A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperesi intézkedés joge..." />

EH 2002.785

Ha a munkavállaló a rendes felmondás időpontjáig ténylegesen munkát végez, a keresőképtelenségére vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva a betegállományba vételről a munkáltatóját nem tájékoztatja, felmondási tilalom fennállására nem hivatkozhat [Mt. 90. § (1) bekezdés a) pont].

Kiválasztott időállapot: Mi ez?
  • Kibocsátó(k):
  • Jogterület(ek):
  • Tipus:
  • Érvényesség kezdete: 
  • Érvényesség vége: 

MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?

A felperes pénztáros munkakörben 2000. március 13-ától kezdődően fennálló munkaviszonyát az alperes 2001. január 15-én kelt rendes felmondással - átszervezéssel indokolva - megszüntette.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a rendes felmondás felmondási tilalom fennállása miatt jogellenes, és ezért a jogellenesség jogkövetkezményeként 6 havi átlagkeresetnek megfelelő "kártérítés" megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperesi intézkedés joge...

EH 2002.785 Ha a munkavállaló a rendes felmondás időpontjáig ténylegesen munkát végez, a keresőképtelenségére vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva a betegállományba vételről a munkáltatóját nem tájékoztatja, felmondási tilalom fennállására nem hivatkozhat [Mt. 90. § (1) bekezdés a) pont].
A felperes pénztáros munkakörben 2000. március 13-ától kezdődően fennálló munkaviszonyát az alperes 2001. január 15-én kelt rendes felmondással - átszervezéssel indokolva - megszüntette.
A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy a rendes felmondás felmondási tilalom fennállása miatt jogellenes, és ezért a jogellenesség jogkövetkezményeként 6 havi átlagkeresetnek megfelelő "kártérítés" megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította az alperesi intézkedés jogellenességét. Kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 4 havi átlagkeresetnek megfelelő összeget. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
A peres iratok szerint a háziorvos 2001. január 12-én keresőképtelen állományba vette a felperest, aki azonban ezt követően is megjelent a munkahelyén munkavégzés céljából. Táppénzes állományáról kizárólag a bolt vezetőjét tájékoztatta, aki ebben az időben ugyancsak keresőképtelennek volt minősítve, de a felperessel azonos módon eljárva munkát végzett. Az alperes 2001. január 17-én kísérelte meg átadni a rendes felmondást, melynek átvételét a felperes megtagadta, tájékoztatva a munkáltató nevében eljáró boltcsoportvezetőt, hogy keresőképtelen. A munkáltató nem fogadta el a felperes hivatkozását, mert a felperes a táppénzes állományba vételéről a munkáltatónál előírtak szerint korábban nem adott tájékoztatást, a táppénzes lap eredeti példányát a táppénzes állományba vételtől számított 24 órán belül nem küldte meg a bérszámfejtést végző kft. részére.
Az elsőfokú bíróság indokolásában megállapította, hogy a felperes szabálytalanul végzett keresőképtelenné nyilvánítását követően munkát, amely magatartása a felmondás közlésének időpontjáig alkalmas volt a munkáltató megtévesztésére, és a felperes megszegte a vonatkozó munkarendet is a táppénzes okmány továbbításával kapcsolatban. A munkaügyi bíróság ezen körülményeket a jogvita érdemi elbírálása tekintetében ugyanakkor irrelevánsnak minősítette, és annak tulajdonított jelentőséget, hogy amikor a munkáltató megbízottja megkísérelte a rendes felmondás kézbesítését a felperes tájékoztatta az eljáró személyt arról, hogy keresőképtelen állományban van, ezért a felperes ekkor eleget tett az együttműködési kötelezettségének. Mivel az alperes rendes felmondása objektív felmondási tilalomba ütközött, ezért jogellenes.
Az elsőfokú ítélet ellen az alperes fellebbezett.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította. A felperest 55 000 forint első- és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság álláspontja szerint a felperes magatartása az Mt. 3. és 4. §-ába foglalt együttműködési kötelezettség, a jogok rendeltetésszerű gyakorlásának követelményeibe ütközött. A felperes a 2001. január 12-ei betegállományba vételt követően 2001. január 15-én, 16-án és 17-én is munkavégzésre jelentkezett, ténylegesen a munkahelyén munkát végzett, a munkáltatót abban a feltevésben tartva, hogy keresőképtelensége fel sem merült. A betegállományra vonatkozó felperesi közlésnek akkor lett volna az alperes irányában joghatálya, ha a közlés a munkáltatói jogkör gyakorlására jogosult személy részére történt volna meg. A rendes felmondás kézbesítőjeként eljáró személlyel történő közléssel nem valósulhatott meg a felperes együttműködési kötelezettsége.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében jogszabálysértést panaszolva a megyei bíróság jogerős ítéletének "megváltoztatását", és a kereseti kérelmének megfelelő döntést kért.
