adozona.hu
BH 2006.3.95
BH 2006.3.95
A munkavállalónak a munkahelyén való megjelenése - amennyiben erről az utasításadásra feljogosított vezető jelentkezés hiányában nem szerezhet tudomást - nem jelenti a munkavégzésre rendelkezésre állás teljesítését [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
Érvelésének lényege szerint a másodfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalást figyelmen kívül hagyva a rendkívüli felmondásban nem szereplő új indokot bírált el (szolgálattételre jelentkezés), továbbá nem felel meg a valóságnak, hogy a vezénylésnek időközben intézkednie kellett. Vitatta annak helytállóságát is, hogy a havi vezénylésnek eleget tevő mu...
BH 2006.3.95 A munkavállalónak a munkahelyén való megjelenése - amennyiben erről az utasításadásra feljogosított vezető jelentkezés hiányában nem szerezhet tudomást - nem jelenti a munkavégzésre rendelkezésre állás teljesítését [Mt. 103. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a másodfokú ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.Érvelésének lényege szerint a másodfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalást figyelmen kívül hagyva a rendkívüli felmondásban nem szereplő új indokot bírált el (szolgálattételre jelentkezés), továbbá nem felel meg a valóságnak, hogy a vezénylésnek időközben intézkednie kellett. Vitatta annak helytállóságát is, hogy a havi vezénylésnek eleget tevő munkavállaló megvalósíthatja-e a napi szolgálattételre jelentkezés elmulasztását. A felperes nem tartotta alaposnak a másodfokú bíróságnak az autóbuszok rendszámát figyelembe vevő következtetését, továbbá sérelmezte, hogy a bíróság figyelmen kívül hagyta az Autóbuszvezetők Kézikönyvében szereplő menetlevélre vonatkozó rendelkezéseket. A felülvizsgálati kérelem sérelmezte továbbá egyes tanúk vallomásának figyelmen kívül hagyását. Fenntartotta a perben is előadott érvelését, miszerint S. T. forgalmi szolgálattevő az őt terhelő intézkedési kötelezettségét elmulasztotta. Előadta továbbá, hogy semmilyen akadálya nem volt annak - noha az alperesnél a szolgálatra jelentkezés szabályai nem rendezettek -, hogy a felperes az eredeti munkabeosztás szerint munkáját elvégezze.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes álláspontja szerint a másodfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalás szerint helyesen vizsgálta a vezénylés körülményeit, a jogerős ítélet nem jogszabálysértő. Ezért a felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.
A felperes 1992 novemberétől tartalékos autóbuszvezető munkakörben állt munkaviszonyban az alperesnél. Az alperes a 2003. július 3-án kelt rendkívüli felmondással a felperes munkaviszonyát megszüntette, mert a felperes a részére 2003. július 3-ára meghatározott munkafeladat végrehajtását előző nap a vezénylőnél szóban visszautasította. Emiatt a munkát át kellett szervezni. Ezt a kötelezettségszegést a munkáltató az Mt. 103. § (1) és (2) bekezdés alapján értékelve találta rendkívüli felmondást megalapozónak.
A felperes keresetében a rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, elmaradt munkabér, 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés, munkaruha ellenértéke és három havi munkanélküli járadék összegének megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
Az elsőfokú bíróság ténymegállapítása szerint a felperest 2003. július 2. napján a h.-i járatra vezényelték, a munkája befejezését követően a felperes azt közölte a vezénylővel, hogy a másnapra megjelölt járatot nem viszi el. Ezt követően este otthonról telefonált a vezénylőnek, akivel közölte, hogy mégis végrehajtja a kijelölt munkafeladatot. Felperes másnap a munkahelyén megjelent, azonban S. T. forgalmi szolgálattevő részére semmilyen feladatot nem adott, munkába nem állította. A munkaügyi bíróság a tanúvallomásokat úgy értékelte, hogy S. T. forgalmi szolgálattevőnek kellett volna intézkednie amiatt, mert a felperes korábbi kijelentése ellenére mégis megjelent a munkahelyén. Mindezekből az elsőfokú bíróság arra következtetett, hogy a felperes a terhére rótt kötelezettségszegést nem követte el. Ezért a rendkívüli felmondás jogellenessége alapján kötelezte az alperest elmaradt munkabér, nyolc havi átlagkeresetnek megfelelő összeg, ruházati költségtérítés megfizetésére.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság a peradatok kiegészítése alapján megállapította, hogy a felperes havi és napi vezénylést kapott. Utóbbi tartalmazta az adott munkanapra szóló munkáltatói utasítást. Az Autóbuszvezetők Kézikönyvében, és az alperes belső szabályzataiban - összefoglalóan - az alperes úgy rendelkezett, hogy a vezénylés olyan forgalmi tevékenység, amelytől csak indokolt esetben lehet eltérni.
