adozona.hu
EH 2002.687
EH 2002.687
A munkaviszony felmondásának okszerű indokául szolgál, ha a munkáltató a működésével összefüggő okból a teljesítménybér bevezetéséről dönt, és ennek következtében - a munkavállaló munkaszerződés-módosításhoz való hozzájárulása hiányában - a munkaszerződésnek megfelelő (időbéres) foglalkoztatásra a továbbiakban nincs lehetőség az adott munkahelyen [Mt. 89. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperesnél asztalos munkakörben dolgozó felperes keresetében munkabér-különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni, majd keresetét kiterjesztette a számára kiadott felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül elmaradt munkabért fizessen meg a felperesnek, továbbá a munkaviszony megs...
EH 2002.687 A munkaviszony felmondásának okszerű indokául szolgál, ha a munkáltató a működésével összefüggő okból a teljesítménybér bevezetéséről dönt, és ennek következtében - a munkavállaló munkaszerződés-módosításhoz való hozzájárulása hiányában - a munkaszerződésnek megfelelő (időbéres) foglalkoztatásra a továbbiakban nincs lehetőség az adott munkahelyen [Mt. 89. § (2) bek.].
Az alperesnél asztalos munkakörben dolgozó felperes keresetében munkabér-különbözet megfizetésére kérte az alperest kötelezni, majd keresetét kiterjesztette a számára kiadott felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes a felperes munkaviszonyát jogellenesen szüntette meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt napon belül elmaradt munkabért fizessen meg a felperesnek, továbbá a munkaviszony megszüntetés jogellenessége folytán a jogsértés súlyával arányban álló hat havi átlagkeresetnek megfelelő átalány kártérítést.
A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy a felperes 1995. február 15-én létesített munkaviszonyt az alperesnél asztalosként havi 22 000 forint személyi alapbérrel. Az alperes 2000. július 1-jétől teljesítménybérezés bevezetéséről döntött, azonban a felperes - nem írta alá az erre vonatkozó munkaszerződés-módosítást, majd a 2000. augusztus 28-án kelt felszólító levélben igényelte az alperestől az elmaradt munkabér megfizetését, az időbér és a teljesítménybér közötti különbözetet. Miután az alperes erre nem válaszolt, a felperes keresetet nyújtott be elmaradt munkabér megfizetése iránt, 36 206 forintot igényelt. Ezt követően az alperes a 2000. október 19-én kelt rendes felmondásával a felperes munkaviszonyát megszüntette. A felmondás indokolása szerint a felperes a rehabilitációs célszervezet alperes további fennmaradása érdekében - a súlyos gazdasági helyzet miatt - elkerülhetetlen intézkedésnek, a teljesítménybér rendszer bevezetésének szükségességét nem vette figyelembe, nem fogadta el a teljesítménybérezést, magatartásával a kollektívát károsan befolyásolta, mely a munkáltató alapvető gazdasági érdekeivel ütközik. A felperes az Mt. 4. §-a megsértésére hivatkozva kérte a felmondás jogellenességének megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását. A munkaügyi bíróság álláspontja szerint az a körülmény, hogy felperes a munkaszerződés-módosításához nem járult hozzá, okszerűen nem vezethetett a felmondáshoz. A keresetlevél kézbesítése és a felmondás dátumából arra következtetett, hogy a felmondásra azért került sor, mert a felperes keresetet nyújtott be az elmaradt munkabér megfizetése iránt. Tehát azt retorzióként alkalmazta az alperes, ami az Mt. 4. §-ában foglaltakba ütközött.
Az alperes fellebbezésében a rendes felmondás jogellenessége és jogkövetkezményei alkalmazása körében támadta az elsőfokú ítéletet, e tekintetben kérte a kereset elutasítását, míg a bérkülönbözet megfizetésére kötelezését nem vitatta.
A megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett rendelkezéseit megváltoztatta: a felmondás jogellenességére irányuló keresetet, és a megítélt bérkülönbözetet meghaladóan a marasztalásra irányuló keresetet elutasította.
A másodfokú bíróság a tényállás kiegészítéseként megállapította az új bérrendszerre való áttérés tényét, és azt, hogy az asztalosüzemben a felperes kivételével a munkavállalók 2000. július 1-jétől teljesítménybérben dolgoztak. A megyei bíróság álláspontja szerint az a felperesi magatartás, hogy nem járult hozzá a teljesítménybérezésre történő áttéréshez szükséges munkaszerződés-módosításhoz, olyan helyzetet teremtett az alperesnél, mely megalapozta az Mt. 89. § (3) bekezdése alapján a felperes munkaviszonyának rendes felmondással történő megszüntetését. Az alperes a működésével összefüggő okból, az eredményes gazdálkodás és fennmaradás érdekében tért át a teljesítménybérezésre. Így a valóságnak megfelelő és okszerű indokból gyakorolta az Mt. 89. § (1)-(3) bekezdésében foglalt rendes felmondási jogát. A megyei bíróság nem látta bizonyítottnak az Mt. 4. §-ába ütköző joggyakorlást. Önmagában az a körülmény, hogy a felperes bérigényének érvényesítését követően adta ki a felmentő intézkedést, nem bizonyítja, hogy retorzióként élt volna a felmondás jogával. A csatolt kimutatások szerint az asztalosüzemben jelentős bérfeszültség keletkezett a nem egyező bérezési forma miatt.
A jogerős ítélet ellen a felperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a keresetének helyt adó határozat hozatalát kérte. Álláspontja szerint az alperes már 2000. augusztus 29-én tudomást szerzett arról az álláspontjáról, hogy nem járul hozzá a munkaszerződése módosításához. Ezt követően azonban az alperes nem élt a felmondási jogával, hanem csak azt követően, amikor már munkabér igényével is fellépett. Az alperes tehát a felperes érdekeit és jogos véleményét figyelmen kívül hagyva mintegy bosszúból élt a felmondás jogával. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság az MK 95. számú állásfoglalás IV. pontját figyelmen kívül hagyta, és ezzel megsértette az Mt. 4. § (1) és (2) bekezdését.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A munkaviszony felmondásának okszerű indokául szolgál (a munkáltató működésével összefüggő okként), ha a munkáltató a gazdálkodása körében felmerült nehézségek miatt a teljesítménybér bevezetéséről dönt, és ennek következtében - a munkavállaló munkaszerződés-módosításhoz való hozzájárulása hiányában - a munkaszerződésnek megfelelő (időbéres) foglalkoztatásra a továbbiakban nincs lehetőség az adott munkahelyen.
A másodfokú bíróság a kiegészített tényállás alapján az előbbieknek megfelelően helyes jogi következtetéssel állapította meg a vitatott rendes felmondás indokának valóságát és okszerűségét.
A felmondás közlésének és a felperes bérkülönbözet iránti keresete benyújtásának időbeli összefüggését a bíróság vizsgálta (2. sorsz. ítélet 7. oldal 3-4. bekezdés), ezért ennek hiányára a felülvizsgálati kérelem tévesen hivatkozott. Az eset összes körülményét helyesen értékelte, és meggyőző indokát adta annak a jogerős ítélet, hogy önmagában az időbeli egymásutániság a joggyakorlás rendeltetésellenességéhez szükséges összefüggés megállapításához nem adott alapot.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. II. 11.241/2001/4. sz.)