adozona.hu
BH 2005.8.299
BH 2005.8.299
A munkáltató kártérítési felelősségének megállapításánál a bányásznyugdíjat nem lehet a rokkantsági nyugdíjjal azonos módon figyelembe venni [Mt. 174. § (1) bekezdés, 178. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A megyei bíróság részítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest nem vagyoni kártérítésre és háztartási járadék megfizetésére kötelező rendelkezését, a jövedelem kiesés tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott - egyebek mellett -, hogy a felperes nem a kártérítési járadéka felemelését, hanem annak a bányásznyugdíj melletti változatlan összegben törté...
BH 2005.8.299 A munkáltató kártérítési felelősségének megállapításánál a bányásznyugdíjat nem lehet a rokkantsági nyugdíjjal azonos módon figyelembe venni [Mt. 174. § (1) bekezdés, 178. § (1) bekezdés].
A megyei bíróság részítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletének az alperest nem vagyoni kártérítésre és háztartási járadék megfizetésére kötelező rendelkezését, a jövedelem kiesés tekintetében az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot ebben a körben új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Rámutatott - egyebek mellett -, hogy a felperes nem a kártérítési járadéka felemelését, hanem annak a bányásznyugdíj melletti változatlan összegben történő továbbfolyósítását kérte.A megismételt eljárásban a munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 2 054 377 forint kereset-kiegészítési járadék hátralék és kamata, valamint 2003. november 1-jétől havi 50 103 forint megfizetésére.
A munkaügyi bíróság az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján megállapította, hogy a felperesnek keresetvesztesége keletkezett, a szakvéleményt (az összegszerűség körében) a felek elfogadták, ezért az Mt. 174. §-a, 182. §-a, 184. §-a, valamint a Legfelsőbb Bíróság MK III. számú állásfoglalása alapján marasztalta az alperest.
Az alperes fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével - az elsőfokú eljárási illeték leszállítása mellett - az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a fellebbezés kapcsán kiemelte, hogy a felperes vibrációs eredetű megbetegedéséből eredő munkaképesség-csökkenése 26%-os mértékű, amelyen kívül saját sorsú megbetegedésekben is szenved, és előadása szerint az ún. kedvezményes bányásznyugdíjat azért vette igénybe, mivel egészségi állapota miatt az alperes által biztosított munkakört már nem tudta ellátni. Ennek alapján bizonyítottnak találta az okozati összefüggést a felperes munkaképesség-csökkenése és a bányásznyugdíj igénybevétele között, ezért álláspontja szerint a felperest a követelt kártérítési járadék megillette.
A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet. Álláspontja szerint a jogerős ítélet sérti az Mt. 5. § (1) bekezdését, 174. § (1) bekezdését, 177. § (1) bekezdését, valamint 178. § (1) bekezdését. Előadta, hogy az alperes a felperest a vibrációs megbetegedése alapján az egészségi állapotának megfelelő rehabilitációs munkakörben foglalkoztatta. A felperes a bányásznyugdíjat - amely öregségi nyugdíjnak minősül - saját kezdeményezésére vette igénybe, ennek jogszabályi feltétele a munkaviszonyának megszüntetése volt. A bányásznyugdíjat a felperesre kedvezőbb vájár átlagkereset alapján állapították meg, a felperes tehát olyan mértékű öregségi nyugdíjban részesül, mint az egészséges munkavállalók, ezért keresetkiesését az eljárt bíróságok tévesen állapították meg. A bányásznyugdíj és az egészségkárosodás között okozati összefüggés nem állapítható meg. A felperes nem rokkantsági nyugdíjban részesül, a másodfokú bíróság ítéletét a felperes egyoldalú, nem bizonyított előadására alapozta, mely szerint a munkakörét egészségi állapota miatt nem tudta ellátni. Mindezek alapján az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte. Arra hivatkozott, hogy a kára abból származik, miszerint a bányásznyugdíj igénybevételét követően a munkaképesség-csökkenése miatt nem tudott munkát vállalni, holott még lakatosként elhelyezkedhetett volna.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A per tárgyát nem az képezte, hogy a felperes a bányásznyugdíja után lakatosként vagy más munkakörben dolgozhatott volna-e, hanem az, hogy a felperesnél a bányásznyugdíj igénybevétele okozott-e olyan jövedelemcsökkenést, ami összefüggésben áll az alperesnél elszenvedett vibrációs megbetegedésével. A kereset ugyanis arra irányult, hogy a bányásznyugdíj igénybevétele után is változatlan összegben jár az a kártérítés (járadék), amit az alperes a vibrációs megbetegedésére tekintettel folyósított az addig rehabilitációs munkakörben foglalkoztatott felperesnek. Az a körülmény, hogy a felperes hivatkozott arra, miszerint vibrációs megbetegedése hiányában lakatosként még dolgozhatott volna, a felperesnek a változatlan mértékű kártérítési járadék folyósítására vonatkozó keresete alátámasztására nem volt alkalmas, a másodfokú bíróság ezzel összefüggő okfejtése téves. Erre vonatkozóan továbbá a felperesnek - a saját előadásán kívül - bizonyítási indítványa sem volt, a perben nem merült fel adat arra, hogy rehabilitációs munkaköre ellátására alkalmatlan lett volna. Ezzel szemben a perben kirendelt igazságügyi orvos szakértő megállapította, hogy a felperes vibrációs megbetegedése miatt a munkaképesség-csökkenése változatlanul 26%-os mértékű.
Az irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint tehát a felperes saját akarat-elhatározásából bányásznyugdíjat igényelt. Ennek igénybevétele azonban semmiféle összefüggésben nem állt az egészségi állapotával, mert a bányásznyugdíj öregségi nyugdíjnak minősül. A perben nem volt vitás, hogy a felperes bányásznyugdíját az elérhető vájárkereset, és nem pedig a rehabilitációs munkakörben elért átlagkereset alapján állapították meg. Következésképpen helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a felperes olyan mértékű bányásznyugdíjban részesült - saját választása alapján - ami azonos az előző, a megbetegedése előtti munkakörben az egészséges munkavállaló, vájár által elérhető nyugdíjjal. A felperes bányásznyugdíja megállapításánál - amint azt az elsőfokú eljárásban beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemény megállapította - a figyelembe vehető, törvényen alapuló maximális vájár átlagkereset került figyelembevételre. A szakértői vélemény aggálytalan megállapítása szerint a felperes ugyanannyi nyugdíjat kap, mintha egészségesen ment volna nyugdíjba, a felperesnek tehát nincs keresetvesztesége. A bányásznyugdíjat igénybe vevő munkavállaló helyzete nem azonosítható az egészségi állapota miatt rokkantsági nyugdíjban részesülő munkavállalóéval, ezért a felperes alaptalanul követelte a bányásznyugdíja és az eredeti munkakörében elérhető keresete közti különbözet kártérítési járadékként történő változatlan megfizetését.
Mindezek alapján a keresetnek helyt adó jogerős ítélet sérti az Mt. 174. § (1) bekezdését, mivel nem áll fenn okozati összefüggés a felperes jövedelemcsökkenése és az alperesnél elszenvedett megbetegedése között, a bányásznyugdíj alapján a felperes jövedelemcsökkenése az egészségi állapotától függetlenül következett be. Erre tekintettel a jogerős ítéletben megjelölt, a kártérítési járadék megállapításával kapcsolatos jogszabálysértések sem állnak fenn.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította.
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.288/2004. sz.)