adozona.hu
BH 2005.7.261
BH 2005.7.261
A közalkalmazotti jogviszony akarathiba folytán érvénytelen megszüntetése miatt a munkáltatóval szemben a Kjt. 34. §-ában lévő jogkövetkezményeket kell alkalmazni - Ezzel összefüggésben a közalkalmazottat a felmentési időre járó átlagilletmény akkor is megilleti, ha keresőképtelenség miatt táppénzes állományba került [Kjt. 34. § (7) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében kérte a közalkalmazotti jogviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó megállapodás érvénytelenségének megállapítását, a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását, elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetését, másodlagosan az Mt. 100. §-a szerinti marasztalást.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2001. november 22-én kelt megállapodás érvénytelen. Kötelezte az alperest 395 400 forint felmentési időre járó átlagilletmény ...
BH 2005.7.261 A közalkalmazotti jogviszony akarathiba folytán érvénytelen megszüntetése miatt a munkáltatóval szemben a Kjt. 34. §-ában lévő jogkövetkezményeket kell alkalmazni - Ezzel összefüggésben a közalkalmazottat a felmentési időre járó átlagilletmény akkor is megilleti, ha keresőképtelenség miatt táppénzes állományba került [Kjt. 34. § (7) bekezdés].
A felperes keresetében kérte a közalkalmazotti jogviszonyának közös megegyezéssel való megszüntetésére vonatkozó megállapodás érvénytelenségének megállapítását, a közalkalmazotti jogviszonya helyreállítását, elmaradt illetménye és egyéb járandóságai megfizetését, másodlagosan az Mt. 100. §-a szerinti marasztalást.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy a 2001. november 22-én kelt megállapodás érvénytelen. Kötelezte az alperest 395 400 forint felmentési időre járó átlagilletmény és 527 000 forint végkielégítés megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2001. január 10-étől január 31-éig tartó határozott idejű, majd 2001. február 1-jétől határozatlan idejű kinevezéssel létesített közalkalmazotti jogviszonyban állt az alperessel, szociális gondozó munkakörben. A felperes a csoportvezetői munkakör betöltése érdekében egy önkormányzati képviselővel megkereste a város jegyzőjét, akinek telefonon történt értesítésére a megbeszélésen megjelent a munkáltatói jogkört gyakorló intézményvezető is. A felperest az áruvásárlási kölcsönügyletéről - amelynél az alperes egyik alkalmazottját kérte meg kezesének - kikérdezték, majd az irodából való távozásra szólították fel. A depresszióval kezelt felperes ezután - kísérővel - felkereste kezelőorvosát, akitől nyugtatót kapott, majd a jegyző irodájába való visszatérésekor a jegyző a kölcsönügylettel kapcsolatos büntetőjogi felelősségre, és a rendőrség kihívására történt figyelmeztetés után felhívta a felperest a munkaviszonya megszüntetésére. A felperes ezt követően a titkárnőnek lediktálta és aláírta a jogviszonya megszüntetését kérő jognyilatkozatot, amelyre az intézményvezető rávezette a hozzájáruló nyilatkozatát. A felperes a város polgármesterétől, jegyzőjétől és az alperestől kérte a jognyilatkozata "semmisnek tekintését", keresetében jogellenes kényszerítésre és fenyegetésre hivatkozott.
A munkaügyi bíróság e tényállásból arra következtetett, hogy a felperes a jognyilatkozatát jogellenes fenyegetés hatására tette, a jognyilatkozata az Mt. 7. § (2) bekezdésébe, továbbá az együttműködésről, a jóhiszeműségről, a tisztességről szóló Mt. 3. § (1) bekezdésébe és 4. § (1) és (2) bekezdésébe ütközött, tehát semmis. Ezért az Mt. 10. § (2) bekezdése alapján a munkáltató hibájából előállt érvénytelenségre hivatkozással végkielégítésben és felmentési átlagilletményben marasztalta az alperest, az ezt meghaladó keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítélet ellen mindkét fél fellebbezéssel élt. A másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az alperesnek felmentési időre járó átlagilletményben, végkielégítésben és perköltségben való marasztalását mellőzte, egyebeken jóváhagyta.
