adozona.hu
EH 2002.686
EH 2002.686
A munkavégzés helyét a felek jogutódlásnál is csak közös megegyezéssel módosíthatják. Ennek hiányában, ha a munkáltató egyoldalú munkaszerződés módosításnak minősülő utasításának a munkavállaló nem tesz eleget, a magatartása nem jelent rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegést [Mt. 82. §, 106. §, 96. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felülvizsgálattal érintett II. és IV. rendű felperesek targoncavezető, illetve kemenceégető munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, állandó munkavégzési helyük az alperes S. Gyáregységében volt. Az alperes a II. rendű felperes munkaviszonyát 1998. augusztus 25-én, a IV. rendű felperes munkaviszonyát 1998. június 15-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a betegállományuk lejártát követően a p.-i téglagyárban a munkát nem vették fel, II. rendű felperes két ...
EH 2002.686 A munkavégzés helyét a felek jogutódlásnál is csak közös megegyezéssel módosíthatják. Ennek hiányában, ha a munkáltató egyoldalú munkaszerződés módosításnak minősülő utasításának a munkavállaló nem tesz eleget, a magatartása nem jelent rendkívüli felmondást megalapozó kötelezettségszegést [Mt. 82. §, 106. §, 96. §].
A felülvizsgálattal érintett II. és IV. rendű felperesek targoncavezető, illetve kemenceégető munkakörben álltak az alperes alkalmazásában, állandó munkavégzési helyük az alperes S. Gyáregységében volt. Az alperes a II. rendű felperes munkaviszonyát 1998. augusztus 25-én, a IV. rendű felperes munkaviszonyát 1998. június 15-én rendkívüli felmondással megszüntette azzal az indokolással, hogy a betegállományuk lejártát követően a p.-i téglagyárban a munkát nem vették fel, II. rendű felperes két munkanapot, IV. rendű felperes egy munkanapot igazolatlanul mulasztott.A felperesek rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítása és jogkövetkezményei alkalmazása iránt nyújtották be keresetüket, amelyet arra alapítottak, hogy a munkaszerződés módosítása hiányában a másik munkahelyen való munkavégzésre nem voltak kötelesek.
A munkaügyi bíróság ítéletével a felperesek keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint az alperes az S. II. Gyáregységét eladta, átadására 1997. október 13-án került sor. A munkavállalókat munkásgyűléseken tájékoztatták a foglalkoztatási lehetőségeikről, amelyek közül választhatták a jogutód munkáltatónál való továbbfoglalkoztatásukat, kérhették a munkaviszonyuk megszüntetését, vagy változatlan feltételekkel az alperesnél a t.-i, illetve p.-i téglagyárban dolgozhattak tovább. A felperesek nem nyilatkoztak arról, hogy a jogutódnál való továbbfoglalkoztatásukat kérik. 1998. április 24-én írásbeli nyilatkozatban az alperestől a munkaviszonyuk felmondását kérték. Az alperes 1997. december 12-én kelt "áthelyezési okiratát" - amely a p.-i téglagyárban való változatlan feltételekkel való továbbfoglalkoztatásról rendelkezett - a IV. rendű felperes 1998. április 27-én vette kézhez, a II. rendű felperes ilyen okiratot nem kapott. A II. és IV. rendű felperesek a szabadságuk és táppénzes állományuk lejárta után a munkát nem vették fel a p.-i gyárban, kijelentették, hogy ott nem hajlandók dolgozni. Táppénzes állományukról az igazolást a p-i gyárban adták le.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint, mivel a II. rendű és IV. rendű felperes nem nyilatkozott arról, hogy a jogutódnál kíván dolgozni, és munkaviszonyuk megszüntetését sem kérték, az alperes ebből arra következtethetett, hogy a p.-i gyárban való továbbfoglalkoztatást választották. Az áthelyezési intézkedést a bíróság a munkaszerződés módosítására vonatkozó "kísérletnek" minősítette, amely nem jogellenes. A szabadság igénybevételével és a táppénzzel kapcsolatos iratoknak a p.-i gyáregységnél való leadását a bíróság úgy értékelte, hogy ezzel a felperesek hallgatólag tudomásul vették a munkavégzési hely megváltozását, amely a munkaszerződés nem írásbeli módosításának minősült. Ebből következően a munkavégzés megtagadása e munkahelyen az Mt. 103. §-a (1) bekezdés a) pontja szerinti kötelezettségük megszegése volt, és ez a rendkívüli felmondást megalapozta. Ezért a munkaügyi bíróság felperesek keresetét nem találta alaposnak.
A II. és IV. rendű felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét e felperesek tekintetében megváltoztatta: megállapította a rendkívüli felmondások jogellenességét és az alperest elmaradt munkabér, valamint végkielégítés, illetve késedelmi kamat megfizetésére kötelezte.
