adozona.hu
BH 2005.12.443
BH 2005.12.443
A közvetett okozati kapcsolat önmagában nem zárja ki a munkáltató kártérítési felelősségének fennállását [Kjt. 83. §; Mt. 174. § (1) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében azt sérelmezte, hogy a szakértői véleményekben megvalósuló ellentmondások ellenére a bíróság nem adott helyt a további (másik) szakértői vélemény beszerzésére vonatkozó bizonyítási indítványának, ez az ügy érdemi megítélésére kiható lényeges eljárási szabálysértésnek minősül. Sérelmezte továbbá a közvetett károkozó magatartás értékelésének elmulasztását, valamennyi fontos tény értékelésének, illetve a bíróság döntése kellő indokolásának elmaradását is. ...
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmet nem nyújtott be.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az elsőfokú bíróság által megállapított, a másodfokú bíróság által elfogadott és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás a következő.
A felperes, aki 1982. május 27-étől állt munka-, illetve közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, 1999 augusztusában az óvodában végzett munkát, 1999. szeptember 1-jén az óvoda konyhájába nem tudott bejutni; 1999. szeptember 1-jétől szabadságon, 1999. szeptember 27-étől 1999. november 14-éig keresőképtelen állományban volt.
A B. Önkormányzat képviselő-testülete határozatával rendelte el a napköziotthonos óvoda és a helyi iskola konyhájának összevonását, amelyet az ezzel megbízott vezető nem hajtott végre.
A felperes az iskolai konyhára való áthelyezéshez nem járult hozzá, az ügyben a felek egyeztetést tartottak, azonban az erre kitűzött napon, 1999. november 15-én a felperes a közalkalmazotti jogviszonyát rendkívüli lemondással megszüntette. Indokának lényege szerint a munkáltató nem biztosította a foglalkoztatását, szabad munkavállalását korlátozták, az ügy miatt az egészsége megromlott. Az alperes újonnan megbízott vezetője a rendkívüli lemondást nem fogadta el.
A felperes rokkantsági nyugdíjigénye alapján az Országos Orvosszakértői Intézet 50%-os munkaképesség-csökkenést állapított meg. A munkaügyi bíróság a tényállásban kiemelte az orvos szakértő véleményének azt a részét, amely szerint az 1999. február 25-étől augusztus 1-jéig tartó ideggyengeségi tünetek részben munkahelyi konfliktussal magyarázhatók.
A felperes keresete a rendkívüli lemondása jogszerűsége jogkövetkezményeinek alkalmazására, és egészségkárosodás miatt kártérítés megfizetésére irányult.
Az elsőfokú bíróság a felülvizsgálati kérelemmel érintett jogkérdésben - az I. rendű alperes kártérítés megfizetésére való kötelezése - a keresetet elutasította, és rendelkezett a további (felülvizsgálati eljárás tárgyát nem képező) kereseti kérelmekről is.
A munkaügyi bíróság a döntése indokolásában kifejtette, hogy a dr. V. M. ideg-elmegyógyász igazságügyi szakértő véleményében a felperes neve helyett B. L.-né neve szerepel, 1996-tól diagnosztizált ideggyógyászati kezeléseket, holott a felperes 2001. február 2-ától állt neurológiai gondozás alatt. Az elsőfokú bíróság által beszerzett kiegészítő orvosszakértői vélemény szerint - egyebek mellett - a felperesnél 1999. február 25-étől augusztus 1-jéig megállapított ideggyengeségi állapot négy hónap alatt gyógyszeres kezelés hatására rendeződött. Enyhe fokú ideggyengeségi tünetei részben munkahelyi konfliktusaival, részben testi betegségei okozta panaszaival hozhatók okozati összefüggésbe. A munkaügyi bíróság a további orvosszakértői vélemény beszerzését szükségtelennek tartotta, a felperes bizonyítási indítványát elutasította, a kiegészítő szakvéleményt ítélkezése alapjául elfogadta. Úgy értékelte, miszerint a felperes betegségét nem kizárólag "munkahelyi problémák" okozták, ezért az alperes kártérítési felelősségének jogalapja nem áll fenn.
A felperes a felülvizsgálati eljárásban szereplő jogkérdésben benyújtott fellebbezésében - egyebek mellett - előadta, hogy a háziorvosi iratok szerint 1999. február 25-étől augusztus 31-éig, illetve szeptember 27-étől november 14-éig munkahelyi problémák miatt keletkezett betegség miatt volt táppénzes állományban, ezért az alperesnek 79 380 forint átlagilletmény és táppénz közötti különbözet megfizetésére való kötelezését kérte.
