adozona.hu
BH 2004.5.203
BH 2004.5.203
A rendkívüli felmondás okaként megjelölt kötelezettségszegés értékelésénél figyelembe kell venni a munkavállalónak a munkahelyi szervezetben betöltött helyét, a munkakörén alapuló felelősségét [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az alperes 2000. október 31-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, a jogellenesség szankciójaként tíz havi átlagkereset, valamint kártérítés megfizetését kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkere...
BH 2004.5.203 A rendkívüli felmondás okaként megjelölt kötelezettségszegés értékelésénél figyelembe kell venni a munkavállalónak a munkahelyi szervezetben betöltött helyét, a munkakörén alapuló felelősségét [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes keresetében az alperes 2000. október 31-én kelt rendkívüli felmondása jogellenességének megállapítását, és ennek jogkövetkezményeként elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset, a jogellenesség szankciójaként tíz havi átlagkereset, valamint kártérítés megfizetését kérte a munkaviszonya helyreállítása mellőzésével.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította a rendkívüli felmondás jogellenességét, kötelezte az alperest elmaradt munkabér, felmentési időre járó átlagkereset és további három havi átlagkereset megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság megállapítása szerint a rendkívüli felmondásban az alperes nem jelölte meg azt a konkrét kötelezettségszegést, amire az intézkedését alapozta, az általános, nem "pontos" indokolást tartalmazó rendkívüli felmondás ennélfogva jogellenes. A jogsértés és következményei súlya mérlegelésével három havi átlagkeresetnek megfelelő szankció megfizetésére kötelezte az alperest az egyéb jogkövetkezmények mellett.
Az alperes fellebbezésében vitatta a rendkívüli felmondás indoka hiányosságaival kapcsolatban elfoglalt elsőfokú ítéleti álláspontot.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részében megváltoztatta; megállapította, hogy a felperes munkaviszonya az alperesnél 2000. október 31-én megszűnt, ennek megfelelően mellőzte az alperes elmaradt munkabér megfizetésére kötelezését. Egyebekben az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.
A másodfokú bíróság egyetértett a munkaügyi bíróságnak a rendkívüli felmondás túlzottan általános indokolására vonatkozó álláspontjával. A felperes 2000. november 7-én kelt levele alapján - melyben úgy nyilatkozott, hogy a "történtek után" a munkaviszonya fenntartását nem kéri, hanem a munkaviszonyát kéthavi átlagkereset megfizetése mellett közös megegyezéssel szüntessék meg - a feleknek a munkaviszony felszámolására vonatkozó kölcsönös akaratára következtetett. Ezért megállapította, hogy a felek kölcsönös nyilatkozata folytán a munkaviszony 2000. október 31-én szűnt meg, és a felperest a megszűnést követő időre elmaradt munkabér nem illeti.
A felperes a jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az ügy érdemi elbírálására kihatóan jogszabálysértőnek jelölte meg a másodfokú bíróságnak a munkaviszony megszűnése módjára, időpontjára és az elmaradt munkabérben marasztalás mellőzésére vonatkozó döntését. Részletesen kifejtett érvelése szerint a levelében foglaltakat - amelyben vitatta a rendkívüli felmondást, és egyezségi ajánlatot tett - az alperes elutasította, következésképpen a feleknek a munkaviszony kölcsönös megszüntetésére irányuló egyező akaratára levont jogerős ítéleti következtetés alaptalan, és jogszabálysértő az elmaradt munkabérigény ezen alapuló elutasítása. A felülvizsgálati kérelemben kifejtett álláspont szerint a másodfokú bíróság tévesen hivatkozott a Legfelsőbb Bíróság eseti döntésére, amely az eltérő tényállás miatt jelen ügyben nem alkalmazható. A felperes szerint mindezek olyan elvi jelentőségű jogkérdést vetnek fel, amely a joggyakorlat egysége és továbbfejlesztése érdekében indokolttá teszik a felülvizsgálatot, a jogszabálysértő ítélet hatályon kívül helyezését, a munkaviszonynak a jogerős ítélet meghozatalakori időpontban való megszűnése megállapítását, és eddig az időpontig az alperes elmaradt munkabér fizetésére kötelezését.