A megyei bíróság nem osztotta az elsőfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a II. és IV. rendű felperes tudomásul vette a munkaszerződése szóbeli módosítását. Erre a táppénzes iratok P.-n történt leadásából, illetve az 1997. december 10-én elhangzott vezérigazgatói tájékoztatásból levont következtetést tévesnek találta. A munkavégzési hely tekintetében érvényes munkaszerződés módosítás, illetve ideiglenes átirányítás hiányában a munkavégzés megtagadása nem volt jogellenes. Ezért a mulasztást az alperes tévesen minősítette igazolatlannak.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, a II. rendű és IV. rendű felperes tekintetében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Megalapozatlannak, iratellenesnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy a felperesek a munkaszerződésük nem írásbeli módosításához - a p.-i munkavégzés tekintetében - nem járultak hozzá. Az 1997. december 10-i megbeszélésre, felperesek 1998 áprilisában tett nyilatkozatára és a IV. rendű felperesnek a perbeli nyilatkozatára hivatkozott. A jogerős ítélet indokolásának az Mt. 82. §-a (3) bekezdésébe ütköző voltát panaszolta. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaszerződés módosítása - felperesek határozott magatartása alapján - érvényesen létrejött. A munkavégzésre való rendelkezésre állás kötelezettségére hivatkozva is vitatta a munkamegtagadás jogszerűségét.
A II. és IV. rendű felperesek felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felülvizsgálati kérelemben is előadott irányadó tényállás szerint a II. és IV. rendű felperesek - az alperes által lehetővé tett választási lehetőség folytán - a jogutód munkáltatónál való továbbfoglalkoztatást nem választották. Így az alperesnél maradtak továbbra is munkaviszonyban, de a munkaszerződésbeli munkahelyük, az S. II. Gyáregység eladását követően, tehát 1997 októberétől kezdve szabadságon, betegszabadságon, táppénzen voltak, az alperesnél munkát nem végeztek.
Abból a tényből, hogy az alperes az 1997. december 10-i munkásgyűlésen a munkavállalóknak adott tájékoztatásban közölte, hogy a p.-i gyárban tudja továbbfoglalkoztatni az addig S.-en dolgozókat, a felperesek munkaszerződése munkavégzési helyre vonatkozó rendelkezésének módosítására következtetni nem lehet. A II. és IV. rendű felperes sem ekkor, sem utóbb a p.-i munkahely elfogadására vonatkozó nyilatkozatot nem tett, és mivel az alperesnél fennálló munkaviszonyukban munkavégzési kötelezettségük a fent részletezettek szerint szünetelt, e tekintetben magatartásukból sem lehetett az alperesnek ilyen következtetésre jutnia. Ezt támasztja alá, hogy felperesek még szabadságuk, illetve keresőképtelenségük ideje alatt, 1998 áprilisában munkaviszonyuk megszüntetését kérték az alperestől, mivel a munkaszerződés szerinti munkahelytől eltérően, P.-n nem kívántak dolgozni. Az alperes által biztosított választási lehetőség között - az irányadó tényállás szerint - a munkaviszony munkáltatói felmondása is szerepelt.
A peres iratok nem támasztják alá azt a felülvizsgálati állítást, hogy IV. rendű felperes 1997. decemberében a p.-i munkavégzésről tárgyalt. Egyébként e munkavégzés feltételeiről - különösen az utazási időről, térítésről - való esetleges tárgyalás sem bizonyítja e munkavégzési hely elfogadását, hiszen a feltételek tisztázása után lehet csak efelől nyilatkozni. Márpedig a felülvizsgálati kérelem sem jelölt meg olyan perbeli adatot, amely szerint az említett feltételekről a felek megállapodtak volna.
Ily módon a per adatai alapján helyesen, a perbeli bizonyítékokkal nem ellentétesen következtetett a másodfokú bíróság arra, hogy a munkavégzési helyet illetően a munkaszerződés módosítására sem szóban, sem ráutaló magatartással sem került sor. E tekintetben tehát a Pp. 206. §-ába ütköző tényállás-megállapítást a felülvizsgálati kérelem tévesen, megalapozatlanul panaszolt.
A szóbeli munkaszerződés-módosítás hiányában, mivel ilyen nyilatkozat nem történt, a nyilatkozat megtámadásával kapcsolatos felülvizsgálati érvelésnek sem lehet jelentőséget tulajdonítani.
Ha a felek a munkavégzési hely módosításában nem állapodtak meg, a munkáltató egyoldalú munkaszerződés-módosításának minősülő utasításának a munkavállaló nem köteles eleget tenni, és nem várható el tőle, hogy az így kijelölt munkahelyen munkavégzésre rendelkezésre álljon (BH 1994/454.). A felülvizsgálati kérelem ezzel ellentétes érvelése sem megalapozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontjában előírt kötelezettségszegés hiányában a rendkívüli felmondások jogellenességét megállapító jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.260/2001/3. sz.)