A másodfokú bíróság a kártérítési igény tekintetében megállapított tényállást, az abból levont jogi következtetést helyesnek találta, ezért e körben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
A Kjt. 83. §-a alapján alkalmazandó Mt. 174. § (1) bekezdéssel összefüggésben kifejtette, hogy az elsőfokú bíróság tévesen jutott arra a következtetésre, miszerint a részben bizonyított okozati összefüggés nem teheti lehetővé kármegosztás alkalmazását. A másodfokú bíróság azonban a szakértői véleményt a kiegészítő véleménnyel együttesen értékelve arra a meggyőződésre jutott, hogy az adminisztrációs tévedés ellenére a szakvélemény aggálymentesnek tekintendő, a per egyéb adataival összhangban áll. Az alperes kártérítési felelőssége pedig azért nem állapítható meg, mert nincs meg a közvetlen okozati összefüggés a felperes enyhe fokú ideggyengeségi tünetei és a munkahelyi konfliktusai között.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a munkáltató a munkavállalója balesetével és megbetegedésével kapcsolatban előállott kárért (egészségkárosodásért) az Mt. 174. §-a alapján akkor felel, ha az a munkaviszonyával összefüggésben keletkezett. Annak bizonyítása, hogy az egészségkárosodás a munkaviszonnyal összefüggésben következett be, a munkavállalót terheli. Ha a kárt a munkáltató működési körébe eső ok idézte elő, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható. Annak vizsgálatánál, hogy a balesetet és megbetegedést előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körébe esik-e, figyelemmel kell lenni a végzett munka jellegére és a munkavégzés körülményeire is. A kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől, tehát ha az előidéző ok és a munkáltató tevékenysége között nincs okozati összefüggés. Azt, hogy a kárt előidéző ok az adott esetben a munkáltató működési körén kívül esik-e, a munkáltató működése vonatkozásában és objektív ismérvek alapján kell vizsgálni. A működési körön kívül eső ok fennállása esetén is az Mt. 174. §-ának (1) bekezdése alapján felel a munkáltató, ha a kár oka a munkáltató részéről objektíve elhárítható volt [MK 29. a) és b) pont].
A fentiekből következően a perben azt kellett vizsgálni, hogy volt-e az alperes felelősségi körébe eső olyan intézkedés, vagy mulasztás, amely a felperes munkavégzésére, annak feltételeire, a munkavégzés esetleges ellehetetlenítésére kihatott. Másrészt ezek bizonyítottsága esetén van-e olyan hiteltérdemlő és aggálytalan orvosszakértői megállapítás, amely az alperes működési körébe eső ok és a betegség közötti okozati összefüggés fennállását bizonyítja. Ennek vizsgálatánál nem hagyható figyelmen kívül, hogy a felperest a háziorvosa kezelte, következésképpen a bizonyítási teher szabályainak helyes alkalmazásával a teljes tényállás feltárásánál szükséges lehet a háziorvos meghallgatása, ezt követően a Pp. 182. § (3) bekezdésnek megfelelő eljárás is. A 25. sorszámú kiegészítő orvosszakértői vélemény megállapítja az alperesi magatartás és a felperes ideggyengeségi állapota közötti közvetett okozati összefüggést azzal, hogy az állapota (betegsége) másik okozójaként a testi panaszait említi. Mindezekből a Pp. 206. § (1) bekezdés szerinti helyes mérlegeléssel, figyelemmel az MK 29. számú állásfoglalás idézett részeire és a szakértői vélemény nyilvánvaló - később helyesbített - ténybeli tévedéseire (másik személy adatainak értékelése) is nem lehet aggálytalanul arra következtetni, hogy az alperes kártérítési felelőssége még részoksági szinten sem áll fenn a felperes 1999. február 25-étől augusztus 1-jéig tartó állapota miatt. A törvény helyes - fentieknek megfelelő - értelmezése szerint a közvetett okozati kapcsolat önmagában nem zárja ki a munkáltató kártérítési felelősségének fennállását, a felülvizsgálati kérelem ezzel összefüggő érvelése ezért helytálló. A kifejtettek miatt a Pp. 206. § (1) bekezdésébe ütköző jogszabálysértésre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a kártérítés tekintetében a keresetet elutasító rendelkezését helybenhagyta - a munkaügyi bíróság érintett rendelkezésére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és e körben a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogerős ítéletnek az I. rendű alperes javára fizetendő mindkét fokú perköltségre vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, a felperes felülvizsgálati eljárási költségét pedig megállapította [Pp. 275/A. § (3) bekezdés]. A jogerős ítélet további részeit nem érintette [Pp. 275. § (2) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.648/2004. sz.)