adozona.hu
EH 2005.1336
EH 2005.1336
I. A szakszervezet a szervezeti rendjét maga jogosult meghatározni, ez magában foglalja az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti előzetes egyetértési jog gyakorlására jogosult szerv megjelölését is. II. Ha a munkáltató az egyetértés megadását kérte a szakszervezettől, és az egyetértését megadta, a munkáltató ennek alapján - általában további vizsgálat nélkül - intézkedhet. III. A felmentés közlésének időpontja az irányadó a tisztségviselőt megillető védelem fennállása szempontjából [Mt. 28. § (1) bek., 90. § (4
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetével az ügyészségi szolgálati viszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, szolgálati viszonya helyreállítását, elmaradt illetménye és kára megfizetését kérte arra hivatkozással, hogy szakszervezeti csoportbizalmiként választott szakszervezeti tisztséget töltött be és ügyészségi szolgálati viszonyának megszüntetése szakszervezeti egyetértés nélkül történt.
Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, minthogy az SZB-titkár 2003. június 26-án írásban...
EH 2005.1336 I. A szakszervezet a szervezeti rendjét maga jogosult meghatározni, ez magában foglalja az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti előzetes egyetértési jog gyakorlására jogosult szerv megjelölését is.
II. Ha a munkáltató az egyetértés megadását kérte a szakszervezettől, és az egyetértését megadta, a munkáltató ennek alapján - általában további vizsgálat nélkül - intézkedhet.
III. A felmentés közlésének időpontja az irányadó a tisztségviselőt megillető védelem fennállása szempontjából [Mt. 28. § (1) bek., 90. § (4) bek.; 1989. évi II. tv. 25. § (2) bek.].
A felperes keresetével az ügyészségi szolgálati viszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, szolgálati viszonya helyreállítását, elmaradt illetménye és kára megfizetését kérte arra hivatkozással, hogy szakszervezeti csoportbizalmiként választott szakszervezeti tisztséget töltött be és ügyészségi szolgálati viszonyának megszüntetése szakszervezeti egyetértés nélkül történt.Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult, minthogy az SZB-titkár 2003. június 26-án írásban egyetértett a felperes szolgálati viszonyának felmentéssel történő megszüntetésével.
A munkaügyi bíróság részítéletével megállapította, hogy a felperes ügyészségi szolgálati viszonyát az alperes jogellenesen szüntette meg, és kötelezte az alperest a felperes tovább-foglalkoztatására. Döntését arra alapította, hogy a felmentéshez szükséges szakszervezeti egyetértés nem volt előzetes. Továbbá az ügyészségi törvény szerint a felmentést indokolni kell [1994. évi LXXX. tv. 28. § (6) bekezdése], és ez adott esetben alakilag hiányos, mert nem tér ki a felperes szakszervezeti munkajogi védelmének megszűnésére. Végül az írásban közölt való ok ellenére a felmentés rendeltetésellenesen történt, mert a felmentés valóságos indoka az volt, hogy a felperes a másik ügyészséghez történő áthelyezéshez nem járult hozzá.
A munkaügyi bíróság részítélete ellen mindkét fél fellebbezett, a felperes az indokolás ellen, az alperes pedig a kereset elutasítása iránt.
A másodfokú bíróság közbenső ítéletével a munkaügyi bíróság részítéletét - azt közbenső ítéletnek tekintve - helybenhagyta. Az ítélet indokolása szerint a szakszervezeti alapszervezeten belül vertikális kapcsolat nincs, ilyen csak a területi és központi szervek között van. Ehhez képest az egyetértési jog gyakorlása adott esetben nem az alapszervezetet, hanem az Országos Szakszervezet legfőbb testületi szervét, az országos küldöttértekezletet, illetve ennek operatív szervét, a titkári testületet illette meg. Ebből következően a hatályos egyetértés hiányzott. Erre tekintettel a másodfokú bíróság az egyetértés előzetességét nem vizsgálta, míg a jogellenesség megalapozására az elsőfokú ítéletben felhozott további indokokat mellőzte.