A másodfokú bíróság részbizonyítás alapján a tényállást kiegészítette annak megállapításával, hogy a felperes előző közalkalmazotti jogviszonya "saját felmondása" alapján szűnt meg 2000. december 27-én, a felperes a perbeli jogviszonya megszűnésétől táppénzes állományban volt, majd rokkantsági nyugdíjat állapítottak meg a részére. Megállapította továbbá a másodfokú bíróság, hogy a felperes bizonyította az Mt. 7. § (3) bekezdésében a megtámadásra előírt 30 napos határidő megtartását. A kiegészített tényállás alapján egyetértett az akarathibára és az Mt. 10. § (2) bekezdésében előírt jogkövetkezmények alkalmazására vonatkozó jogerős ítéleti állásponttal és azzal, hogy rendeltetésellenes joggyakorlás nem állapítható meg. A közalkalmazotti jogviszonyban alaptalannak találta az Mt. 100. §-a szerinti, a felperes által kért jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá megállapította, hogy a felperes táppénzes állományára, majd rokkantsági nyugdíjára tekintettel keresetvesztesége nem keletkezett, ezért felmentési időre járó illetményre nem jogosult. Mivel a felperes perbeli jogviszonya nem áthelyezéssel jött létre, tévesnek találta a 20 éves közalkalmazotti jogviszony alapján megállapított végkielégítést.
A jogerős ítélet ellen a felperes élt felülvizsgálati kérelemmel. Sérelmezte, hogy az elsőfokú ítélet "nem határozta meg világosan a perbeli megállapodás érvénytelenné nyilvánítása jogszabályi alapját", a rendeltetésellenesség megállapításának hiányát, amely miatt álláspontja szerint a perbeli megállapodás semmis. Erre tekintettel jogellenesnek tartotta a visszahelyezésének mellőzését. Álláspontja szerint az eljárt bíróságok tévesen alkalmazták az Mt. 10. § (2) bekezdését, ehelyett a Kjt. 34. § (4), (6) és (7) bekezdése alkalmazásának lett volna helye, mivel az érvénytelen megállapodás folytán az alperes jogellenesen szüntette meg a jogviszonyát. Továbbá a jogellenesség jogkövetkezményei a táppénzre és a rokkantsági nyugdíjra hivatkozással sem mellőzhetők. Mindezekre tekintettel a jogerős ítélet megváltoztatásával a rendeltetésellenesség megállapítását, másodlagosan a jogviszonya helyreállítását kimondó határozat hozatalát, az összegszerűség tekintetében az elsőfokú bíróság új eljárásra kötelezését kérte.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálatot elrendelte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a felülvizsgálati kérelem elutasítását kérte, arra is tekintettel, hogy a felperes nyugellátásban részesül. Kifejtette, hogy álláspontja szerint a munkáltatói jogkör gyakorlója nem tanúsított olyan magatartást, amely érvénytelenné tette volna a felperes jognyilatkozatát. A felperes ugyanis saját elhatározásából a jegyző titkárságán lediktálta a jogviszonya közös megegyezéssel megszüntetésére irányuló kérelmét, amihez a munkáltatói jogkör gyakorlója hozzájárult.
A Legfelsőbb Bíróság az alperes által 2004. december 6-án átvett felülvizsgálati kérelemre december 9-én benyújtott ellenkérelmet - annak tartalmára is tekintettel - csatlakozó felülvizsgálati kérelemként vette figyelembe [Pp. 244. § (2) bek., 274. § (3) bekezdés].
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint részben alapos, az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelme nem alapos.
Az irányadó - felek által nem vitatott - jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes 2001. november 22-én a városi önkormányzat jegyzője hivatali szobájában azt követően írta alá a perben megtámadott jognyilatkozatát, hogy a munkáltatói jogkör gyakorló intézményvezető tájékoztatta a jelen lévő jegyzőt és egy képviselő-testületi tagot a felperes áruvásárlási hiteléről, amelyhez kezesnek az egyik munkatársát kérte meg, aki kételyét fejezte ki az intézményvezetőnek arról, hogy a felperes megfizeti a hitel részleteit. A jelenlévők távozásra szólították fel a felperest, aki az orvosi kezelést követően 40 perc múlva visszament, és aláírta a közalkalmazotti jogviszonya közös megegyezéssel megszüntetését kérő jognyilatkozatát. Az alperes nem vitatta a megbeszélésen és az aláíráskor jelen lévő Sz. P. önkormányzati képviselőnek az elsőfokú eljárásban tett tanúnyilatkozatát arról, hogy "a jegyző ... meg is fenyítette a felperest, és nyomatékkal jelentette ki, hogy amennyiben a felmondását nem írja meg, nem írja alá, akkor hívni fogja a rendőrséget, fogta is a telefont ...a jegyző úr szólt a titkárnőjének, írja meg a "felmondást ...a felperes remegett mint a kocsonya". A tanúnyilatkozat szerint a felperest a jegyző "elmondta mindennek", amik a tanú szerint nem voltak valósak, álláspontja szerint a jegyzőt L. Á. intézményvezető "jelenléte teljesen félrevezette", és úgy nyilatkozott, hogy a felperessel nem kíván a továbbiakban együtt dolgozni semmiféle formában.
