adozona.hu
BH 2006.7.228
BH 2006.7.228
A balesetnek a munkaviszonnyal összefüggését valamennyi lényeges bizonyíték együttes értékelése alapján kell megállapítani [Mt. 174. §].

- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú bíróság közbenső ítéletének "megváltoztatását", és az alperesnek a kártérítési felelősség alóli mentesítését kérte.
Előadta, hogy a felperessel nem kötött munkaszerződést, és a perbeli napon csupán azért szállította el a felperest a baleset helyszínére, hogy nézze meg az árokásási munkát, azonban mivel a munkát a felperes nem vállalta, megállapodás közöttük nem jött létre. A szerszámokért továbbá át kellett mennie az önkormányzati raktárba,...
Előadta, hogy a felperessel nem kötött munkaszerződést, és a perbeli napon csupán azért szállította el a felperest a baleset helyszínére, hogy nézze meg az árokásási munkát, azonban mivel a munkát a felperes nem vállalta, megállapodás közöttük nem jött létre. A szerszámokért továbbá át kellett mennie az önkormányzati raktárba, ezért a balesetkor szerszám hiányában még nem folyt munkavégzés.
Az alperes iratellenesnek minősítette a másodfokú bíróságnak a zsaluszerkezet eldőlésére vonatkozó ténymegállapítását, mert ezt a perben senki nem állította.
Vitatta az Mvt. 40. § (1) bekezdés megsértését, mert a felperest nem vitte be az építkezés területére.
Álláspontja szerint köztudott volt, hogy alkoholos állapotú személyeknek nem enged munkát végezni, ezért a másodfokú bíróság iratellenesen állapította meg, hogy a felperest alkoholos állapotban állította munkába. Erre vonatkozóan személyes előadását a megyei bíróság "megfordítva" értelmezte és a terhére alkalmazta.
Az alperes hivatkozott továbbá a szakértői véleményekre, a műszaki ellenőr tevékenységére, továbbá arra, hogy a felperes az orvosi iratok szerint a kertjében végzett munka során sérült meg, és emiatt volt táppénzes állományban.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A peres iratokból, továbbá az alperes saját előadásából is megállapíthatóan az alperes általában 10 fő munkavállalót eseti jelleggel alkalmazva, személyes közreműködésével végzett építőipari kivitelezési munkákat. Megállapítható továbbá, hogy általában az alkoholos állapotú személyeket a munkából ki szokta állítani, illetve nem engedte munkába állni. Az adott esetben azonban tudta, hogy a felperes a kora reggeli órában alkoholt fogyasztott, mégis - másokkal együtt - a munkavégzés helyszínére saját gépkocsiján odaszállította. Állítása szerint ennek az volt az oka, hogy a felperes megtekintve a helyszínt nyilatkozzon, elvállalja-e az árokásást. E tényállás alapján a másodfokú bíróság az életszerűség követelményének megfelelően következtetett arra, hogy az alperes nem csupán a nyilatkozattétel, és szemrevételezés céljából szállította a felperest, hanem azért, hogy a perbeli építkezésen munkát végezzen. A munkavégzés tényleges megkezdése akadályára való alperesi hivatkozás ugyancsak életszerűtlen. A társadalmi szokásoknak, az általános élettapasztalatnak nem felel meg az az alperesi állítás, hogy egyedül indult el az önkormányzat raktárában lévő szerszámokért, miközben az odaszállított munkavállalóit várakozni hagyta. Mindezek miatt a felülvizsgálati kérelemnek a felperes alkalmi munkavégzése hiányával kapcsolatos előadása nem alkalmas a jogerős közbenső ítéletben alapul vett tényállás cáfolatára.
Az elsőfokú bíróság által megállapított, és az alperes által sem vitatott tényállás szerint: "A munkavégzés közben az ott tartózkodó személyek hangos robajt, s egy ordítást hallottak, majd bemenve az épületbe azt látták, hogy a felperes ül, a lábára ráesett valami stromfa vagy zsaluzat." A nem vitatott tényállás lényeges tartalmát felülvizsgálatot megalapozóan tehát nem érinti, hogy a másodfokú bíróság "zsaluszerkezetnek" a felperes lábára esését állapította meg.
A felperes az irányadó tényállás szerint tehát munkavégzés céljából tartózkodott a munkahelyen, erre vonatkozóan a másodfokú bíróság által elfogadott elsőfokú ítéleti tényállás a törvénynek, az életszerűség és a logika szabályainak megfelelő megállapítást tartalmaz. Az alperes vétkességét a másodfokú bíróság az Mt. 102. § (1) és (2) bekezdése, továbbá az Mvt. 60. § (1) bekezdése és a 40. § (1) bekezdése alapján jogszabálysértés nélkül állapította meg [Mt. 175. § (1) bekezdés].
A Legfelsőbb Bíróság - ismétlés nélkül - egyetért a megyei bíróságnak a szakértői vélemény eljárásjogi jellegéről, illetve a munkajogi kártérítési felelősség megállapításáról szóló jogi okfejtésével. Ebből következően a szakértőknek az alperes kártérítési felelősségére, illetve ennek hiányára utaló része - minthogy a jogkérdésben való döntés a bíróság hatáskörébe tartozik - nem alkalmas az alperes felülvizsgálati érvelésének alátámasztására.
A munkahelyi balesetet alátámasztó fent kifejtett, bizonyított tényeket nem cáfolja kizárólag az, hogy a felperes orvosi iratain az szerepel, miszerint a saját kertjének ásásakor szenvedte el a sérülését (pl. az alperes maga is előadta, hogy a sérültet az építkezés helyszínéről ő szállította el a kórházba, a tanúk látták, hogy egy nagyméretű fa a felperes térdére esett stb.). A műszaki ellenőrzést az ellenőr nem minden nap végezte, ezért az ellenőri bejegyzés hiánya (különösen szombaton) nem támasztja alá az alperes érvelését.
A kifejtettek miatt ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I.10.513/2005. sz.)