adozona.hu
BH 2005.2.78
BH 2005.2.78
A kártérítés összegének törvény szerinti kiszámítása a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség számszaki szempontból helytálló megállapítását, és a munkavállalói járulék tekintetében is a káron szerzés tilalma elvének alkalmazását jelenti [Mt. 182. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a szakértői vélemények figyelembevételével kapcsolatos jogszabálysértést panaszolt az elmaradt jövedelmet pótló járadékra vonatkozóan. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen, nem a szakvélemény tényleges megállapítását figyelembe véve számította ki a felperest megillető járadékot, ez az Mt. 182. §-ba ütközik, továbbá nem került levonásba a munkavállalói járulék, amelyet a felperes a káresemény hiányában nem kaphatna kézhez. Mindezek miatt az alper...
BH 2005.2.78 A kártérítés összegének törvény szerinti kiszámítása a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség számszaki szempontból helytálló megállapítását, és a munkavállalói járulék tekintetében is a káron szerzés tilalma elvének alkalmazását jelenti [Mt. 182. §].
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a szakértői vélemények figyelembevételével kapcsolatos jogszabálysértést panaszolt az elmaradt jövedelmet pótló járadékra vonatkozóan. Álláspontja szerint a jogerős ítélet tévesen, nem a szakvélemény tényleges megállapítását figyelembe véve számította ki a felperest megillető járadékot, ez az Mt. 182. §-ba ütközik, továbbá nem került levonásba a munkavállalói járulék, amelyet a felperes a káresemény hiányában nem kaphatna kézhez. Mindezek miatt az alperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a kereset elutasítását kérte.A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el.
A felperes a csatlakozó felülvizsgálati kérelmében előadta, hogy ismerete szerint a polgári jogi ítélkezésben nem érvényesülnek a bruttósítás szabályai. A felülvizsgálati kérelemmel támadott jogerős ítélet tekintetében a szakértő "közelítő számítását" sérelmezte, amely nem felel meg az Mt. 182. §-ának, az 1995. évi CXVII. törvény (Szja. törvény) 30., 33., és 34. §-ainak. A bruttósítás miatt kétszeresen kell adóznia, mert az elmaradt jövedelemből le kell vonni az szja-t, másrészt a jövedelempótló járadék is adóköteles, mégpedig megemelt adókulcs szerint. Mindezek miatt a felperes a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, az elsőfokú ítélet "megváltoztatását", és a keresetének helyt adó döntés meghozatalát kérte.
A felülvizsgálati és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
Az elsőfokú bíróság által - a felvetett jogkérdések szempontjából - megállapított tényállás a következő.
A felperes 1980. december 8-án szenvedett munkahelyi balesetet. A munkaügyi bíróságnál folyamatban volt perben a felek egyezséget kötöttek, az alperes keresetveszteségi járadékot folyósít a felperes részére. Az alperes a járadékot rendszeresen felülvizsgálta. 1997-től az alperes a hasonló munkakörben foglalkoztatottak nettó átlagkeresetét és a felperes rokkantsági nyugdíjának különbözetét felbruttósította, és ezt járadékként folyósította.
A felperes a 2000. július 5-én benyújtott keresetében 1997. január 1-jétől kérte a járadékkülönbözet megfizetését, mert az alperes számítását hibásnak minősítette.
A munkaügyi bíróság ítéletével a keresetnek részben helyt adott, és a felülvizsgálati eljárás tárgyát képező járadékot 2001. január 1-jétől felemelte. Megállapította, hogy a bruttó figyelembe vehető átlagkeresetek és a felperes bruttó nyugdíja különbözeteként havi 7502 forint keletkezett.
