adozona.hu
BH 2005.2.75
BH 2005.2.75
A munkáltatónak a munkakört érintő munkaszerződés módosításakor nincs tájékoztatási kötelezettsége arról, hogy mi a következménye annak, ha a munkavállaló az új munkakörnek nem felel meg [Mt. 82. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben való marasztalását, másodlagosan a korábbi munkaszerződés módosításakor a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítását, és az alperesnek elmaradt munkabér és 12 havi átlagkereset megfizetésére kötelezését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 164 676 forint elm...
BH 2005.2.75 A munkáltatónak a munkakört érintő munkaszerződés módosításakor nincs tájékoztatási kötelezettsége arról, hogy mi a következménye annak, ha a munkavállaló az új munkakörnek nem felel meg [Mt. 82. §].
A felperes keresetében elsődlegesen az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben való marasztalását, másodlagosan a korábbi munkaszerződés módosításakor a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítását, és az alperesnek elmaradt munkabér és 12 havi átlagkereset megfizetésére kötelezését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest 1 164 676 forint elmaradt munkabér megfizetésére, ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
Az elsőfokú ítéleti tényállás szerint a felperes 1998. szeptember 8-án létesített munkaviszonyt az alperessel műszaki termelésirányító munkakörben. A felek 2000. december 1-jétől a munkaszerződést módosították, ettől az időponttól a felperes szervező munkakörben dolgozott. A módosítást megelőzően az alperes szervezésvezetője tájékoztatta a felperest arról, hogy központilag szervezett oktatáson kell részt vennie, és eredményes záróvizsgát kell tennie ahhoz, hogy a szervező munkakört betölthesse. A 2001. február - június hónapokban tartott képzést követően a felperes eredménytelen záróvizsgát tett. Az alperes 2001. augusztus 6-án rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát az eredménytelen vizsgára hivatkozással. Az indokolás szerint a felperes a munkaköréhez szükséges elvárásoknak nem felelt meg, és az alperes más munkakörben nem tudta foglalkoztatni.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a rendes felmondás - mivel annak indoka megfelelt a valóságnak - jogszerű volt, az alperes azonban a 2000. december 1-jén kelt munkaszerződés-módosításkor rendeltetésellenesen gyakorolta a jogát, ugyanis nem tájékoztatta a felperest "arról a kockázatról, hogy korábbi munkakörébe nem mehet vissza, és a munkaviszonyát is megszüntetheti az alperes". A jogszerű felmondásra tekintettel a felperest nem illetik meg az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezmények, ehelyett az Mt. 4. § (3) bekezdése értelmében a rendeltetésellenes joggyakorlás hátrányos jogkövetkezményei orvoslásának kötelezettsége alapján az alperest az ítélet meghozataláig elmaradt munkabér megfizetésére kötelezte.
Az alperes fellebbezése és a felperes csatlakozó fellebbezése alapján eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatta, a marasztalás összegét 2 023 724 forintra felemelte. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság megállapította, hogy fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett az elsőfokú ítéletnek a rendes felmondás jogszerűségére vonatkozó rendelkezése. A rendeltetésellenes joggyakorlás és az Mt. 4. § (3) bekezdése alapján elmaradt munkabérben marasztalás tekintetében osztotta a munkaügyi bíróság álláspontját azzal, hogy a marasztalás összegét a felperes keresetfelemelése alapján állapította meg (felemelte).
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperesnek a megítélt elmaradt munkabér visszafizetésére kötelezését kérte. Jogszabálysértésként az MK 95. számú állásfoglalás, az Mt. 4. § (2) bekezdése, 100. § (4) és (6) bekezdése, valamint a Pp. 253. § (3) bekezdése megsértésére hivatkozott. Az alperes szerint a felperes másodlagos kereseti kérelme valójában a munkaszerződés-módosítás megtámadásának minősült, a megtámadásra nyitva álló objektív határidőt a felperes elmulasztotta. Előadta továbbá, hogy a bíróságok jogellenesen és következetlenül alkalmazták a felmondás jogszerűségének megállapítása mellett a jogellenesség szankcióját. Vitatta a rendeltetésellenes joggyakorlás tekintetében tett megállapításokat, amelyek álláspontja szerint önellentmondóak. Azt is sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a kereseti kérelmet túllépve magasabb összegben marasztalta.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást elrendelte.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte, Részletesen kifejtett érvelésének lényege szerint a másodfokú bíróság által helybenhagyott elsőfokú ítélet indokolása - a nyelvtani értelmezés szerint - arra utal, hogy az elsőfokú bíróság a munkaszerződés módosításakor tanúsított munkáltatói rendeltetésellenes magatartás következményeként a rendes felmondásnak rendeltetésellenes joggyakorlás miatti jogellenességét állapította meg. Ezért a sérelmezett jogszabálysértések nem állnak fenn.
A felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos. A felülvizsgálatban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a rendes felmondás jogellenességének - és értelemszerűen ezzel összefüggésben rendeltetésellenességének - vizsgálata erre irányuló fellebbezés hiányában a másodfokú eljárásnak nem volt tárgya. A munkaügyi bíróságnak ebben a körben jogerős ítélete a munkáltató rendes felmondásának jogszerűségét állapította meg. Az elsőfokú ítéleti indokolás szerint az a körülmény, hogy a munkaszerződés-módosítás tekintetében a rendeltetésellenes joggyakorlás megállapítható volt, nem jelenti egyben a rendes felmondás rendeltetésellenességét is.
A felülvizsgálati eljárásban a felek között 2000. december 1-jén létrejött munkaszerződés-módosítás tekintetében a jogerős ítélet által megállapított munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlást kellett vizsgálni.
A felperes az erre vonatkozó keresetét arra alapította, hogy az alperes az új munkakörre vonatkozó megállapodásuk előtt nem tájékoztatta őt arról a kockázatról, hogy a korábbi munkakörét és a munkaviszonyát is elveszítheti, amennyiben az új munkakörre előírt képzés során sikertelen záróvizsgát tesz.
A munkaügyi bíróság a per adataiból arra következtetett - a felperes tagadásával szemben, - hogy az alperes által előírt, a tulajdonos cég által központilag kidolgozott és alkalmazott szakemberképzést lezáró vizsgán a felperes nem felelt meg. Bizonyítottnak találta a munkaügyi bíróság azt is, hogy az alperes a munkakör betöltéséhez szükséges képzésről, a vizsgáról, továbbá arról, hogy eredménytelen vizsga esetén a szervező munkakört nem töltheti be, a felperest előzetesen szóban tájékoztatta. A felperesnek tehát - amint azt a munkaügyi bíróság helyesen megállapította, - számolnia kellett azzal (hiszen erről előzetesen megfelelően tájékoztatták), hogy amennyiben a képzés befejezéseként a követelményeknek nem felel meg, a záróvizsgát nem teszi le eredményesen, úgy az alperes nem foglalkoztatja őt tovább a szervező munkakörben.
A munkaügyi bíróság a munkáltató együttműködési kötelezettsége és rendeltetésszerű joggyakorlása körébe sorolta, hogy tájékoztassa a munkavállalóját az új munkakörre vonatkozó munkaszerződés módosításakor arról, hogy az előírt sikertelen vizsga esetén a korábbi munkakörére nem tarthat igényt, és a munkáltató a munkaviszonyát megszüntetheti. Ez az ítéleti megállapítás minden jogszabályi alapot nélkülöz. A munkáltatónak a munkaszerződés módosításakor az új munkakör betöltésére vonatkozó megfelelő tájékoztatása mellett nincs további kötelezettsége a nyilvánvaló következményekre figyelmeztetésre az új munkakörnek nem megfelelés esetére.
A felperes a munkaszerződés módosításakor a munkáltatói rendeltetésellenes joggyakorlásra ezért a perbeli bizonyított körülmények alapján alaptalanul hivatkozott. A jogerős ítélet az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdésébe ütközően állapította meg az alperes rendeltetésellenes joggyakorlását, és jogszabálysértően kötelezte elmaradt munkabér, mint az Mt. 4. § (3) bekezdése szerinti kártérítés (kárpótlás) megfizetésére.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezéseit megváltoztató, a marasztalás összegét felemelő, valamint a fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyó részében - beleértve az alperes perköltségben és illetékben való marasztalását is -, a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően hatályon kívül helyezte, és a felperesnek a munkaszerződés-módosítás rendeltetésellenessége jogkövetkezményeire vonatkozó keresetét elutasította. Ezt meghaladóan (a rendes felmondás jogszerűsége körében) a jogerős ítéletet nem érintette [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.213/2003. sz.)