adozona.hu
BH 2006.2.65
BH 2006.2.65
Nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállalót a fizikai munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítás alapján a munkavégzés megkezdése előtt kell a munkáltatónak alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni [Mt. 102. § (2) bekezdés; 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést állított az alperes működési körébe tartozó alkalmassági orvosi vizsgálattal, és az igazságügyi orvos szakértő véleményének téves értékelésével összefüggésben. Emiatt a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a fizikai munkakörbe való áthelyezésekor a sérülése még nem gyógyult meg teljesen, ezért egynapos fizikai munkavégzés is állapotrosszabbodást idézhetett elő. A felperes jogszabálysértőnek minősítette a szakértői vélemény hi...
BH 2006.2.65 Nem fizikai munkakörben foglalkoztatott munkavállalót a fizikai munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítás alapján a munkavégzés megkezdése előtt kell a munkáltatónak alkalmassági orvosi vizsgálatra küldeni [Mt. 102. § (2) bekezdés; 1993. évi XCIII. törvény (továbbiakban: Mvt.) 2. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést állított az alperes működési körébe tartozó alkalmassági orvosi vizsgálattal, és az igazságügyi orvos szakértő véleményének téves értékelésével összefüggésben. Emiatt a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a fizikai munkakörbe való áthelyezésekor a sérülése még nem gyógyult meg teljesen, ezért egynapos fizikai munkavégzés is állapotrosszabbodást idézhetett elő. A felperes jogszabálysértőnek minősítette a szakértői vélemény hiányosságainak pótlása végett a szakértő meghallgatására vonatkozó bizonyítási indítványa elutasítását. Álláspontja szerint az alperes kártérítési felelőssége legalábbis részben fennáll.A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg.
A felperes a 2001 októberében az otthonában bekövetkezett baleset előtt az alperesnél szellemi foglalkozású volt. Keresőképessé nyilvánítása után még mindig ugyanebben a munkakörben eljárva 2001. december 7-én az alperes üzemi területén elesett, ezáltal a törött vállát káros behatás érte. A felek 2001. december 11-én betétező munkakörre munkaszerződés-módosítást kötöttek. A felperes ebben a munkakörben egy napot dolgozott, majd ismét, 2002. február 24-éig táppénzes állományba került. A munkaköri alkalmassági vizsgálatot az alperes az egy napig végzett fizikai munkát követő napra tűzte ki.
A felperes kereseti kérelme arra irányult, hogy az alperes fizesse meg a fizikai munka okozta keresőképtelenségből és a vállának végleges állapotából, amely munkaképesség-csökkenésben jelentkezik, eredő kárát. További igénye a minimálbér és a munkanélküli segély különbözetére, valamint nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányult.
A munkaügyi bíróság az Mt. 174. §, valamint az MK 29. számú állásfoglalás alapján, továbbá az MK 31. számú állásfoglalást figyelembe véve értékelte a bizonyítási eljárás eredményét, és ennek alapján azt állapította meg, hogy a felperesnél bekövetkezett egészségkárosodás a munkáltató működési körében a felperes munkaviszonyának fennállása alatt következett be. Az orvos szakértő véleménye alapján bizonyítottnak találta, hogy a munkaképesség-csökkenés részben azzal áll összefüggésében, hogy a váll teljes gyógyulását megelőzően, alkalmassági orvosi vizsgálat nélkül került sor a felperes fizikai munkavégzésére. Az egészségkárosodás nemcsak a munkavégzésben, hanem a felperes magánéletében is megmutatkozik, mivel egyes feladatok ellátására a felperes csak korlátozottan képes.
A munkaügyi bíróság azt is értékelte, hogy a felperes a 2001. december 7-ei balesetét az alperesnek nem jelentette, és ezzel az Mt. 3. §-ában foglaltakat megsértette. Mindezeket figyelembe véve az összegszerűség meghatározásánál vette figyelembe a felperes említett magatartását, és a megismételt eljárásban meghozott ítéletével 540 000 forint nem vagyoni kártérítés megfizetésére kötelezte az alperest.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
A bizonyítási eljárás eredménye alapján a másodfokú bíróság nem találta igazoltnak, hogy az egy napig végzett fizikai munka okozta a felperes munkaképesség-csökkenésének kialakulását. Ezt az álláspontját a másodfokú bíróság egyebek mellett arra alapozta, hogy nem igazolható, miszerint az egy napig végzett munka idézte volna elő a 2002. február 14-éig tartó keresőképtelen állapotot. A másodfokú bíróság ugyanakkor tényként rögzítette, hogy a fizikai munkakörbe helyezéskor a csontosság még nem teljesen alakult ki, tehát a felperes a bal váll fokozott igénybevételével járó munkára nem volt alkalmas. Ez azonban csupán a gyógyulási folyamat elhúzódását okozhatta, amelyben a felperes sajátos fizikai adottságai is szerepet játszottak. A gyógyulási folyamat elhúzódása miatt az alperes kártérítési felelőssége nem állapítható meg, a felperes életében beállott hátrányos változás nincs összefüggésben a munkaviszonyával.
