adozona.hu
BH 2005.3.120
BH 2005.3.120
Munkahelyi felettessel szemben tanúsított magatartás összefoglaló megjelölésénél a munkáltató bizonyíthatja a munkavállaló - rendkívüli felmondási okként megjelölt - egyes kötelezettségszegéseit [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes az alperes 2002. április 16-án kelt rendkívüli felmondása miatt benyújtott keresetében a jognyilatkozat jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. A rendkívüli felmondás jogellenessége miatt az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és további hat havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes...
BH 2005.3.120 Munkahelyi felettessel szemben tanúsított magatartás összefoglaló megjelölésénél a munkáltató bizonyíthatja a munkavállaló - rendkívüli felmondási okként megjelölt - egyes kötelezettségszegéseit [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes az alperes 2002. április 16-án kelt rendkívüli felmondása miatt benyújtott keresetében a jognyilatkozat jogellenessége jogkövetkezményeinek alkalmazását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek helyt adott. A rendkívüli felmondás jogellenessége miatt az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és további hat havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.
Az elsőfokú ítéletben megállapított tényállás szerint az alperes jognyilatkozata általános megfogalmazásokat tartalmaz, a felperesnek csupán P. M. elnök-igazgatóval szemben egy ízben használt trágár szóhasználata bizonyított.
A munkaügyi bíróság jogi következtetései értelmében az Mt. 96. § (1) bekezdésének ez az ok nem felel meg, az alperes pedig a jognyilatkozata alátámasztására (összeférhetetlenség, közösségbe való beilleszkedés hiánya, folyamatosan arrogáns, elviselhetetlen hangnem alkalmazása) nem jelölt meg bizonyítékot. Emiatt a munkaügyi bíróság az Mt. 100. §-ban foglaltak szerint marasztalta az alperest, ezen belül a (4) bekezdés alapján hat havi átlagkereset megfizetéséről rendelkezett.
Az ítélet ellen az alperes fellebbezést nyújtott be; a P. M.-nal szemben használt kifejezésre hivatkozott, amelyről előadta, hogy "...a konkrét esemény lett minősítve a rendkívüli felmondás indoklásában...". Emiatt nevezett ismételt és a további tanúk meghallgatását kérte. A másodfokú eljárásban a felperes a keresetét az elmaradt munkabér körében felemelte.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét részben megváltoztatta, az elmaradt munkabér összegét felemelte, a jogellenes munkaviszony-megszüntetés miatt megítélt összeget két havi átlagkeresetre leszállította, a felmentési időre járó átlagkereset és végkielégítés után a kamat megállapítását mellőzte, egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek, az abból levont jogi következtetéseket részben tévesnek találta.
Az Mt. 103. § (1) bekezdés c) pontja és a bírói gyakorlat alapján - elvileg - egy trágár szó használatát a másodfokú bíróság kötelezettségszegésnek minősítette. Ezt a körülményt azonban az adott esetben azért nem találta értékelhetőnek, mert az alperes nem ajánlott fel bizonyítást a felperes folyamatosan tanúsított, a rendkívüli felmondásban általánosan megjelölt magatartásáról. Az alperes ugyanis bár megtehette volna, hogy a bizonyított szó használatát jelöli meg a jognyilatkozata indokaként, az "állandóan helytelen" felperesi magatartásra hivatkozott. Emellett a fellebbezésében is csupán fenti nem vitatott egyetlen tényre indítványozta P. M. és további négy személy tanúkénti meghallgatását. A másodfokú bíróság e jogalapról kifejtett álláspontja mellett részletesen indokolta marasztaló rendelkezéseit, ezen belül az Mt. 100. § (4) bekezdésben lévő összeg leszállítása okaként a felperes bizonyított magatartását jelölte meg.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a tényállásból levont téves jogi következtetésre, a Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásába ütköző jogértelmezésre hivatkozott a rendkívüli felmondási ok összefoglaló megjelölése körében. Érvelésének lényege szerint a felperes által tanúsított magatartás megnevezése (bizonyított szóhasználat) a kollégiumi állásfoglalásnak megfelel, a bírói gyakorlat szerint a korábbi eseményeket a rendkívüli felmondás indokával együttesen értékelni lehet, az indok jogszerű volt, a bíróságok tévesen mellőzték a tanúk meghallgatását. Az alperes az ítéletek hatályon kívül helyezésével az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a törvény szerint a rendkívüli felmondás indokát összefoglalóan is meg lehet jelölni [MK 95. számú állásfoglalás II. pont; Mt. 96. § (2) bekezdés]. Ezért lehetőség van arra, hogy a rendkívüli felmondással élő fél a perben az ily módon megjelölt okot, pl. az adott esetben azt, hogy a felperesnek a felettesével szemben tanúsított magatartásával összefüggésben a felettese milyen beszélgetést folytatott a munkatársakkal, bizonyítsa. Ezáltal a fél - alperes - alátámaszthatja, hogy az összes körülmény mérlegelése alapján miként jutott arra a rendkívüli felmondásban megjelölt következtetésre, miszerint a felperessel nem tud együttműködni, a tanúsított magatartás a munkáltató számára "összeférhetetlen" helyzetet jelent. A törvény kizáró rendelkezése miatt továbbá több rendkívüli felmondási ok megjelölése esetén egy bizonyított indok alapján is jogszerű lehet az Mt. 96. § (1) bekezdés a) [illetve a b)] pontjának megfelelő jognyilatkozat. Az elsőfokú bíróság az előbbiek figyelmen kívül hagyásával, és az alperes bizonyítási indítványának téves értelmezésével jutott arra a következtetésre, hogy a rendkívüli felmondás nem tartalmazza a felperesnek P. M.-nal szemben tanúsított magatartását. Nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy P. M. tanúként azt adta elő, hogy sajnálja a történteket, de a felperessel nem tud a jövőben együtt dolgozni. Mindezekből következően a másodfokú bíróság - noha utalt a felperes jogszabályba ütköző magatartására - ugyancsak tévesen minősítette általános megfogalmazásnak az alperes rendkívüli felmondásában megjelölt okot ("összeférhetetlen" helyzet), mivel a kifejtettek miatt az alperest nem lehet elzárni attól, hogy bizonyítsa e helyzet konkrét okait, illetve azt is, hogy jognyilatkozata a törvénynek megfelel.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a rendkívüli felmondás jogával élő fél a jognyilatkozata indokát a másik fél magatartása összefoglaló leírásával is megjelölheti. Annak bizonyítása, hogy az indok megfelel a törvénynek [Mt. 96. § (1) és (2) bekezdés] a rendkívüli felmondással élő felet terheli. Ha a rendkívüli felmondásban több indok szerepel, egy bizonyított, törvénynek megfelelő ok alapján a jognyilatkozat jogszerűsége megállapítható.
Mindezek miatt az Mt. 96. § (2) bekezdésbe és az elvi határozatnak minősülő Legfelsőbb Bíróság MK 95. számú állásfoglalásba ütköző jogszabálysértés következtében a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.122/2004. sz.)