A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárást a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogkérdésben a Pp. 270. § (2) bekezdés b) pont ba) alpontja alapján elrendelte.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyben a jogszabálysértő jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a felperes keresete elutasítását kérte, mert álláspontja szerint a rendkívüli felmondás világos és a felperes számára egyértelmű indokot tartalmazott, amit a 2000. november 7-én kelt, a közbeszerzési eljárás anyaga hibás előkészítését elismerő levele is bizonyít. Ezért a bíróságok a nem megfelelő indokolás miatt jogszabálysértően állapították meg a rendkívüli felmondás jogellenességét.
A felek ellenkérelmükben a felülvizsgálati kérelem, illetve a csatlakozó felülvizsgálati kérelem elutasítását kérték. Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítéletnek a feleknek a munkaviszony felszámolására irányuló kölcsönös akaratnyilatkozatával kapcsolatos álláspontjával egyetértett.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem az alábbiak szerint alapos.
I. A perbeli rendkívüli felmondást az alperes azzal indokolta, hogy a felperes "2000. október 4-én a nyomda vezetőjétől feladatot kapott a K. által kiírt felhívásra (részvételi felhívás tárgyalásos eljárásra) készülő anyag elkészítésére, a szükséges igazolások és adatok beszerzésének, elkészítésének koordinálására, a benyújtott pályázat azonban olyan formai hibákat tartalmazott, amelyek az alperest kizárták az eljáráson való részvételből". Ezzel a magatartásával a felperes az alperesnek jelentős erkölcsi, valamint "feltételezhető" anyagi kárt okozott.
A nem vitatott jogerős ítéleti tényállás szerint a marketing- menedzser munkakörben dolgozó felperes állította össze a perbeli közbeszerzési pályázathoz a pályázati anyagot, amelyet az általa is ismert hiányosság miatt (a részvételre jelentkező az adott esetben nem tehetett ajánlatot) elutasítottak, így az alperes a közbeszerzési eljárásban nem vehetett részt. A felperesnek a rendkívüli felmondás közlését követően az alpereshez intézett, 2000. november 7-én kelt leveléből kitűnően a felperes számára - a jóhiszeműség és a tisztesség elvét is alapul véve - egyértelmű volt, hogy a munkáltató a rendkívüli felmondást milyen munka kapcsán felmerült hiányosságra, azzal összefüggő mely tényekre és körülményekre alapította.
A hosszabb ideje egységes bírói gyakorlat szerint az összefoglalóan megjelölt világos indokolás követelményének megfelel a munkáltató felmondása, ha abból megállapíthatók mindazok a tények és körülmények, amelyre a munkáltató a jognyilatkozatát alapítja.
Az adott esetben a rendkívüli felmondás kielégítette a világos összefoglaló indokolás követelményét, ezért a nem világos és nem kellően részletezett indokolás miatt jogellenességet megállapító elsőfokú ítéleti rendelkezést helybenhagyó jogerős ítélet az Mt. 96. § (2) bekezdésébe, a 89. § (2) bekezdésébe ütközik, és ellentétes az MK 95. számú állásfoglalás II. pontjában kifejtettekkel [2001. évi CV. törvény 20. § (9) bekezdés].
A bírói gyakorlat szerint a világos összefoglaló indokolást tartalmazó felmondás jogszerűségének vizsgálata során az indokolás keretein belül maradva helye van az indokot alátámasztó tények és körülmények bizonyításának.
A megismételt eljárásban a kifejtettek alapján tehát vizsgálni kell a rendkívüli felmondás indokolása keretei között a rendkívüli felmondás jogszerűségét, a felperes által készített pályázati anyag hiányosságával kapcsolatosan állított kötelezettségszegést [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont], annak a rendkívüli felmondást megalapozó súlyát. Mindezekkel összefüggésben az alperesre háruló bizonyítási teher alapulvételével fel kell tárni a tényállást, meg kell állapítani a pályázati anyag elkészítésével összefüggő felperesi munkaköri kötelezettségeket, ezek esetleges megszegése tényét és körülményeit, figyelemmel a felperes 2000. november 7-ei levelében tett részbeni elismerésére is. Az összes körülmény feltárása, a felperesnek az alperes szervezetében betöltött helye (beosztott, vagy önálló munkakör), a munkaköréhez kapcsolódó felelőssége alapján értékelhető a kötelezettségszegés súlya, a vétkesség fajtája, illetve a rendkívüli felmondást megalapozó foka.
