adozona.hu
BH 2005.8.300
BH 2005.8.300
A főkönyvelőnek - aki egyben a kft. tagja is - a tagsági viszonyával kapcsolatos olyan magatartása, ami alkalmas a munkáltató bizalma súlyos megrendülésére, a rendkívüli felmondást megalapozhatja [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének a megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes 1993-ban létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével, a T. Kft.-vel, aminek később a neve M. Kft.-re változott, ezt a céget az alperes megvásárolta, így a felp...
BH 2005.8.300 A főkönyvelőnek - aki egyben a kft. tagja is - a tagsági viszonyával kapcsolatos olyan magatartása, ami alkalmas a munkáltató bizalma súlyos megrendülésére, a rendkívüli felmondást megalapozhatja [Mt. 96. § (1) bekezdés b) pont].
A felperes keresetében az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének a megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a felperes keresetét elutasította.
A munkaügyi bíróság által feltárt tényállás szerint a felperes 1993-ban létesített munkaviszonyt az alperes jogelődjével, a T. Kft.-vel, aminek később a neve M. Kft.-re változott, ezt a céget az alperes megvásárolta, így a felperes volt munkáltatója jogutódjává vált. Az alperes jogelődje 2002. szeptember 27-én rendkívüli felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát azzal az indokkal, hogy közreműködött egy valótlan - 2001. augusztus 25-ére keltezett - taggyűlési jegyzőkönyv elkészítésében, amely szerint a felperes munkaszerződését öt évre szóló határozott idejű munkaviszonnyá módosították, ezzel felperes megsértette a 2001. november 30-án kelt üzletrész átadás-átvételi szerződés 9. pontjában foglaltakat, továbbá a felperes és három munkatársa munkabérét szabálytalanul háromszorosára emelték, a felperes ezt nem akadályozta meg, a taggyűlés jegyzőkönyvét és a munkaszerződését a lakásán tartotta, ezeket csak a végelszámolás befejezése előtt mutatta be az alperesnek azzal, hogy a határozott időből hátralévő időre járó munkabérigényt jelentett be.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként úgy ítélte meg, hogy a rendkívüli felmondás megalapozott, 2001. augusztus 25-én az alperesi jogelőd kft.-nél (ahol a felperes tulajdonos is volt) taggyűlés nem volt, a felperes ekkorra keltezett munkaszerződése a 2001. november 8-án alperesnek faxon megküldött munkaszerződés mintával szó szerint megegyező, továbbá a felperes az állítólagos taggyűlés időpontjában Ausztriában tartózkodott. Más bizonyítékokkal történt egybevetés alapján elfogadhatatlannak találta a felperes és a felperes pernyertessége érdekében a perbe beavatkozott alperesi jogelőd két magánszemély volt tulajdonosnak a nyilatkozatát arról, hogy csupán dátum elírás történt a taggyűlési jegyzőkönyvben. Nem fogadta el a korábbi ügyvezető per adatainak ellentmondó tanúnyilatkozatát sem, és megállapította, hogy a felperes és néhány munkatársa munkabérének az üzletrész átadás-átvételi szerződésben kikötött, a kötelezettségvállalást tiltó időpontot követően történt többszörösére emelése sérti a felperes, mint tulajdonos által is aláírt szerződés 9. pontját. Kiemelte, hogy a rendkívüli felmondást megelőző meghallgatásakor a felperes a munkáltatói kérdésekre megtagadta a válaszadást. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint mindezek meggyőzően alátámasztották az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontján alapuló rendkívüli felmondást.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és megállapította, hogy az alperes 2002. szeptember 27-én kelt rendkívüli felmondása jogellenes, a felperes munkaviszonya az alperesnél 2004. február 24-én szűnt meg. Az összegszerűség körében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéleti tényállást tévesnek, a jogi következtetést megalapozatlannak ítélte. Álláspontja szerint a felperesnek a jogelődnél fennállt tagsági jogviszonyából eredő jogait és kötelezettségeit el kell határolni a munkaviszonyból eredő jogaitól és kötelezettségeitől, "a felperesnek és azon munkatársainak, akik az alperesi jogelőd tagjai is voltak, a tagsági viszonyból fakadó kötelezettségeik megsértése erkölcsi szempontból kifogásolható", de a munkaviszonyból származó kötelezettségek tekintetében rendkívüli felmondás okául nem szolgálhat.