A felperes felülvizsgálati kérelme az alábbiak szerint alapos.
A tényállás alapján a felperes a baleseteit követően a betegállománya megszűnte után úgy végzett egy napig fizikai munkát, hogy az alperes munkaköri alkalmassági vizsgálatra a munkavégzés megkezdése előtt nem küldte el. Az elsőfokú bíróság tehát helyesen állapította meg, hogy a korábban szellemi foglalkozású felperes a fizikai munkakörre vonatkozó munkaszerződés-módosítást (2001. december 12.) követő napon egy napig fizikai munkát végzett, az üzemorvosi vizsgálat 2001. december 14-ére volt kijelölve, ekkor azonban a felperes már ismét keresőképtelen beteg volt.
Az igazságügyi orvos szakértő véleménye szerint a felperes fizikai munkakörbe való áthelyezésekor a bal felkarcsont kis elmozdulással járó törése még nem volt gyógyult, mert a csontos heg még nem teljesen alakult ki. Az új munkakör elfoglalása előtt elvégzett orvosi vizsgálat ezért jelezhette volna, hogy a felperes még nem volt alkalmas a bal váll és felkar fokozott igénybevételével járó fizikai munkára. Ezért az elsőfokú bíróság okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a teljes gyógyulás befejeződése előtt végzett fizikai munka okozta a felperes sajátos adottságain kívül a felperes elhúzódó gyógyulását, és hozzájárult azon végleges állapot kialakulásához, hogy egyes munkák elvégzésére a felperes csak korlátozottan képes. Az ezzel ellentétes másodfokú ítéleti indokolás ezért nem megalapozott.
A másodfokú bíróság - a felülvizsgálati kérelemben foglaltaknak megfelelően - az igazságügyi orvos szakértő véleményét nem teljes terjedelmében értékelte, mivel figyelmen kívül hagyta, hogy a felperes izomzatának sorvadása, a váll korlátozott alkalmazhatósága miatt a felperesnek véglegesen 30%-os munkaképesség-csökkenése van. Állapotának kialakulásában szerepet játszott az is, hogy 2001 decemberében az idézetteknek megfelelően a sérült válla miatt közepes vagy nehéz fizikai munka végzésére nem volt alkalmas. Az a másodfokú ítéleti következtetés tehát, miszerint az egynapos fizikai munka végzésének nem volt szerepe a felperes munkaképesség-csökkenésének kialakulásában, az orvos szakértő véleményével és a per egyéb adataival - figyelemmel az alperesnek az Mt. 102. § (2) bekezdése, és az Mvt. 2. § (2) bekezdése szerinti kötelezettségeire - nem igazolható. A fentieken kívül a másodfokú bíróság tévesen mellőzte döntése meghozatalakor (az elsőfokú bíróság által helyesen alkalmazott) MK 29. számú állásfoglalást [Mt. 174. § (1) bekezdés]. A per eddigi adatai szerint ugyanis az alperes kártérítési felelőssége - legalább részben - az alkalmassági orvosi vizsgálat nélkül végzett fizikai munka miatt fennáll, ennek teljes kizárása - a kifejtettek miatt - jogszabálysértő [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Az említett felelősség továbbá független attól, hogy a balesetek hol következtek be, a felperes közrehatását a követelés összegének meghatározásánál kell figyelembe venni. Amennyiben az alperes fellebbezésének elbírálása folytán a másodfokú bíróság az igazságügyi orvos szakértő véleményét homályosnak, hiányosnak, vagy ellentmondásosnak találja, a Pp. 249. § (2) bekezdés megfelelő alkalmazásának van helye.
Mindezek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a kifejtetteknek megfelelő új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.679/2004. sz.)