adozona.hu
BH 2005.12.444
BH 2005.12.444
A rehabilitációs munkakörre vonatkozó megállapodás nélkül a munkáltató nem hivatkozhat a munkavégzési kötelezettség munkavállaló általi megszegésére [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont; 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 3. §, 4. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a másodfokú bíróság közbenső ítéletét - a tényállás és a pertörténet részletes előadása mellett - azért minősítette az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjába és a 103. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek, mert a másodfokú bíróság törvénysértő módon nem fogadta el okirati bizonyítékként a 2003. október hónapra becsatolt jelenléti ívet [Pp. 191. § (1) bekezdés]. Emiatt iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy bizonytalan, miszerint 2003. október 24. és 25-e ténylegesen mu...
BH 2005.12.444 A rehabilitációs munkakörre vonatkozó megállapodás nélkül a munkáltató nem hivatkozhat a munkavégzési kötelezettség munkavállaló általi megszegésére [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont; 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 3. §, 4. §].
Az alperes a másodfokú bíróság közbenső ítéletét - a tényállás és a pertörténet részletes előadása mellett - azért minősítette az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontjába és a 103. § (1) bekezdés a) pontjába ütközőnek, mert a másodfokú bíróság törvénysértő módon nem fogadta el okirati bizonyítékként a 2003. október hónapra becsatolt jelenléti ívet [Pp. 191. § (1) bekezdés]. Emiatt iratellenesen állapította meg a másodfokú bíróság, hogy bizonytalan, miszerint 2003. október 24. és 25-e ténylegesen munkanap volt-e az alperesnél.Az alperes álláspontja szerint a felperes megszegte az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában lévő kötelezettségét, a munkahelyén való megjelenésének nem volt törvényes akadálya, annak ellenére, hogy orvosi szempontból (munkahelyi balesete miatt kialakult munkaképesség-csökkenése miatt) nem volt alkalmas eredeti munkakörének ellátására. A perben értékelni kellett volna, hogy az alperest 9 napig bizonytalan helyzetben tartotta arról, hogy elfogadja-e az udvaros munkakört - e tekintetben az alperesi álláspont szerint a jogerős közbenső ítélet téves tényállás megállapítást tartalmaz. Fenti érvelés alapján az alperes a jogerős közbenső ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. A felülvizsgálati kérelem kiegészítésnek megnevezett beadványában pedig az első fokon az összegszerűség tárgyában meghozott, és első fokon jogerőre emelkedett ítélet hatályon kívül helyezését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelem előzetes megvizsgálása alapján a felülvizsgálat elrendelésére nem talált alapot.
A másodfokú bíróság közbenső ítélete jogi álláspontjának lényege szerint a felperes által elkövetett kötelezettségszegés súlya nem alapozta meg az alperes rendkívüli felmondását, másrészt a szabályszerűen lefolytatott rehabilitációs eljárás hiányában a felperes esetében nem volt olyan munkakör, amelyre vonatkozóan megjelenési és munkavégzési kötelezettség terhelte volna. A Legfelsőbb Bíróság egyetért a másodfokú bíróság jogi okfejtésével arról, hogy a 2003. október 23-ára (nemzeti ünnep) keresőképessé nyilvánított, de a munkahelyén elszenvedett baleset miatt a kezének használatában korlátozott munkavállaló helyesen járt el, amikor a fenti időponthoz képest a hétvége után először rendelő üzemorvost kereste fel 2003. október 27-én (amelyre a háziorvosa utasította). Az üzemorvos a felperest a konyhai kisegítő munkakörre alkalmatlannak minősítette, ezután az alperes a 8/1983. (VI. 29.) EüM-PM együttes rendelet 3. és 4. §-aiban lévő eljárást nem folytatta le, csupán az udvaros munkakört ajánlotta fel a felperesnek, amelyre vonatkozó munkaköri orvosi alkalmassági vélemény a peres iratok között nincs.
A másodfokú bíróság a 2003. október 30-ai levélváltással kapcsolatos tényállást is helyesen mérlegelte akként, hogy a felek között nem jött létre érvényes megállapodás arról, hogy a felperes munkaszerződését milyen munkakörre nézve kívánják módosítani. Ezért helyes az a jogi következtetés is, hogy a felperesnek az a mulasztása, hogy néhány napig nem nyilatkozott az alperes által megjelölt új munkakörről, nem teszi lehetővé az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont jogszerű alkalmazását. Ezt nem érinti, hogy az alperes által becsatolt jelenléti ív igazolta-e, miszerint 2003. október 24-e, és 25-e munkanap volt-e az alperes munkáltatónál, következésképpen az erről kifejtett alperesi érvelés nem alapozhatja meg az ügy érdemi megítélésére kiható jogszabálysértés megállapítását.
Ezért a Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 273. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította.
A Pp. 271. § a) pont értelmében az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen nincs helye felülvizsgálati kérelem előterjesztésének, ezért a Legfelsőbb Bíróság az alperesnek a munkaügyi bíróság ítélete ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmét hivatalból elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. E. 10.800/2004. sz.)