Megállapította továbbá, hogy az elsőfokú eljárásban tanúként meghallgatott Ny. R., M. L., valamint a beavatkozó T. S. is megerősítette, hogy a felperes kérésére módosították határozott idejűvé a munkaszerződését, Ny. R., a jogelőd ügyvezetője munkáltatói jogkörében 2001 szeptemberében 2001. október 1-jétől emelte a felperes és a társai bérét, az alperes 2001. december 1-jétől vette át a céget, az új vezetés ekkortól már ismerte az emelt béreket. A munkaszerződés-módosítás és a bérek emelése jogszabályba nem ütközött, továbbá a bérek emeléséről
szóló döntéshez képest a rendkívüli felmondási jog gyakorlására előírt egyéves objektív határidő is elmúlt.
Az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése, és a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítélete hatályában való fenntartása érdekében felülvizsgálati kérelmet nyújtott be. Kérte továbbá az összegszerűség körében a munkaügyi bíróság eljárása felfüggesztését.
Az alperes előadta, hogy a felperes munkáltatója a M. Kft. volt, amely 2002. december 4-én végelszámolással megszűnt, a céget a cégbíróság a nyilvántartásból törölte, az alperesként a perbe belépett M. Holding Kft. a munkáltatónak ugyan egyszemélyes tulajdonosa volt, de nem jogutódja annak, erre vonatkozóan az eljárt bíróságok téves megállapítást tettek, továbbá a másodfokú bíróság jogszabálysértően kötelezte a jogerős ítéletig elmaradt munkabér fizetésére. A rendkívüli felmondás indokát illetően a kirívóan logikátlan, okszerűtlen és iratellenes jogerős ítéleti tényállás miatt a Pp. 206. § (1) bekezdése megsértésére hivatkozott. Részletesen kifejtett érvelése lényege szerint a felperes, mint főkönyvelő súlyosan megsértette az Mt. 3. § (1) bekezdésben és az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában előírt kötelezettségeit, magatartása nem volt jóhiszemű és tisztességes, ezért vele szemben a bizalom megrendült, a munka viszonya fenntartása lehetetlenné vált, így a rendkívüli felmondás megfelelt az Mt. 96. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott törvényi feltételeknek.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Álláspontja szerint az alperes a per során "teljes körű jogutódlást vállalt", ezért a jogerős ítéletig terjedő marasztalást nem sérelmezheti, "a nem munkajogi jellegű hibák miatt rendkívüli felmondással elbocsátott felperessel szemben" helyt kell állnia. Okfejtése szerint nem vezető beosztásúként a béremelésekkel kapcsolatban nem voltak kötelezettségei, azokról továbbá az új ügyvezető egy éve már tudomással bírt, a béreket ő utalványozta. A béremelés egyébként a megnövekedett munkateherhez igazodott.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az alperesnek a végrehajtás felfüggesztésére vonatkozó kérelme teljesítése nem volt lehetséges, mert jogszabály rendelkezésének hiányában a másodfokú bíróság által elrendelt új eljárás végrehajtásának felfüggesztésére nincs lehetőség.
A rendkívüli felmondás indokolása tekintetében hosszabb ideje érvényesülő egységes bírói gyakorlat szerint egyetlen indok is megalapozhatja az intézkedést, amennyiben az megfelel a törvényi feltételeknek.
A munkaügyi bíróság a per adatai alapján helytállóan állapította meg, hogy a T. Kft.-t megvásárló M. Kft. 2001. december 1-jén vette át a céget, de az üzletrészek adásvételéről szóló, a felperes, mint a T. Kft. egyik tulajdonosa által is aláírt szerződés 9. pontja szerint kötelezettséget vállalt arra, hogy már 2001. szeptember 1-jét követően nem kerül sor a kft. vagyonát érintő kötelezettségvállalásra.
