BH 2004.11.482

A munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű rendes felmondási okként értékelni, ha a tényállás, a felek előadásának vizsgálata, értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel [Mt. 89. § (2)-(3) bekezdés].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes a felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek "megváltoztatását", az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, az alperes kereset szerinti marasztalását kérte a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontját megjelölve. Érvelése szerint a jóhiszeműség és tisztesség elvével ellentétes, ha a munkáltató szabálytalan gyakorlatot alakít ki, majd e gyakorlatot a munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással megszüntetése indokaként jelöli meg (utalva a munkavállaló ...

BH 2004.11.482 A munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű rendes felmondási okként értékelni, ha a tényállás, a felek előadásának vizsgálata, értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel [Mt. 89. § (2)-(3) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az első- és másodfokú ítéletek "megváltoztatását", az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, az alperes kereset szerinti marasztalását kérte a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontját megjelölve. Érvelése szerint a jóhiszeműség és tisztesség elvével ellentétes, ha a munkáltató szabálytalan gyakorlatot alakít ki, majd e gyakorlatot a munkavállaló munkaviszonya rendes felmondással megszüntetése indokaként jelöli meg (utalva a munkavállaló felelősségére és a bizalomvesztésre). A felülvizsgálati kérelem hivatkozott arra is, hogy az alperes által kialakított szabálytalan gyakorlatot az elsőfokú bíróság megállapította, a készpénz felhasználást a felperes vezetői engedélyezték, a bizonylatolás pedig soha nem történt meg, ezt az alperes ellenőrzésre hivatott szervei nem kifogásolták, az alperes üzleti partnere pedig nem jelezte, hogy a neki járó bónusz összeget nem kapta meg.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el a bizalomvesztéssel indokolt munkáltatói rendes felmondás, az EH 41. számú határozat alkalmazása tárgyában.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Álláspontja szerint a felperes közvetlen munkahelyi vezetője által kialakított szabálytalan gyakorlat nem jelenti az alperes szabálytalan gyakorlatát, és a fentiek miatt a felperest is meghatározott felelősség terheli. A bónusz összegekről bizonylat nem áll rendelkezésre, a felperes nem tud elszámolni, mindezek kellően megalapozhatták a bizalomvesztés kialakulását. A felperesnek a tisztességtelen és rosszhiszemű eljárásra utaló megállapítását az alperes nem tartotta helytállónak.
A felperes keresete a rendes felmondás jogellenessége jogkövetkezményei alkalmazására irányult a munkaviszonya helyreállításának mellőzésével, továbbá nem vagyoni kártérítést is igényelt.
A felülvizsgálati eljárásban irányadó tényállás szerint az alperes 2000. április 25-én a felperes munkaviszonyának rendes felmondással való megszüntetése indokaként a következőket jelölte meg. A felperes 1998 szeptemberében két alkalommal vett fel 1 564 419 forintot készpénzben pénztárbizonylat alapján. Ezek az összegek az alperes kiemelt üzleti partnerét megillető bónusz összegekkel voltak egyezőek. A felperes az összegeket "hivatalosan" nem juttatta el az említett céghez, a kifizetések elmaradásáért felelősség terheli, kötelezettségszegése bizalomvesztést idézett elő.
Az elsőfokú bíróság tényként állapította meg, hogy a rendes felmondásban szereplő K. Rt. és az alperes között bónusz elszámolásra alapot adó kereskedelmi szerződés nem volt, az alperes szerződés nélkül fizetett bónusz összeget az említett cégnek. Az alperesnél nem volt készpénzes szabályzat a bónusz kifizetésre, a pénztár által kiadott összegről az átvevőnek nem kellett átvételi elismervényt csatolnia. Az első összeget a felperestől B. I., a felperes felettese átvette és az érintett boltok között szétosztotta. A második összegről a munkaügyi bíróság azt állapította meg tényként, hogy azt B. P. az említett cég vezetője nem vette át. E tényállásból a munkaügyi bíróság az Mt. 104. § (1) és (2) bekezdését figyelembe véve a felperes kötelezettségszegésre (jogszabályba ütköző utasítás visszautasításának hiánya), ezáltal a rendes felmondás jogszerűségére következtetett azzal, hogy a "hivatalos" pénztovábbítás elmaradását nem állapította meg a felperes terhére.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta [Pp. 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés]. Az ítélete indokolásában kiemelte, hogy a felperes munkaviszonya megszüntetésének elsődleges oka nem a bizonylatolás hiánya, hanem az volt, hogy az átvett összeggel nem tudott elszámolni. Ez pedig a bizalomvesztés kellő indokának minősül, a felperes mulasztása az Mt. 104. § alapján nem menthető. A felperes ugyanis hosszú időn keresztül végrehajtotta a szabálytalan munkáltatói utasítást, holott tudta, hogy ez nem megfelelő, melyet maga is elismert. A bizonylat nélküli készpénz átadás nem fogadható el, és a felperest nem menti, hogy más személyek szabálytalan gyakorlatot folytattak.
