adozona.hu
EH 2004.1053
EH 2004.1053
A munkaszerződés-módosítás szükségessége szempontjából a munkáltató telephelyének, székhelyének megszűnése is megváltozásnak minősül [Mt. 76/C. § (4) bek.].
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperesek keresetükben az alperes rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonyuk helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben való marasztalását kérték.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesek az alperes k.-i telephelyén dolgoztak varrónő munkakörben. Az alperes igazgatósága a telephely eredményességének romlása miatt annak megszüntetéséről és a gé...
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperesek az alperes k.-i telephelyén dolgoztak varrónő munkakörben. Az alperes igazgatósága a telephely eredményességének romlása miatt annak megszüntetéséről és a gépeknek egy kft. részére történő bérbeadásáról döntött. Az alperes 2003. március 24-én írásban értesítette a felpereseket, hogy április 23-ától a munkavégzés új helye az alperes gy.-i székhelyén lévő varroda lesz. A felperesek kérték a munkaszerződés módosítását, amit az alperes az Mt. 76/C. § (4) bekezdésére hivatkozással elutasított. A felperesek a munkát a megadott időponttól nem vették fel. Az alperes 2003. április 29-én rendkívüli felmondással élt, amelyben a munka felvétele elmaradására és arra hivatkozott, hogy a felperesek más munkáltatóval munkaviszonyt létesítettek.
A munkaügyi bíróság a lefolytatott bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy az alperes intézkedése mindenben megfelelt az Mt. 76/C. § (4) bekezdésében előírt törvényi feltételeknek (utazási idő, aránytalan vagy jelentős sérelem hiánya), ezért a felperesek alaptalanul követelték a munkaszerződés módosítását. A felpereseknek a munkavégzés megtagadására vonatkozó magatartására az alperes megalapozottan alapította a rendkívüli felmondásokat.
A felperesek fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, megállapította a rendkívüli felmondások jogellenességét, és a keresetek szerint marasztalta az alperest elmaradt munkabérben, végkielégítésben és a jogellenesség szankciójaként négyhavi átlagkeresetben.
A másodfokú bíróság álláspontja szerint a munkaügyi bíróság a helyesen megállapított tényállásból téves jogi következtetésre jutott. A perbeli esetben ugyanis az alperes telephelyének megszűnésére az Mt. 76/C. § (4) bekezdése nem volt alkalmazható, mivel a jogszabály a munkáltató telephelyének módosulásáról rendelkezik. A másodfokú bíróság kifejtette, hogy a telephely megszűnése esetén fogalmilag kizárt a megszűnésig ott foglalkoztatott munkavállalók munkavégzési helyének a módosulása. A kijelölt új munkavégzési helyen - munkaszerződés módosítás hiányában - a felpereseknek munkavégzési kötelezettsége nem állt fenn, ezért az erre alapított rendkívüli felmondás jogellenes.
A jogerős ítélet ellen a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontjára hivatkozással az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, a másodfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezésével az elsőfokú ítéletet helybenhagyó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint a megyei bíróság tévesen értelmezte az Mt. 76/C. § (4) bekezdését, amikor a munkáltató telephelyének megváltozása fogalmából kizárta a telephely megszüntetését. Előadta, hogy a változás következtében a felperesekkel nem kellett munkaszerződést módosítania, mert a megváltozott munkavégzési hely és a felperesek lakóhelye közötti tömegközlekedéssel való oda-vissza utazás nem haladta meg az Mt. 76/C. § (4) bekezdésében előírt mértéket, a változás a felpereseknek személyi, családi és egyéb körülményeire aránytalan, vagy jelentős sérelemmel nem járt, továbbá az alperes a munkába járással felmerülő többletköltségek 80%-ának megtérítését magára vállalta.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján elrendelte a felülvizsgálati eljárást az Mt. 76/C. § (4) bekezdése helyes értelmezése kérdésében a munkáltató telephelyének megszűnésével összefüggésben.
A felperesek felülvizsgálati ellenkérelmükben a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérték. Álláspontjuk szerint az alperes intézkedése az Mt. 76/C. § (4) bekezdésében előírtaknak nem felelt meg, a hosszú utazási idő és a többletköltségek a felpereseknek jelentős érdeksérelmet okoztak.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint megalapozott.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint az alperes a felperesek állandó munkavégzési helyét, a k.-i fióktelepét - egy másik helységben lévő telephelyével együtt - megszüntette, a felpereseket a gy.-i székhelyén lévő varrodában kívánta foglalkoztatni, és erre vonatkozóan a felpereseket utasította.
Az Mt. 76/C. § (4) bekezdése értelmében amennyiben a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása miatt a munkavállaló munkavégzésének helye módosul, a munkaszerződést csak akkor kell módosítani, ha e jogszabály a) és b) pontjában meghatározott feltételek (hosszabb utazási idő, aránytalan vagy jelentős sérelem) fennállnak.
A munkaügyi bíróság az alperes perbeli telephelyének megszüntetése, és ennek következményeként a felperesek munkavégzési helyének módosulása alapján helytállóan vizsgálta az Mt. 76/C. § (4) bekezdése alapján a munkaszerződés közös megegyezéssel való módosítása szükségességének jogszabályi feltételei (utazási idő, munkavállalók sérelme) fennállását. A jogszabályban előírt feltételek tekintetében ugyanis a munkáltató székhelyének, telephelyének megváltozása alatt azok megszűnését is érteni kell, amennyiben emiatt a munkavállalók munkavégzésének helye módosul.
A másodfokú bíróság téves jogi álláspontjánál fogva nem vizsgálta a fellebbezést abban a tekintetben, hogy a felperesek munkavégzési helye munkaszerződés módosítás nélküli, a munkáltató egyoldalú intézkedéssel való megváltoztatásának az Mt. 76/C. § (4) bekezdése a) és b) pontjában meghatározott további feltételei fennállnak-e.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a másodfokú bíróságot a felperesek fellebbezésének a fentiek szerinti elbírálása érdekében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban az Mt. 76/C. § (4) bekezdés a) pontja alapján a tömegközlekedési járművel való megfelelő elérhetőséget, az utazási idő növekedését kell alapul venni, a b) pont alapján pedig a felperesek egyéni körülményei alapján kell a jogszabályi feltételeket felperesenként vizsgálni azzal, hogy e körben a bizonyítás a munkavállalót terheli. (Legf.Bír. Mfv. I. 10.869/2003. sz.)