adozona.hu
BH 2005.10.368
BH 2005.10.368
A munkáltató által munkaidőnek minősülő időben szervezett sportesemény, amelynek költségeit a munkáltató fedezte, a munkáltató működési körébe tartozónak minősül, összefüggésben áll a munkáltató tevékenységével [Mt. 174. § (2) bekezdés].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a bíróságok ítéletének hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára való utasítását kérte, mert álláspontja szerint az ítéletek az Mt. 174. § (1) bekezdésbe ütköznek.
A felperes érvelésének lényege szerint a balesetet nem szabadidejében, hanem az alperes által külföldön munkabér megfizetése mellett megtartott ún. csapatépítő tréning során szenvedte el, melynek része volt a sportolás, a síelés is. Álláspontja ...
A felperes érvelésének lényege szerint a balesetet nem szabadidejében, hanem az alperes által külföldön munkabér megfizetése mellett megtartott ún. csapatépítő tréning során szenvedte el, melynek része volt a sportolás, a síelés is. Álláspontja szerint nincs jelentősége annak, hogy melyik szabadidős programon vett részt, mivel valamelyiken részt kellett vennie. A rendezvénynek az volt a célja, hogy a csapatszellemet erősítsék, a munkavállalókat jó kapcsolat kialakítására ösztönözzék, ezért a rendezvény teljes tartama alatt a munkaviszonyával összefüggésben tevékenykedett. Vitatta a másodfokú bíróságnak a saját tulajdonú sporteszköz használatával kapcsolatos jogi álláspontját is.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte. Az alperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint sem a csapatépítő rendezvényen, sem pedig különösen a délutáni programként szervezett síelésen nem volt kötelező a részvétel. A felperes továbbá a saját eszközével, és a saját maga által megválasztott nehézségű pályán síelt annak ellenére, hogy az alperes síoktatót biztosított. Mindezek, és a jogerős ítélet további helyes indoka alapján a felperes érvelését alaptalannak találta.
Az elsőfokú bíróság a következőket állapította meg. A felperes, aki 2000. április 25-étől áll alkalmazásban az alperesnél, 2001. év februárjában az alperes által szervezett külföldi csapatépítő tréningen vett részt, amely alatt február 23-án síelés közben elesett, és lábtöréses balesetet szenvedett. A baleset következtében kórházi gyógykezelésre szorult.
A felperes keresete az alperes teljes mértékű kártérítési felelősségének megállapítására, és a kártérítés megfizetésére irányult. A munkaügyi bíróság a tanúvallomásokat, a felek előadását, és az igazságügyi orvos szakértő véleményét mérlegelve arra következtetett, hogy a felperes a balesetét az alperes által szervezett rendezvény alatt, azonban a szabadidejében szenvedte el, mégpedig oly módon, hogy nem vette igénybe az alperes által biztosított síoktatót, és a bérelhető felszereléseket. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperes balesete, mivel pihenőidőben történt, nem állt összefüggésben a munkaviszonyával, ezért az Mt. 174. § (1) és (2) bekezdése, valamint az MK 29. számú Állásfoglalás alapján az alperes kártérítési felelőssége nem áll fenn. A munkaügyi bíróság utalt arra is, hogy a felperes balesetét az alperes nem akadályozhatta volna meg, tehát a baleset mint károsodást előidéző ok a munkáltató működési körén kívül eső, és objektíve elháríthatatlan volt. Ezért a munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva helybenhagyta, hangsúlyozva, hogy a baleset nem a külföldi munkavégzés sajátos körülményei, hanem szabadidőben veszélyes sport közben következett be, és a felperes nem vette igénybe az alperes által biztosított felszerelést.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A munkáltató a munkavállaló egészségének megsértésével kapcsolatos károkért akkor felel, ha a munkaviszony fennállása alatt keletkező kár a munkaviszonnyal összefüggésben van [MK 29. Állásfoglalás a) pont]. A munkáltatónak a kártérítés alóli mentesülése a működési körrel van összefüggésben; a kárt előidéző ok akkor minősül a munkáltató működési körén kívül esőnek, ha az független a munkáltató tevékenységétől [MK 29. Állásfoglalás b) pont, Mt. 174. § (2) bekezdés].
Az adott esetben a felperes a munkáltató által szervezett, külföldön tartott csapatépítő képzésen vett részt, melynek tematikája meghatározását és lebonyolítását az alperes egy harmadik személyre bízta (H. L. ügyvezető tanúvallomása). A felperes az alperes ajánlatát elfogadva vett részt a rendezvényen, ennélfogva a részvétele a munkaviszonyával összefüggőnek minősül, melynek megítélésénél az ajánlat és elfogadása miatt nincs jelentősége annak, hogy az alperes minden munkavállalója a képzésen részt vett-e. Fentieket az is alátámasztja, hogy a résztvevők a képzés idejére munkabérben részesültek. H. L. ügyvezető vallomása és a további bizonyíték alapján az valószínűsíthető, hogy a képzés a munkavállalók személyiségének megismerésére, egymás közötti jobb együttműködés kialakítására irányult. A programot szervező cégnek a programról szóló ajánlata, vagy más hiteles bizonyíték hiányában azonban az eddig rendelkezésre álló bizonyítékok alapján teljes bizonyossággal nem lehet megállapítani, hogy a program célját szolgálta-e a síelésen való részvétel, vagy pedig a sportolás az Mt. 123. § szerint biztosítandó pihenőidő alatt volt. Ezért a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni annak megállapítása céljából, hogy a "szabadidős tevékenység" a csapatépítés célját szolgálta-e, amely nem kizárt még abban az esetben sem, ha ez a szabadon választható egyik tevékenység volt.
A bírói gyakorlat szerint a munkáltató által munkaidőnek minősülő időben szervezett sportesemény, amelynek költségeit a munkáltató fedezte, a munkáltató működési körébe tartozónak minősül, összefüggésben áll a munkáltató tevékenységével. Amennyiben tehát a fentiek szerint a kárt előidéző ok az alperes működési körébe esőnek minősül, a felelőssége akkor is fennáll, ha az ok nem volt elhárítható (MK 29. Állásfoglalás).
A megjelölt bizonyítás eredményétől függően szükséges a bizonyítási eljárás kiegészítése annak megállapítása céljából is, hogy a felperes kizárólagos és elháríthatatlan magatartásának minősül-e a saját tulajdonú sportfelszerelés használata - arra is tekintettel, hogy kötelező volt-e az alperes által bérelt sífelszerelés igénybevétele. A bizonyítékok mindezekről, illetve arról is hiányosak és részben ellentmondásosak, hogy a síelésben való részvétel módját (pl. a pályaválasztás) az alperes előírta-e. Mindezekkel összefüggésben indokolt lehet olyan szakvélemény beszerzése, amely a megfelelő sportfelszerelés használatára vonatkozik. Az így kiegészített bizonyítás eredménye alapján lehet megalapozottan dönteni a felperes kereseti kérelmeiről, a bizonyítási eljárás hiányossága folytán a jogerős ítélet megalapozatlan [Pp. 206. § (1) bekezdés].
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.318/2004. sz.)