adozona.hu
BH 2004.4.156
BH 2004.4.156
Ha a kft. ügyvezetőjének munkaszerződése határozott időre szólt, azt csak a törvényben meghatározott feltételekkel lehetett megszüntetni [Mt. 88. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1992. december 1-jétől állt az alperessel munkaviszonyban, ügyvezető igazgató munkakörben. Az alperes taggyűlése 1997. augusztus 29-én határozatot hozott arról, hogy a felperest 1997. augusztus 31-ei hatállyal - érdemei elismerése mellett - visszahívja az ügyvezetői tisztségéből.
A felperes vagylagos keresetében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése alapján kérte az alperes marasztalását, másodlagosan a munkaviszonynak a határozott idő lejárta előtt történt megszűné...
BH 2004.4.156 Ha a kft. ügyvezetőjének munkaszerződése határozott időre szólt, azt csak a törvényben meghatározott feltételekkel lehetett megszüntetni [Mt. 88. §].
A felperes 1992. december 1-jétől állt az alperessel munkaviszonyban, ügyvezető igazgató munkakörben. Az alperes taggyűlése 1997. augusztus 29-én határozatot hozott arról, hogy a felperest 1997. augusztus 31-ei hatállyal - érdemei elismerése mellett - visszahívja az ügyvezetői tisztségéből.A felperes vagylagos keresetében elsődlegesen a munkaviszony jogellenes megszüntetése alapján kérte az alperes marasztalását, másodlagosan a munkaviszonynak a határozott idő lejárta előtt történt megszűnésére alapítva a hátralévő időre járó átlagkereset és a munkaszerződés szerinti végkielégítés megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest 5 250 000 forint határozott időből hátralévő időre járó átlagkereset és 3 150 000 forint végkielégítés megfizetésére. A felperesnek a munkaviszony jogellenes megszüntetésére alapított keresetét elutasította.
A tényállás szerint a felek által 1992-ban aláírt munkaszerződés határozatlan időtartamra szólt. Az alperes 1995. november 21-ei taggyűlésén a felperes ügyvezetői megbízatását további 3 évre, 1998. december 31-éig meghosszabbították. A munkaügyi bíróság jogi álláspontja az volt, hogy a határozott időre megválasztott ügyvezetővel ez tisztség ellátására kötött munkaszerződés is csak határozott idejű lehet. Ezért a felek között létrejött munkaszerződésnek a határozatlan időre vonatkozó kikötése semmis.
A felperes ügyvezetői tisztségéből való visszahívása folytán az ügyvezető igazgató munkakörre létrejött munkaviszonya 1997. augusztus 31-ével megszűnt. (A másodfokú bíróság egy korábbi jogerős ítéletében megállapította, hogy a felek között 1997. augusztus 31-ét követően újabb munkaviszony nem jött létre). A munkaügyi bíróság a visszahívást kimondó taggyűlési határozat tartalma alapján arra a következtetésre jutott, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát az Mt. 88. §-ának (2) bekezdésében foglaltak szerint szüntette meg, ezért az alperest marasztalta a határozott időből hátralévő időre jutó átlagkereset megfizetésére.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezett rendelkezését részben megváltoztatta, és a felperes végkielégítés megfizetése iránti keresetét elutasította. Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.
Az ítéletek megváltoztatása, és a felperes keresetét teljes egészében elutasító döntés iránt törvénysértésre hivatkozva az alperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet.
Érvelése szerint a felek között korábban folyamatban volt munkaügyi perben nem volt vitás az a tény, hogy 1997 augusztusát követően a peres felek közötti munkaviszony nem szűnt meg. A felperes 1998 áprilisig munkát végzett, és havonta munkabért vett fel az alperestől. Álláspontja szerint ezért abba a korábbi ítéleti indokolásba foglalt ténymegállapítás, mely szerint a felperes munkaviszonya a visszahívás miatt már 1997 augusztusában megszűnt, a bíróságokat nem köti.
A felülvizsgálati kérelem sérelmezte az elszámoláskor figyelembe vett felperesi átlagkereset összegét, és azt is, hogy a felperesnek járó összeg megállapításakor a bíróságok indokolás nélkül mellőzték az 1997. augusztus és 1998. április között kifizetett bérek beszámítását, pedig nem vitás tény, hogy a felperes 1997 augusztusát követően is megkapta az alperestől a korábbi ügyvezetői munkabérét.
A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a másodfokú ítélet helybenhagyását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A jogerős ítélet felülvizsgálatát jogszabálysértés miatt lehet kérni. Nem állapítható meg jogszabálysértés akkor, ha a kérelem a bizonyítékok okszerű mérlegelését támadja [Pp. 270. § (1) bekezdés]. A bizonyítékok mérlegelésével megállapított tényállás - ha az nem iratellenes, vagy nem okszerűtlen, logikai ellentmondást tartalmazó - a felülvizsgálati eljárásban nem bírálható felül [Pp. 206. § (1) bekezdés]. A felülvizsgálati eljárásban a bizonyítás adatainak újabb egybevetésére és értékelésére nincs jogi lehetőség, a felülvizsgálat csak arra szorítkozhat, hogy a mérlegelés körébe vont adatok, tények értékelésénél nincs-e nyilvánvalóan helytelen következtetés, ez pedig a perbeli esetben nem volt.
A felperes a keresetét az ügyvezető igazgatói munkakörre létesített munkaviszonyának megszüntetésére alapította. A felperes 1997. augusztus 31-ét követően a korábbi munkaügyi per iratai alapján sem volt ügyvezető igazgató. Ezt a munkakört - az alperesi taggyűlés határozata folytán - 1997. szeptember 1-jétől B. I. töltötte be. A felperes az Rt. vezérigazgatójaként végzett munkát, és ezen munkaköri feladatok ellátásáért kapott 1998. áprilisig munkabért. Ez munkaköri feladatokat adta át 1998. április 1-jén. Ezért az alperes a felülvizsgálati kérelmében alaptalanul kérte figyelmen kívül hagyni az előző munkaügyi pert jogerősen befejező ítélet indokolásának megállapításait.
Az előzőekből következően az ügyvezető igazgatói munkakörtől független felperesi munkavégzés ellenértékét nem lehet beszámítani a határozott idejű ügyvezető igazgatói munkaviszony alperesi megszüntetésére tekintettel az Mt. 88. § (2) bekezdése szerint járó átlagkereset összegébe. Az erre vonatkozó felülvizsgálati okfejtés téves.
A felülvizsgálati kérelem iratellenesen állította, hogy a felperes taggyűlési határozattal megállapított havi munkabére 1997-ben az elszámolásnál figyelembe vett 350 000 forint helyett csupán 280 000 forint volt. Az elsőfokú ítélet elleni fellebbezés kiegészítésében (2001. május 31-én csatolva) az alperes maga közölte, hogy a felperes munkabére 1997. június 1-jétől emelkedett havi 350 000 forintra. Következésképpen az 1997. szeptember 1-jétől a határozott időből hátralévő időre eső átlagkeresetet ezzel az összeggel kellett elszámolni [Mt. 88. § (2) bekezdés, 152. § (3) bekezdés].
A kifejtettekre tekintettel a jogerős ítélet nem törvénysértő, ezért a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság ítéletét hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés], és az alperest kötelezte a felperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére [Pp. 78. (1) bekezdés].
Az alperes a 6/1986. (VI. 26. ) IM rendelet 3. § (3) bekezdése alapján köteles az állam javára felülvizsgálati eljárási illetéket fizetni. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.231/2002. sz.)