésének.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.098/2005. sz.)