A másodfokú bíróság helytállóan állapította meg, hogy az alperes rendes felmondásának indoka a bizalomvesztés volt, ezért a perben arról kellett állást foglalni, hogy az alperes a bizalomvesztés okát a törvénynek megfelelően bizonyította-e [Mt. 89. § (2) és (3) bekezdés].
Az alperes a jognyilatkozatában maga adta elő azt a perben sem vitatott tényt, hogy a felperes által felvett összegek a K. Rt.-nek járó összeggel egyeztek meg. Ebből az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást, továbbá a szerződésre való alperesi hivatkozás hiányát alapul véve az következik, hogy az alperes szóbeli megállapodás folytán juttatott bónusz összegeket a szóban lévő cégnek.
A bónusz átadásáról a felperes a felettese utasítása miatt nem kért átvételi elismervényt.
Az elsőfokú bíróság a rendes felmondásban megjelölt egyik összegről azt állapította meg, hogy azt a felperes a felettesének adta át. A másik összeg tekintetében az elsőfokú bíróság indokolás nélkül B. P. tanú vallomását fogadta el. A másodfokú eljárásban a tényállás kiegészítésére nem került sor, a másodfokú bíróság az elszámolás elmaradását mindkét, a felmondásban szereplő összeg tekintetében megállapította a felperes terhére a kellő körültekintés és gondosság elmulasztása miatt.
A perben eddig rendelkezésre álló bizonyítékok a jogerős ítéletben kifejtett álláspont alátámasztására nem elégségesek, részben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás teljes körű értékelésének elmulasztása, továbbá a felülvizsgálati kérelemben megjelölt elv (jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás, a saját korábbi magatartással való szembehelyezkedés mellőzése) figyelmen kívül hagyása miatt. Ezért vizsgálni és értékelni kell a tényállást, az alperes jognyilatkozata teljes szövegét, ezen belül különösen felperes állított kötelezettségszegő, a bizalomvesztést előidéző magatartását: az összegek hivatalosan (okirattal alátámasztottan) nem jutottak el a K. Rt.-hez, illetve a kifizetések nem történtek meg (elmaradtak). Fentiekkel összefüggésben vizsgálandó, hogy a felperes - arra is tekintettel, hogy az egyik összeg átadása megtörtént - megvalósította-e az alperes gazdasági érdekének veszélyeztetését és mindezek együttesen, illetve egy bizonyított alapos ok megalapozhatott-e bizalomvesztést [MK 95. számú állásfoglalás II. és III. pont, EH 41. számú határozat, Mt. 4. § (2) bekezdés]. A jogi mérlegelés során figyelembe kell venni az Mt. 104. §-ában foglaltakat, és azt a körülményt, hogy a közvetlen munkahelyi felettes utasításának az alperes érdekeit veszélyeztető voltát, figyelemmel a bónuszt érintő szóbeli megállapodásra, a felperesnek kellő gondosság tanúsítása mellett fel kellett-e ismernie. A felsorolt okok miatt a másodfokú bíróság megalapozatlanul hagyta helyben az elsőfokú bíróságétól eltérő indokkal értékelve a rendes felmondás jogszerűségét megállapító és a keresetet elutasító elsőfokú ítéletet. Az új eljárásban a kifejtetteknek megfelelő, a bizonyítási teher szabályait alapul vevő bizonyítás alapján kell határozni a felperes keresetében foglaltakról. A Legfelsőbb Bíróság a fentiek alapján a felvetett jogkérdésben úgy foglalt állást, hogy a munkáltató által eltűrt szabálytalan gyakorlaton alapuló munkavállalói magatartást akkor lehet a bizalomvesztést előidéző jogszerű rendes felmondási okként értékelni, ha a tényállás, és a felek előadásának vizsgálata és értékelése alapján az is kétséget kizáróan megállapítható, hogy a munkáltató jognyilatkozata a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követelményének megfelel. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdés alapján a másodfokú bíróság ítéletét - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.355/2003. sz.).
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.