Az ítélet ellen a felperes a járadék felemelése iránt fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az általa beszerzett újabb szakértői vélemény alapján a tényállást módosította. Megállapította a felperessel azonos munkakörben dolgozó alperesi munkavállalók bruttó átlagkeresetét, a felperes rokkantnyugdíjának bruttósított összegét, a két összeg különbözetéből levonta a nyugdíj és egészségbiztosítási járulékot. Ezek alapján számította ki a felperest megillető hiányt. A megyei bíróság a szakértői véleményt tévesnek találta, mert a szakértő a nyugdíj-, és egészségbiztosítási járulékot nem az elmaradt jövedelemből vonta le, hanem az összehasonlítás alapjául szolgáló átlagkeresetből. Figyelembe vette továbbá a megyei bíróság, hogy a szakértő a rokkantsági nyugdíjat bruttósította, így ez az szja-n kívül az említett két járulékot is tartalmazta. Ezért a felperes járandóságát úgy határozta meg, hogy az elérhető jövedelemből levonta a bruttósított rokkantsági nyugdíjat, és ebből helyezte levonásba a járulékokat.
A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint a Pp. 221. § (1) bekezdés szerint az ítélet indokolásában - egyebek mellett - az összegszerűségre vonatkozóan kellő magyarázatot kell adni oly módon, hogy a bíróság által alkalmazott számítás alapján a marasztalás számszaki oka is megállapítható legyen. A másodfokú bíróság a tényállást a számszerű adatok tekintetében módosította, újabb szakvéleményt szerzett be, a szakértőt személyesen meghallgatta. E bizonyítás-kiegészítés alapján jutott arra a következtetésre, hogy a szakvéleményt csak részben fogadja el, és annak végkövetkeztetéseit módosította. Az ítélete indokolásában azonban a másodfokú bíróság számszerű levezetést nem adott arra nézve, hogy miként hajtotta végre a levonásokat a szakértői véleményben lévő összegből. Ez az adott esetben azért is indokolt lett volna, mert a szakvélemény éppen a megyei bíróság által levont nyugdíjjárulék és egészségbiztosítási járulék (a továbbiakban járulékok) tekintetében aggályos, illetve ellentmondásos. Az írásba foglalt vélemény szerint a szakértő a rokkantnyugdíj bruttósításakor a járulékot nem vette figyelembe, mert azt a hiány megállapításánál "egyébként is le kell vonni"; a szakértő a másodfokú bíróság tárgyalásán e kérdésről nem teljes körűen nyilatkozott; míg ugyanezen jkv. szerint a felbruttósított nyugdíj tartalmazza a járulékokat.
Az írásba foglalt szakvéleményből, annak szóbeli kiegészítéséből, illetve a másodfokú bíróság ítélete indokolásából nem állapítható meg, hogy a munkavállalói járulék figyelembevétele megtörtént-e, ha igen miként. A fentiek miatt a másodfokú bíróság ítélete a Pp. 221. § (1) bekezdésébe, továbbá a Pp. 213. §-ba ütközik. Az adott ügyben is alkalmazandó káron szerzés tilalmának elvére figyelemmel a munkavállalói járulékot is figyelembe kell venni a felperest megillető különbözet megállapításánál, mivel ehhez az összeghez a felperes a káresemény hiányában sem juthatna hozzá. A bizonyítási teher szabályainak megfelelő alkalmazásával a bizonyítási eljárást ki kell egészíteni, a szakértői véleményt pontosítani kell. Ennek eredménye alapján úgy kell meghatározni a felperesnek járó kártérítés összegét, hogy a személyi jövedelemadóra vonatkozó rendelkezések figyelembevételével a kárát meghaladó többletjövedelemhez ne jusson, és a számítás elvégzésénél bruttó összegeket kell egymáshoz viszonyítani. Az Mt. 182. § helyes alkalmazása tehát a jogszabályban foglaltak végrehajtását, a személyi jövedelemadó fizetési kötelezettség számszaki szempontból helytálló figyelembevételét, és a (munkavállalói járulék tekintetében is) a káron szerzés tilalma elvének együttes alkalmazását jelenti. A káron szerzés tilalma tehát a jogrendszer egészét érintően egységesen érvényesül. A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 273. § (1) bekezdés alapján a felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmét elutasította, a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a megyei bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte, és ugyanezt a bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.893/2003. sz.)