A bizonyítási eljárás anyagát mérlegelve a másodfokú bíróság azt is megállapította, hogy a szolgálat megtagadásának a felperes részéről elfogadható indoka nem volt, továbbá tudnia kellett volna, hogyha mégis elvállalja a munkafeladat teljesítését, azt a vezénylő munkaidejének lejárta miatt S. T.-nek kellett volna bejelentenie. Ez azért sem ütközött volna akadályba, mert a felperes közvetlenül az alperes telephelye mellett lakik. A másodfokú bíróság a közvetlen és a közvetett bizonyítékokat értékelve bizonyítottnak találta, hogy a felperes a napi vezénylési feladatot megtagadta, ez a magatartás közfeladatot ellátó munkáltatónál jelentős kötelezettségszegésnek minősül. A másodfokú bíróság álláspontja szerint annak nincs jelentősége, hogy a felperes magatartása miatt az alperesnek milyen nagyságrendű szervezési intézkedéseket kellett tennie.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás kellően részletezetten, világos ok megjelöléssel tartalmazza a felperes kötelezettségszegését aszerint, hogy 2003. július 2-án a másnapra részére kijelölt munkafeladat végrehajtását megtagadta. Ezt követően telefonon a vezénylőt (P. L.-t) telefonon értesítette, hogy mégis elvégzi a munkát, azonban nem gondoskodott arról, hogy erről a szándékáról az intézkedésre jogosult S. T. tudomást szerezzen. A rendkívüli felmondás - tartalmilag - azt is a felperes terhére rótta, hogy a szabályoknak megfelelően a perbeli napon nem jelentkezett munkavégzésre. Ebből következően a felülvizsgálati kérelemnek a rendkívüli felmondásban nem szereplő okra való hivatkozása és ezzel összefüggésben az MK 95. számú állásfoglalásra történt hivatkozása alaptalan. Ezért a másodfokú bíróság a bizonyítási eljárás kiegészítése alapján helytállóan vizsgálta a felperesnek a napi vezénylést megtagadó kötelezettségszegését, az erre vonatkozó másodfokú ténymegállapításokkal és következtetésekkel a Legfelsőbb Bíróság egyetért. Ebből következően a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott arra, hogy a megyei bíróság okszerűtlenül mérlegelte a havi és a napi vezénylés fogalmát, illetve teljesítésének módját.
Figyelemmel arra, hogy a felperes a perben nem vitatta, hogy az intézkedésre jogosult S. T.-nek nem volt tudomása arról, hogy P. L. vezénylővel telefonon utóbb közölte, miszerint mégis elvégzi a kijelölt munkafeladatot, a felülvizsgálati kérelem tévesen, és az életszerűséggel ellentétesen állította, hogy S. T.-nek nem volt intézkedési kötelezettsége. Ezzel összefüggésben a másodfokú bíróság okszerű mérlegeléssel állapította meg, hogy a felperesnek az a magatartása, hogy a munkahelyen megjelent, de szolgálatra nem jelentkezett, a kötelezettségszegés elkövetését nem cáfolja. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a másodfokú bíróság a közvetett és közvetlen bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésnek megfelelően mérlegelte, döntését a törvénynek megfelelően indokolta [Pp. 221. § (1) bekezdés]. A bírói gyakorlat szerint nem valósít meg jogszabálysértést, ha a bíróság a döntését a számára meggyőzőnek talált bizonyítékokra alapítja (BH 2001.301).
A felülvizsgálati kérelemben megjelölt tanúk vallomása értékelésének elmaradása továbbá nem valósít meg az ügy érdemi eldöntésére kiható jogszabálysértést.
A kifejtettekből következően - függetlenül attól, hogy az alperesnél a vezénylés szabályait írásba foglalták-e, a másodfokú bíróság az életszerűség és a logika szabályai szerint értékelte, hogy a felperesnek a perbeli napon tanúsított magatartása (munkahelyén egy padon ült, és S. T.-vel nem közölt semmit) nem jelentette a napi vezénylésnek megfelelő munkára jelentkezést.
A másodfokú bíróság az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjának megfelelően vette figyelembe a felperes kötelezettségszegésének jelentős mértékét, ezen nem változtat, hogy a felperes miatt végrehajtott intézkedések milyen nagyságrendűek voltak.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.696/2004. sz.)