adozona.hu
BH 2004.5.207
BH 2004.5.207
A munkáltató általános kártérítési járadék fizetésére kötelezhető, ha - bizonyossággal határos valószínűséggel - megállapítható, hogy a károsult a baleset hiányában legalább a kötelező legkisebb munkabér összegét elérő rendszeres jövedelmet szerzett volna [Mt. 183. § (2) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elmaradt jövedelem, az ingatlan cseréjével kapcsolatos 110 000 forint illeték és a havi 1000 forinton felüli járadék tekintetében tartotta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet.
Érvelésének lényege szerint az MK 30. számú állásfoglalás alapján az alperes kártérítési felelőssége a teljes elmaradt jövedelemért fennáll, ez független attól, hogy határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban volt. A Pp. 206. §-ába ütköző jogszabálysértésre is hivatkozot...
BH 2004.5.207 A munkáltató általános kártérítési járadék fizetésére kötelezhető, ha - bizonyossággal határos valószínűséggel - megállapítható, hogy a károsult a baleset hiányában legalább a kötelező legkisebb munkabér összegét elérő rendszeres jövedelmet szerzett volna [Mt. 183. § (2) bekezdés].
A felperes a felülvizsgálati kérelmében az elmaradt jövedelem, az ingatlan cseréjével kapcsolatos 110 000 forint illeték és a havi 1000 forinton felüli járadék tekintetében tartotta jogszabálysértőnek a jogerős ítéletet.Érvelésének lényege szerint az MK 30. számú állásfoglalás alapján az alperes kártérítési felelőssége a teljes elmaradt jövedelemért fennáll, ez független attól, hogy határozott idejű közalkalmazotti jogviszonyban volt. A Pp. 206. §-ába ütköző jogszabálysértésre is hivatkozott a további alkalmazására vonatkozó tanúvallomások értékelése tekintetében. Sérelmezte a 67%-os munkaképesség-csökkenése figyelmen kívül hagyását, mivel ilyen egészségi állapotban nem terheli a maradék munkaereje hasznosításának kötelezettsége.
Az illeték megtérítéséről szóló döntést az összes körülmény téves mérlegelése alapján tartotta a kérelem érdemi eldöntését illetően jogszabályba ütközőnek.
A gyógyszerköltség címén megítélt havi 1000 forint járadék címén "további járadék" iránti felülvizsgálati kérelmét azzal indokolta, hogy egyes életszükségletei ellátásánál (öltözés) mások segítségére szorul.
A Legfelsőbb Bíróság felülvizsgálati eljárást rendelt el abban a jogkérdésben, hogy miként kell meghatározni az elmaradt jövedelem miatt járó járadék összegét abban az esetben, ha a jogviszony a felek között határozott idejű volt, és a munkahelyi baleset sérültjének a munkaképességcsökkenése 67%, másrészt arról, hogy a károsult által csere útján szerzett ingatlannal összefüggésben felmerült kiadást miként kell figyelembe venni az EH 695. számú határozat szerint.
Az ügyben a Legfelsőbb Bíróság korábbi ítéletében megállapított, és az adott felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperest teljes mértékű kártérítési felelősség terheli az 1967-ben született ápolási asszisztensként foglalkoztatott felperest 1998 júliusában ért munkahelyi balesetből eredő károkért. A Legfelsőbb Bíróság említett ítélete alapján új eljárást kellett lefolytatni a 400 000 forintot és ennek kamatát meghaladóan előterjesztett felperesi járadékigény tárgyában. Az új eljárásban a kártérítési járadék iránti követelését a felperes az Mt. 183. § (1) bekezdés alapján fenntartotta, amelyet (összefoglalóan) a rendszeres havi jövedelem csökkenésével indokolt. Az alperes 110 000 forint illeték megtérítésére való kötelezését azért kérte, mert a balesete miatt az ingatlanát elcserélte. Ezen kívül további járadékot igényelt a balesetre tekintettel felmerülő kiadások (gyógyszer stb.), és édesanyja ápolási tevékenysége ellenértékeként.
A munkaügyi bíróság az új eljárásban hozott ítéletével az alperest 1998. december 31-éig marasztalta elmaradt munkabér címén, az ezt meghaladó, az ingatlan eladással összefüggő illeték és a havi 1000 forinton felüli kiadások címén előterjesztett járadék iránti követeléseket elutasította.
Az elmaradt jövedelem miatt járó járadék iránti kereseti kérelmet az 1998. december 31-e utáni időszakra vonatkozóan azért találta alaptalannak, mert a felperest munkatársa távolléte idejére határozott időre alkalmazták. Az ennek eltelte után következő időre a felperes nem tudta sikerrel igazolni, hogy létesített volna-e olyan jogviszonyt, amely alapján rendszeres jövedelme keletkezett volna. A bizonyítás eredménye nem igazolta az alperesnek a felperes továbbképzéséről fennállt szándékát.
Az illetékre irányuló követelést a munkaügyi bíróság a közvetlen okozati összefüggés hiányában, az 1000 forinton felüli kiadások címén előterjesztett járadékigényt megalapozatlanság miatt utasította el.
Az ítéletnek a keresetet részben elutasító rendelkezései ellen a felperes fellebbezést terjesztett elő.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helyes indokainál fogva (azok megismétlése nélkül) helybenhagyta.
A felülvizsgálati kérelem részben alapos.
