adozona.hu
BH 2004.10.432
BH 2004.10.432
Bizonyított átszervezés, munkakör-megszűnés a munkáltató rendes felmondása jogszerű indokának minősül függetlenül attól, hogy e döntés alapján a szervezeti változásokat mikor foglalták írásba [Mt. 89. § (1)-(3) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben való marasztalását kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a rendes felmondás jogellenessége alapján 1 627 214 forint kötbér-szankció megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes kizárólagos disztribútor vezető munkakörben dolgozott az alperesnél.
A munkáltató 2000. április 5-én rendes felmondá...
BH 2004.10.432 Bizonyított átszervezés, munkakör-megszűnés a munkáltató rendes felmondása jogszerű indokának minősül függetlenül attól, hogy e döntés alapján a szervezeti változásokat mikor foglalták írásba [Mt. 89. § (1)-(3) bekezdés].
A felperes keresetében az alperes rendes felmondása jogellenességének megállapítását, és az alperesnek a jogellenesség jogkövetkezményeiben való marasztalását kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével kötelezte az alperest a rendes felmondás jogellenessége alapján 1 627 214 forint kötbér-szankció megfizetésére.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes kizárólagos disztribútor vezető munkakörben dolgozott az alperesnél.
A munkáltató 2000. április 5-én rendes felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát azzal az indokolással, hogy az alperesnél átszervezésre került sor, és ennek keretében a felperes munkaköre megszűnt. A rendes felmondást megelőzően az alperes felajánlotta a felperesnek, hogy egy másik (egyébként alacsonyabb) munkakörre pályázatot nyújthat be, a felperes azonban az ajánlatot elutasította.
A munkaügyi bíróság a periratokból és a tanúk nyilatkozataiból arra következtetett, hogy az átszervezés megvalósult. Arra tekintettel azonban, hogy az alperesnél irányadó 2000. április 10-ei organogram a felperes munkakörét még tartalmazta, és csupán a 2000. június 30-ai szervezeti tábla nem tünteti fel ezt a munkakört, a rendes felmondás indoka valótlan voltát állapította meg. Az elsőfokú bíróság szerint mindezek azt bizonyítják, hogy a felperes munkaköre a felmondáskor még nem szűnt meg, ezért nem volt okszerű a felperes munkaviszonyának felmondása 2000. június 30-át megelőzően.
A jogellenesség alapján a munkaügyi bíróság három havi átlagkereset megfizetésére kötelezte az alperest [Mt. 100. § (4) bekezdés].
Az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét - az elsőfokú eljárási illeték felemelésével - helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett az elsőfokú bíróság álláspontjával, mely szerint a felmondás okának a közléskor fenn kell állnia. Az alperes által becsatolt szervezeti táblákat úgy ítélte meg, hogy azok - aláírás, keltezés és bélyegző hiányában - hitelt érdemlően nem támasztják alá a felperes munkaköre megszűnését, a rendes felmondás indoka valós és okszerű voltát az alperes nem bizonyította.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján kérte a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát. A Pp. 166. § (1) bekezdése, 221. § (1) bekezdése, és az Mt. 89. § (1)-(3) bekezdései, továbbá a Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében kifejtettek megsértésére hivatkozott. Álláspontja szerint a tanúk nyilatkozata egyértelműen bizonyította, hogy 2000. év elején a részvénytársaság a kizárólagos forgalmazási joggal rendelkező viszonteladók számának a minimálisra csökkentéséről hozott döntést, és ennek következményeként a felperes munkaköre megszűnt. Ezeket a tanúnyilatkozatokat az első-, és a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, és kizárólag okirati bizonyítékok meglétét követelte meg az alperestől, holott átszervezés és munkakörmegszüntetés tekintetében a munkáltató nem köteles ún. organogram, vagy más irat készítésére. Elvi jellegű jogkérdésként határozta meg, hogy a munkavállaló munkakörét érintő átszervezésről, annak időpontjáról való munkáltatói döntés bizonyítottsága esetén a rendes felmondás indoka valós és okszerű volta megállapítható.