Mindezekből az eljárt bíróságok megalapozottan vontak le következtetést arra, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlójának aktív közreműködésével teremtett körülmények alkalmasak voltak arra, hogy a felperesre kényszerítőleg hassanak, őt megfélemlítsék. Következésképpen alappal támadta meg (az előírt határidőben) a felperes akarathiba - jogellenes fenyegetés - miatt a perbeli jognyilatkozatát [Mt. 7. § (1)-(5) bekezdés]. Az Mt. 8. § (1) bekezdése értelmében az akarathiba miatt érvénytelen megállapodás nem minősülhet egyidejűleg semmisnek is.
Az akarathiba miatt, érvénytelenség folytán az alperes a felperes közalkalmazotti jogviszonyát jogellenesen szüntette meg (a megállapodás alapján felszámolta), ezért nem az Mt. 10. § (2) bekezdése az irányadó, hanem a jogellenes megszüntetésnek a Kjt. 34. §-ában szabályozott jogkövetkezményeit kell alkalmazni. A másodfokú bíróság ebben a körben ezért jogszabálysértéssel hagyta helyben a munkaügyi bíróság ítéletét.
A felperes felülvizsgálati kérelmében alaptalanul, az Mt. 4. § (2) bekezdése téves értelmezése miatt hivatkozott az alperes rendeltetésellenes joggyakorlására, mivel a munkáltató jogellenes magatartása (a jogellenesen kikényszerített jognyilatkozat alapján a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése) esetén a rendeltetésellenes joggyakorlás fogalmilag kizárt. A felperes erre alapozottan ezért alaptalanul sérelmezte felülvizsgálati kérelmében az eredeti munkakörébe visszahelyezés mellőzését [Kjt. 34. § (3) bekezdés a) pont].
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy a táppénzes állományára tekintettel a felperesnek elmaradt illetménye nem keletkezett, rokkantsági nyugdíj mellett munkavégzést nem bizonyított, továbbá a végkielégítés jogszabályi feltétele - az alperesnél eltöltött legalább hároméves közalkalmazotti jogviszony - nem állt fenn [Kjt. 34. § (6)-(7) bekezdés, Kjt. 37. § (4) bekezdés 2. mondat].
A felmentési időre járó átlagilletményre vonatkozó kereseti kérelem elutasítása a jogszabály téves értelmezésén alapul. Ennek a követelésnek ugyanis semmilyen kapcsolata nincs a keresőképtelenséggel, mivel ez a jogkövetkezmény nem felmentési időként, hanem a közalkalmazott felmentési idejére számított átlagilletményként jár [Kjt. 34. § (7) bekezdés].
A másodfokú bíróság téves álláspontjánál fogva nem vizsgálta a jogellenesség miatt a Kjt. 34. § (4) bekezdése szerinti kötbérhátrányt (átalánytérítést), a jogszabályban megjelölt körülményeket, és ennek alapján a 2-től 12 hónapig terjedően megállapítható átlagilletmény mértékét.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság hatályában fenntartotta a jogerős ítéletnek a közalkalmazotti jogviszony közös megegyezéssel megszüntetésére vonatkozó 2001. november 22-én kötött megállapodás érvénytelenségére, az elmaradt munkabér és végkielégítés iránti kereset elutasítására vonatkozó rendelkezését. Ezt meghaladóan - a felmentési időre járó átlagkereset és a jogellenesség kötbér szankciója, a felek eljárási költsége és az illeték tekintetében - a munkaügyi bíróság ítélete ugyanezen rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és mindezek tekintetében a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította [Pp. 275. § (3) és (4) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv. I. 10.100/2004. sz.)