A másodfokú bíróság jogerős közbenső ítélete ellen annak hatályon kívül helyezése és a kereset elutasítása, másodlagosan új eljárás elrendelése iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő. A szakszervezet alapszabályának téves értelmezése, illetve figyelmen kívül hagyása miatti jogszabálysértésre hivatkozott. Kifejtette, hogy szakszervezeti alapszabály a jogerős ítéletben hivatkozott 18. §-a nem az egyedi ügyekben való döntéseket utalja a titkári testület hatáskörébe, erről kifejezett rendelkezés nem szól. Ezért a jogszabály értelmében a jogosultság azt a szakszervezeti szervet illette meg, amelyben a tisztségviselő tevékenységét kifejti [Mt. 28. § (5) bek.], figyelemmel az alapszabály azon rendelkezésére is, amely szerint "az alapszervezetnél minden hatáskörükbe tartozó kérdésben a Szakszervezeti Bizottság, illetve bizottsági ülések között a titkár dönt" (32. §). A felülvizsgálati kérelem II. részében az alperes a jogellenesség munkaügyi bíróság által megállapított és a másodfokú bíróság által mellőzött indokaival foglalkozott és e kérdésekben perbeli álláspontját fenntartva vitatta azok megalapozottságát.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. A titkári testület kizárólagos hatáskörét, az előzetes egyetértés hiányát hangsúlyozta, és a nyugdíjas minősége megállapíthatóságát is vitatta.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
1. A perben megállapított - a felülvizsgálati kérelemmel nem támadott - tényállás szerint a felperes ügyészségi szolgálati viszonyát az alperes a 2003. június 26-án kelt és június 30-án közölt felmentéssel - 2003. július 16-án kezdődő hat havi felmentési idővel megszüntette az Üsztv. 28. § (1) bekezdés d) pontja alapján azzal az indokolással, hogy felperes nyugdíjasnak minősül.
Az alperes a felperes választott szakszervezeti tisztségére (szakszervezeti csoportbizalmi) tekintettel a 2003. június 25-én kelt iratban megkereste az SZB-titkárt az egyetértő nyilatkozat megadása végett; az iratra az SZB-titkár 2003. június 26-i keltezéssel rávezette, hogy "egyetértek". A 2003. október 10-én tartott SZB-titkári tájékoztatón felvett jegyzőkönyv tartalmazza, hogy az előzetes egyetértésről a titkár tájékoztatást adott.
A felperes a perben vitatta az egyetértés június 26-án történt megadását, az alperes erre nézve bizonyítást indítványozott, amelyet a felperes ellenzett és a bíróság azzal az indokolással mellőzött, hogy a tanú csak a június 26-i nyilatkozattételt tudta volna megerősíteni. Így az alperes által a perben becsatolt iratok alapján - eltérő bizonyíték hiányában - az egyetértő nyilatkozat 2003. június 26-i megadására lehet következtetni.
A perben nem vitatott tényként állapította meg a elsőfokú ítéleti tényállás, hogy felperes az Mt. 87/A. § (1) bekezdés d) pontja szerint a felmentés idején nyugdíjasnak minősült.
Az így kiegészített tényállást tekintette a Legfelsőbb Bíróság az ügyben irányadónak.
2. Az Mt. 28. § (1) bekezdése szerint a közvetlen felettes szakszervezeti szerv előzetes egyetértése szükséges a választott szakszervezeti tisztségviselő munkaviszonyának munkáltatói rendes felmondással (felmentéssel) való megszüntetéséhez.
Abban a kérdésben, hogy e jog gyakorlása a szakszervezeten belül kit illet meg, a bírói gyakorlat abból indul ki, hogy a szakszervezet a szervezeti rendjét maga jogosult meghatározni [1989. évi II. törvény 25. § (2) bekezdés], és ez magában foglalja az Mt. 28. § (1) bekezdése szerinti előzetes egyetértési jog gyakorlására jogosult szerv megjelölését is.