A felülvizsgálati érvelés szerint eleget tett az együttműködési kötelezettségének azzal, hogy a közvetlen munkahelyi felettesét tájékoztatta arról, hogy táppénzes állományban van. Az eljárás során nem nyert bizonyítást, hogy a keresőképtelen állapot bekövetkezése esetére a munkáltató által előírt eljárás ismert volt, és a gyakorlatban alkalmazták. Jogszabályba ütközőnek minősítette a jogerős ítéletnek a munkavégzéséből levont következtetéseit, hangsúlyozva, hogy a bíróság nem vizsgálhatja a keresőképtelen betegállományba vétel orvosi indokoltságát. Azzal, hogy betegsége ellenére, tőle el nem várható rendkívüli munkateljesítménnyel, munkahelyét féltve alkalomszerűen megjelent a munkahelyén besegíteni, nem jelentheti, hogy ezen magatartásával önmaga hátrányára "anullálná" az őt megillető jogszabályi védettséget.
A felperes a keresetet elutasító rendelkezés hatályban történő fenntartása esetére a jogerős ítéletben az alperes javára megítélt perköltség összegének felülvizsgálatát kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult. Arra hivatkozott, hogy műszaki kereskedésben januárban minimális a forgalom, ezért senki nem várta el, és legfőképpen senki nem kérte vagy utasította a felperest, hogy betegállománya ellenére munkát végezzen.
A felülvizsgálati kérelem - a perköltség összegének kivételével - nem alapos.
I.
A felperes a perben a felmondási tilalom fennállása miatt kérte a rendes felmondás jogellenessége megállapítását, az átszervezésre vonatkozó felmondási indokot nem tette vitássá.
A jogerős ítéletben megállapított és a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint a felperes a rendes felmondás közlésének időpontjában a munkahelyén tartózkodott, ahol munkavégzés céljából volt jelen. Betegállományba vételét követően - ennek ellenére - 2001. január 15-én, 16-án, 17-én is megjelent a munkahelyén és ott ténylegesen munkát végzett. A felülvizsgálati kérelem ezért iratellenesen állította a munkavégzés alkalomszerűségét. A munkahelyi felettes vallomása szerint január hónapban a felperes csak szabadnapot vett igénybe, táppénz miatt nem maradt távol a munkavégzéstől. A betegállomány ideje alatt munkavégzésre utasítást nem kapott.
Ebből következőleg a felperes a keresőképtelenségére vonatkozó orvosi megállapítást felülbírálva munkája elvégzésére alkalmasnak tartotta magát és önszántából, bizonyított munkáltatói érdek felmerülése nélkül vette fel a munkát. A rendes felmondás közlésének időpontjáig a keresőképtelenségére vonatkozó orvosi igazolást nem szándékozott felhasználni. Erre okszerűen lehet következtetni abból, hogy annak tudatában, hogy a munkaviszony munkáltatói megszüntetése az adott időszakban várható volt, a betegállományba vételéről a munkáltatói jogkör gyakorlót nem tájékoztatta, a rendelkezésére álló táppénzes igazolást - annak ellenére, hogy a munkahelyére bejárt - nem adta le.
Mivel a felperes a rendes felmondás időpontjáig ténylegesen munkát végzett, felmondási tilalom fennállására alappal nem hivatkozhat. Az Mt. 90. § (1) bekezdés a) pontja a betegség miatt keresőképtelen - munkája elvégzésére képtelen - munkavállaló részére állapítja meg a felmondási tilalmat, ezért a jogerős ítélet törvénysértés nélkül tulajdonított jelentőséget a felperes munkavégzésének.
II.
A felülvizsgálati kérelem arra tévesen hivatkozott, hogy adott esetben a perköltség összegének megállapításakor a keresettel érvényesített követelés összegéből kell kiindulni. A perben a felperesi munkaviszony volt a vitás, ezért a pertárgy értéke az egyévi átlagkereset összege [Pp. 24. § (2) bekezdés b) pont]. Ugyanakkor ennek figyelembevételével (646 800 forint) is a jogerős ítélet a 12/1991. (IX. 29.) IM rendelet 1. § (1) bekezdés b) pont és (2) bekezdés kereteit meghaladóan rendelkezett, ezért a felülvizsgálati kérelem alappal sérelmezte a perköltség megállapított összegét. A vonatkozó jogszabály 1. § (3) bekezdésében foglaltak alkalmazása jelen perben indokolatlan.
A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletét - a perköltség összegére vonatkozó rendelkezés kivételével - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1)-(2) bekezdés], megállapította az első- és a másodfokú perköltség összegét, és a pervesztes felperest a Pp. 78. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.235/2001/4. sz.)
A folytatáshoz előfizetés szükséges.
A jogszabály aktuális szövegét és időállapotait előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink érhetik el!
{{ item.ArticleTitle }}

{{ item.ArticleLead }}

A folytatáshoz előfizetés szükséges!
A jogi tudástár előfizetői funkcióit csak előfizetőink és 14 napos próba-előfizetőink használhatják: az aktuális időállapottól eltérő jogszabály tartalma (korábban vagy később hatályos), nyomtatás, másolás, letöltés PDF formátumban, hirdetés nélküli nézet.

A folytatáshoz lépjen be, vagy rendelje meg előfizetését.