A Legfelsőbb Bíróság a Pp. 270. § (2) bekezdés ba) pontja alapján a felülvizsgálati eljárást elrendelte abban a jogkérdésben, hogy az átszervezéssel és ezzel összefüggésben a munkavállaló munkaköre megszűnésével indokolt rendes felmondás jogszerűsége vizsgálatakor a bizonyítékok körében miként kell értékelni a munkáltató átszervezésre vonatkozó döntését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A felülvizsgálati eljárásban is irányadó jogerős ítéleti tényállás szerint a felperes kizárólagos disztribútor vezetőként működött. A felperes a perben nem vitatta az alperes nyilatkozatát arról, hogy ez a munkakör a nagykereskedelmi-csatorna vezető irányítása alatt egy közbülső vezetői szint volt. Az alperes - a csatolt jegyzőkönyv tanúsága szerint - a perbeli átszervezés keretén belül a felperessel együtt öt munkavállaló munkaviszonyát mondta fel.
A másodfokú bíróság helytállónak találta a munkaügyi bíróság által megállapított tényállást arról, hogy a perbeli átszervezés az alperesnél a felmondáskor folyamatban volt. Eszerint tehát (bár ennek részleteire az első-, és a másodfokú ítéletek nem térnek ki) tényként kell elfogadni a perben az alperes által előadottak szerinti átszervezést. Az alperes erről részletesen nyilatkozott, ennek lényege szerint arról döntött, hogy a területi nagykereskedelmi vezetők munkakörét megszünteti, mert feleslegesnek és túlzottan költségesnek tartotta ennek a közbülső vezetői szintnek (amelyhez a felperes is tartozott) a fenntartását.
A felperes munkaköre megszüntetésével ilyen munkakörben a későbbiekben nem alkalmaztak más munkavállalót.
A becsatolt szervezeti táblák és a perbeli átszervezéssel érintett munkavállalókkal folytatott alperesi egyeztetésről felvett jegyzőkönyv egybevetéséből megállapítható, hogy a nagykereskedelmi-csatorna vezető alatti vezetői szinten lévő mindhárom munkavállaló, valamint a velük azonos vezetői szinten lévő felperes munkaviszonyát az alperes egyidejűleg rendes felmondással megszüntette.
A perben tanúként meghallgatott humán erőforrás igazgató és humán erőforrás vezető egybehangzó tanúnyilatkozata szerint alperes vezetője (a vezérigazgató) hozta meg a döntést az átszervezésről, és a döntést követően került sor a rendes felmondásokra. K. P.-né tanú szerint "már egyáltalán nincs az alperesnél exkluzív disztribútor".
Az alperes felülvizsgálati kérelmében alappal sérelmezte, hogy az első-, és a másodfokú bíróság a perbeli bizonyítékokból kiragadta a szervezeti táblákat (organogram), és önmagában azok dátumbeli eltéréséből, az aláírás és pecsét hiányából a rendes felmondás indoka valós és okszerű voltának bizonyítottsága hiányára következtetett.
A munkáltató rendes felmondása miatt indult munkaügyi jogvitában az összes bizonyítékok egybevetése és együttes mérlegelése [Pp. 206. § (1) bekezdése] alapján kerülhet a bíróság abba a helyzetbe, hogy megalapozottan döntsön a keresetről. A perben a rendes felmondás indoka valós és okszerű volta tekintetében a munkáltatónak az átszervezésre vonatkozó döntését kell elsődlegesen vizsgálni, tehát ennek, és nem pedig az eldöntött szervezeti változás adminisztrálásának van meghatározó jelentősége.
Az első- és a másodfokú bíróság megállapította az alperes által hivatkozott átszervezést, amely több, azonos vezetői szinten lévő munkavállalót - közöttük a felperest - érintett, akiknek a munkaviszonya a per adataiból megállapíthatóan ugyanazon okból szűnt meg, következésképpen a felperes munkaviszonyának rendes felmondással, a munkaköre megszüntetését eredményező átszervezés indokolással történt megszüntetése megfelelt az Mt. 89. § (1)-(3) bekezdésében meghatározott törvényi követelményeknek. A rendes felmondásnak a munkáltató működésével összefüggő oka valós és okszerű voltát a perbeli bizonyítékok megfelelően alátámasztották.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Pp. 275. § (4) bekezdése értelmében hatályon kívül helyezte, és a felperes keresetét elutasította. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.827/2003. sz.).