Az adott esetben ennek megfelelően azt kellett vizsgálni, hogy az ÜDOSZ alapszabálya etekintetében milyen rendelkezést tartalmaz. A perben becsatolt alapszabály alapján megállapítható, hogy ezt a kérdést az ÜDOSZ nem szabályozta. A jogerős ítélet etekintetben az alapszabály 18. §-át tévesen értelmezte, mert az az ügyészi szervezet egészét érintő kérdésekben utalja a titkári testület hatáskörébe általában a szakszervezeti jogosítványok gyakorlását. Ez az egyedi munkáltatói intézkedéshez kapcsolódó jogosítványra nem vonatkoztatható.
Ha a választott szakszervezeti tisztséget betöltő munkavállaló munkaviszonyának munkáltatói felmentéssel történő megszüntetéséhez az egyetértés megadására jogosult szervet a szakszervezet belső szabályzata egyértelműen nem határozza meg, a szakszervezet álláspontját és az általa követett gyakorlatot kell figyelembe venni (238. EH). Ehhez képest, ha a munkáltató az egyetértés megadását kérte a szakszervezettől, és az az egyetértést megadta, a munkáltató az egyetértés alapján intézkedhetett és további vizsgálatra nem volt köteles. Ez alól csak az képezhet kivételt, ha a munkáltató jobb tudomása, vagy a szakszervezeti szabályozás egyértelmű rendelkezése ellenére intézkedett a felmentés felől. Az adott esetben erre nem merült fel adat.
Az előbbiek állnak összhangban az ÜDOSZ alapszabály 9. §-ával, amely szerint az alapszabályban nem szabályozott vagy attól eltérő kérdésben a területi, helyi szervek részére kizárólag ajánlást adhatnak, ezen túlmenően minden alapszervezet saját hatáskörében dönt valamennyi reá tartozó kérdésben.
Az előbbieknél fogva abban a további kérdésben, hogy az SZB-titkár jogosult volt-e az egyetértés megadására, az alapszabály 32. §-ában foglaltakat kell alapul venni. Ennek alapján - amint azt a munkaügyi bíróság is megállapította - az SZB-titkár a bizottsági ülések között dönthetett az előzetes egyetértés felől. Ez nem áll ellentétben a testületi szervet megillető joggyakorlással, mivel a szakszervezet - a legfőbb testületi szerve által alkotott szabályzatban - rendelkezhetett a hatáskör ily módon való gyakorlásáról, átadásáról.
3. A jogszerű felmentéshez szükséges egyetértés előzetes megadásával kapcsolatban helyesen hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felmentés a közléssel hatályosul, a felmentés közlésének az időpontja az irányadó a tisztségviselőt megillető védelem fennállása szempontjából. Ez következik az ügyészségi szolgálati viszony tekintetében is irányadó Mt. 90. § (4) bekezdéséből is [Üsztv. 95. § (2) bekezdés], mivel a szakszervezeti tisztségviselő védelmére vonatkozó szabály egy tekintet alá esik a felmondási tilalmakkal.
Ennélfogva a 2003. június 26-án kelt egyetértő nyilatkozat a 2003. július 30-án közölt felmentés esetén az Mt. 28. § (1) bekezdésének megfelelt.
4. A jogerős ítélet az elsőfokú ítéletnek a rendeltetésellenes joggyakorlásra és a felmentés indokolásbeli hiányosságára vonatkozó megállapításait mint téves jogkövetkeztetéseket mellőzte, és így e kérdések nem képezték már a felülvizsgálat tárgyát.
5. A munkaügyi bíróság ítéletében tényként állapította meg, hogy a perben nem volt vitatott, miszerint a felperes a felmentés idején nyugdíjasnak minősült. Ezt felperes a fellebbezésében nem vitatta. Erre tekintettel a felülvizsgálati eljárásban erre az ellenkérelmében már sikerrel nem hivatkozhatott.
Csupán utal arra a Legfelsőbb Bíróság, hogy a felülvizsgálati ellenkérelemben állított jogszabályi kollízió nem áll fenn. Az Üsztv. 95. § (2) bekezdés c) pontjában az Mt. 86-89. §-ai alkalmazását kizáró szabály a törvénnyel egyidejűleg 1995. január 1-jén hatályba lépett rendelkezés, amikor az Mt. 87/A. §-a még nem volt hatályban.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az Mt. 28. § (1) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő jogerős közbenső ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság részítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította [Pp. 275. § (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.285/2005. sz.)