Az Mt. 183. § (1) bekezdés szerint kártérítésként járadékot is meg lehet állapítani, a törvény alapján erre rendszerint akkor kerül sor, ha a kártérítés a munkavállaló tartását szolgálja, illetve ezt kiegészíti. Az Mt. ugyanezen
§-a (2) bekezdésében szabályozta az általános kártérítést, illetve az e címen járó járadékot. Általános kárt tehát a törvényből következően a károsult bevételtől elesése is megalapozhat. Ekkor a kár összegét a bíróság mérlegelése alapján határozhatja meg. A törvény értelmében az ilyen kártérítés célja a teljes anyagi kárpótlás biztosítása, tehát az összeg meghatározásánál mérlegelni kell mindazokat a körülményeket, amelyek alapján az esetleges bevétel valós összege megállapítható.
A felperes gyermekét egyedül nevelő szülőként a balesetét fiatal korban szenvedte el; nincs olyan bizonyíték, miszerint bármely munkaképességet érintő egészségkárosodása a baleset előtt fennállt volna. A felperes rokkantságával összefüggő ügyben a városi bíróság ítéletében lévő tényállás szerint a felek nem vitatták az e perben beszerzett orvosszakértői véleményeknek a felperes 67%-os munkaképesség-csökkenésére vonatkozó részét. A bíróság megállapította, hogy a felperes 2000. január 26ától kezdődően III. csoportú rokkant, a munkaképességcsökkenés mértéke 67% (KK 22. számú állásfoglalás). Ez a rokkantság a hosszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében nem teszi kötelezővé a sérült számára a maradék munkaereje hasznosításának kötelezettségét. Fentiekből következően - eltérő bizonyíték hiányában, és a per adatait az életszerűség, továbbá a felperes családi jogi kötelezettsége alapján mérlegelve - bizonyossággal határos valószínűséggel megállapítható, hogy a felperes a súlyos rokkantságát eredményező balesete hiányában munkavégzés útján legalább a kötelező legkisebb munkabér összegét elérő rendszeres jövedelmet szerzett volna figyelemmel pl. az egészségügyben mutatkozó közismert munkaerőhelyzetre. Az ennek megtérítésére fennálló alperesi kötelezettséget nem érinti, hogy a perben a felperesnek nem sikerült kétséget kizáróan bizonyítania, hogy az alperesnél a közalkalmazotti jogviszonya határozatlan időtartamúvá alakult volna [Kjt. 83. §, Mt. 174. § (1) bekezdés]. Mindezek, a már jogerőssé vált 400 000 forint marasztalás, a munkaügyi bíróság korábbi ítéletével megállapított, a másodfokú bíróság ítéletével helybenhagyott elmaradt munkabérre irányuló rendelkezés alapulvételével kell az új eljárásban meghatározni a felperesnek járó általános kártérítési járadék összegét (EH 572., EH 789.).
Az alperes nem vitatta a felperes előadását, miszerint a baleset után a körülményei változása (keresetkiesés) miatt az édesanyja II. emeleti lakásába költözött, a IV. emeleti lakását földszintes ingatlanra (tanyára) cserélte, ahol édesanyjával és gyermekével együtt a nyári időszakban laknak.
A Legfelsőbb Bíróság 695. elvi határozata szerint: A károsult a személyes és vagyoni körülményeit nem köteles változatlanul megőrizni avégett, hogy a kártérítés összege ne módosulhasson. Ilyen esetben is irányadó a káronszerzés tilalma, valamint a tisztességes eljárás alapelve (Mt. 184. §).
Az adott esetben a felperes a jóhiszeműség, tisztesség és a káronszerzés tilalmát nem sértve járt el, amikor a jövedelmi viszonyai rosszabbodása miatt az édesanyjához költözött a gyermekével, és az önálló lakását elcserélte egy földszintes jelenleg csak az év egy részében használt ingatlanra. Ez a csere a baleset utáni egészségi állapotát is figyelembe véve időbelileg is összefüggésben állt a munkahelyi balesetével. A jövedelmi viszonyai alakulása, a lakása IV. emeleti elhelyezkedése és az eset összes körülményei folytán az okozati összefüggés kizárása jogszabálysértéssel [Mt. 177. § (1) bekezdés] történt. Az okozati összefüggés fennállása folytán az alperes köteles megtéríteni az ingatlanok cseréje miatt felmerült illeték összegét [Mt. 177. § (1) bekezdés].
A másodfokú bíróság elbírálta az elsőfokú bíróságnak az 1000 forint járadék megállapításával kapcsolatos, az irányadó körülményeket (gyógyszerköltség, esetenkénti segítségnyújtás egyes életszükségletek ellátásánál) mérlegelő döntését, ez a törvénynek [Pp. 206. § (1) bekezdés] megfelelt. A felperes a felülvizsgálati kérelmében a Pp. 270. § (2) bekezdésben foglaltaknak megfelelően nem jelölt meg olyan tényeket, amelyek a jogerős ítéletnek a havi 1000 forintos járadékra vonatkozó része felülvizsgálatát megalapozták volna.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének azt a rendelkezését, amellyel a munkaügyi bíróság ítéletének a 69 057 forintot meghaladóan a felperes keresetét elmaradt jövedelem címén elutasító részét helybenhagyta, továbbá, amellyel a fellebbezési perköltségről rendelkezett, hatályon kívül helyezte és az elmaradt jövedelem körében a másodfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogerős ítéletnek az elsőfokú ítéletet az illeték megtérítésére irányuló követelés elutasítását helybenhagyó rendelkezését - az elsőfokú ítéletre is kiterjedően - hatályon kívül helyezte. Kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek illeték címén 110 000 forintot. A jogerős ítéletnek azt a rendelkezését, amellyel az elsőfokú bíróság ítéletének az 1000 forint járadékra vonatkozó részét helybenhagyta, hatályában fenntartotta [Pp. 275. § (4) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.717/2003. sz.)