Ugyancsak helytállóan állapította meg a munkaügyi bíróság - és a felperes a perben ezt a tényt nem is vitatta -, hogy a végelszámolás alatt lévő kft.-nél a végelszámolót nem tájékoztatta a határozott idejű munkaszerződéséről, sőt a végelszámolás alatt magát határozatlan idejű munkaviszonyban állóként tüntette fel, és a felszámolással kapcsolatos adatközlés során ilyen tartalmú nyilatkozatot tett. A 2001. augusztus 25-ére keltezett taggyűlési jegyzőkönyv és a felperes határozott idejűre módosított, ugyanekkorra keltezett munkaszerződése a munkáltató irattárában nem volt fellelhető, azokat a felperes csak 2002. szeptember 13-án, a végelszámolás befejezése előtt adta át a munkáltatónak, és kérte a hátralévő időre járó átlagkeresete (összesen hétmillió forint) megfizetését. A felperes saját előadása szerint is a taggyűlésre és a munkaszerződésére vonatkozó iratokat az ideig a saját lakásán tartotta, és erre ésszerű magyarázatot nem tudott adni. A felperes, mint gazdasági vezető ezzel a magatartásával szándékosan megszegte az Mt. 3. § (1) bekezdésében és az Mt. 103. § (1) bekezdés a) pontjában előírt lényeges kötelezettségét, ezért e magatartására, mint a rendkívüli felmondást megalapozó egyik okra az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján az alperes jogszerűen hivatkozott. A felperes folyamatos kötelezettségszegésére tekintettel az elkésettség ezen indok tekintetében nem jöhet szóba.
A perben az sem volt vitás, hogy 2001. október 1-jétől a felperes és néhány munkatársa részére addig írásban megállapított munkabéréhez képest az akkor ügyvezető (és ugyancsak tulajdonos) Ny. R. utalványozásával közel háromszoros munkabért fizettek írásbeli munkaszerződés-módosítás nélkül, az üzletrész értékesítésről szóló szerződéses kötelezettségvállalás ellenére. Ez a béremelés az új munkáltatónak többmilliós többletet jelentett, továbbá, bár a 2001. december 1-jei átvételt követően a felperesnek és az érintetteknek továbbra is a megemelt munkabért fizette, a béremelés módjáról és körülményeiről abból a vizsgálatból szerzett tudomást, amelyet a felperes 2002. szeptember 13-ai, a végelszámolóhoz bejelentett igénye és az aggályosnak talált 2001. augusztus 25-ei taggyűlés, annak a határozott idejű munkaszerződésre vonatkozó döntése miatt rendelt el.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a felperesnek - aki gazdasági vezető és főkönyvelő volt - a rendkívüli felmondásban megjelölt és részletezett tagsági jogviszonnyal kapcsolatos magatartása - amint azt az alperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan kifejtette - alkalmas volt arra, hogy a munkáltató bizalma súlyosan megrendüljön (BH 2004/483.).
Az alperes a rendkívüli felmondás ezen másik indokát - annak tartalma helyes értelmezése szerint - az Mt. 96. § (1) bekezdés b) pontjára alapította, ezért a másodfokú bíróság ezt az indokot tévesen értékelte az Mt. 96. § (1) bekezdés a) pontja alapján munkaviszonyból eredő kötelezettségszegésként.
A béremelés 2001. október 1-jétől történt végrehajtására tekintettel a másodfokú bíróság alaptalanul következtetett az objektív határidő elmulasztására, a tudomásszerzést tekintve pedig az alperes az Mt. 96. § (4) bekezdésében előírt határidőben gyakorolta rendkívüli felmondási jogát.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a másodfokú bíróság közbenső ítéletét hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét - a kifejtett indokolással - helybenhagyta.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.436/2004. sz.)