II. A felperesnek a munkaviszony kölcsönös akarattal történt felszámolásával és emiatt az elmaradt munkabér iránti kereset elutasításával kapcsolatos jogerős ítéleti rendelkezésekről kifejtett álláspontja helytálló.
Az irányadó tényállás szerint az alperes a 2000. október 31-én kelt rendkívüli felmondásban az Mt. 199. §-ának akkor már hatályát vesztett (5) bekezdése és 200. §-a szerinti, a pert megelőző egyeztetés kezdeményezésről adott jogorvoslati tájékoztatást. (Ez a körülmény - amint azt az elsőfokú bíróság helyesen kifejtette - a rendkívüli felmondás jogszerűségét nem érinti). A felperes e tájékoztatásnak megfelelően 2000. november 7-én kelt levelében egyeztetést kezdeményezett, ebben a rendkívüli felmondással kapcsolatos álláspontját kifejtette, és a jogvita peren kívüli rendezésére ajánlatot tett. A rendkívüli felmondást "erkölcsileg és anyagilag elfogadhatatlannak" minősítette, a "történtek után a munkaviszonya fenntartását nem kérte", kezdeményezte azonban, hogy kéthavi átlagkeresete megfizetése mellett a munkaviszonya megszüntetése módját az alperes közös megegyezésre módosítsa. Az alperes ezt az ajánlatot visszautasította; a felperes ezt követően előterjesztett keresetében a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítását és az alperesnek az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményekben való marasztalását kérte.
Mindezek alapján a munkaviszony megszüntetés módjára, időpontjára, az ehhez kapcsolódó anyagi igényekre vonatkozó közös megegyezés hiányában a másodfokú bíróság megalapozatlanul következtetett arra, hogy a felek kölcsönös akarata a munkaviszony felszámolására irányult, és a munkaviszony a rendkívüli felmondáskor e kölcsönös akarat alapján szűnt meg. A másodfokú bíróságnak ez a következtetése ellentmond a rendkívüli felmondás jogellenességére utaló saját következtetésének is.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében helytállóan fejtette ki, hogy a másodfokú bíróság által az álláspontja alátámasztásául megjelölt eseti döntés (BH 1996/622.) az eltérő tényállás miatt nem vehető figyelembe.
A másodfokú bíróság a kifejtettekből következően az Mt. 100. § (5) és (6) bekezdése megsértésével állapította meg a munkaviszony megszűnése módját és időpontját, valamint az elmaradt munkabérre való jogosultság hiányát. Mindennek azonban akkor van jelentősége, ha a megismételt eljárásban a bíróság a rendkívüli felmondás jogellenességét megállapítja, és ennek az Mt. 100. §-a szerinti jogkövetkezményei felől határoz.
A fentiek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275. § (4) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. (Legf. Bír. Mfv. I.10.343/2002. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2006.2.62 Munkahelyi felettesnek a beosztottjához intézett, - szabálytalan magáncélú munkavégzésre vonatkozó - kérése rendkívüli felmondást alapozhat meg [Mt. 96. § (1) bekezdés].
EH 2012.10.M11 Gazdasági társaságnál munkaviszonyban álló vezető tisztségviselő az ilyen tisztséget betöltő személytől elvárható gondosságot akkor tanúsítja, ha a társaság által kötendő szerződés valamennyi gazdálkodási szempontú lényeges feltételét igyekszik megismerni és feltárni. A körültekintő eljáráshoz a munkáltató ésszerű és megalapozott döntését elősegítő - általában előzetes - tájékoztatása is hozzátartozik, különösen, ha a szerződés jelentős mértékű vagyont érint. Az említett lényeges kötelezettségek megszegése
