adozona.hu
EH 2002.679
EH 2002.679
Ha a munkáltató a létszámleépítés elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül [Mt. 4. §, Kjt. 30. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A munkaügyi bíróság ítéletével felperesnek az alperes 2000. július 12-én kelt felmentése jogellenességének megállapítása és annak jogkövetkezményeként 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetése iránt előterjesztett keresetét elutasította.
A megállapított tényállás szerint a felperes 26 éve állt az alperes alkalmazásában régész-múzeológus munkakörben. Közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmentéssel szüntette meg a megyei köz...
EH 2002.679 Ha a munkáltató a létszámleépítés elvétől alapos ok nélkül eltér, eljárása rendeltetésellenes joggyakorlásnak minősül [Mt. 4. §, Kjt. 30. §].
A munkaügyi bíróság ítéletével felperesnek az alperes 2000. július 12-én kelt felmentése jogellenességének megállapítása és annak jogkövetkezményeként 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetése iránt előterjesztett keresetét elutasította.A megállapított tényállás szerint a felperes 26 éve állt az alperes alkalmazásában régész-múzeológus munkakörben. Közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára alapított felmentéssel szüntette meg a megyei közgyűlés határozatával elrendelt létszámcsökkentésre hivatkozással.
Az alperes igazgatója a 2000. július 3-án tartott vezetői értekezleten arról adott tájékoztatást, hogy a létszámcsökkentés a segédszemélyzetet érinti csupán, a szakalkalmazottakat nem. Utóbb vált szükségessé két szakalkalmazott felmentése is, mivel az m.-i segédrestaurátor és egy asztalos felmentése a tervezett módon nem volt lehetséges. Az alperes igazgatója telefonon kérte fel a felperest is foglalkoztató régészeti osztály vezetőjét, hogy tegyen javaslatot egy szakalkalmazottra is kiterjedő létszámcsökkentésre. Ezt a javaslatot 2000. július 4-én tette meg, amelyben név nélkül egy őskoros régész felmentése szerepelt.
A munkaügyi bíróság nem találta alaposnak felperes rendeltetésellenes joggyakorlásra való hivatkozását. A felperes 2000. július 5-én kelt levelében élesen támadta az osztályvezetőt amiatt, hogy ő utazott el egy a.-i konferenciára, ahol a felperes szakterületéről tartott előadást. A bíróság álláspontja szerint a felmentés ezzel nem állt összefüggésben, mert az osztályvezető ezt megelőzően, július 4-én tett javaslatot egy fő régész státuszának megszüntetésére, és ugyanezen a napon került sor K. Á. gyűjteménykezelő felmentésére is; továbbá a konferenciára a meghívó név szerint K. G. osztályvezető nevére szólt, aki jogszerűen hivatkozhatott a forrásra, szerzőre utalással a felperes publikációira is az előadásában.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta. Megállapította a felmentés jogellenességét és az alperest felperes javára 1 727 916 forint megfizetésére kötelezte.
A másodfokú bíróság a tényállást kiegészítve megállapította, hogy a 2000. július 3-i vezetői értekezleten az alperes igazgatója két asztalos álláshelyének megszüntetésére tett javaslatot, az egyik betöltetlen álláshely volt. Ezen az értekezleten emiatt nem merült fel probléma. A m.-i segédrestaurátor helyett az alperes K. Á. gyűjteménykezelő jogviszonyát szüntette meg 2000. július 4-én, aki egyébként már korábban közölte, hogy jogviszonyát meg akarja szüntetni. Ennélfogva szükségtelen volt utasítás kiadása leépítési javaslat megtételére, ilyen utasítás nem is történt, kizárólag K. G. - akivel felperesnek konfliktusa volt - tett javaslatot a létszámleépítésre vonatkozóan. Nem volt megállapítható, hogy a munkáltatói jogkört gyakorló 2000. július 4-én már felperes felmentéséről döntött volna, erre csak 2000. július 11-én került sor, miután felperes bíráló levelét kézhez vette. A megyei bíróság ennek figyelembevételével megállapította az összefüggést a felperes igazgatójához írt, erős kritikát megfogalmazó levele és az előzőleg nyilvánosságra hozott létszámleépítési koncepcióval ellentétes, attól szükségtelenül eltérő felperest érintő felmentés között, amely felperes vélemény-nyilvánításának elfojtására irányult. Az Mt. 4. §-ába ütközően jogellenes felmentésre tekintettel az alperest a Kjt. 34. §-ának (4) bekezdése alapján - a jogsértés és annak következményei súlyának mérlegelésével - 12 havi átlagkeresetnek megfelelő összeg megfizetésére kötelezte.
Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és a munkaügyi bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Iratellenességet panaszolt a tényállás kiegészítésével kapcsolatban. A tanúvallomásokra hivatkozva vitatta azt az ítéleti megállapítást, miszerint K. Á. már korábban közölte jogviszony-megszüntetési szándékát; továbbá a 2000. július 3-i vezetői értekezleten az asztalos felmentésével kapcsolatos probléma felmerülését, illetve emiatt az osztályvezetőktől kért javaslat szükségességét illetően tett megállapításokat is iratellenesnek tartotta. Állította, hogy a már 2000. július 4-én meghozott munkáltatói döntés nem hozható összefüggésbe felperes július 5-én kelt levelével.
A felperes csatlakozó felülvizsgálati kérelemmel élt, amelyben az alperes marasztalására vonatkozó rendelkezés "kiegészítését" kérte azzal, hogy a marasztalás nem jövedelmet pótló kártérítés címén történt. Felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályában való fenntartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem és csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos.
Az alperes iratellenességet amiatt panaszolt, hogy a jogerős ítéletben kiegészített tényállás egyes bizonyítékokkal (tanúvallomásokkal) ellenkezik. Ez az iratellenességre vonatkozó támadás téves, mert a felülvizsgálati kérelem ily módon a bizonyítékok mérlegelését támadta. A bíróság pedig - egyes bizonyítékok kellően indokolt elfogadásával - mérlegeléssel olyan tényállást is megállapíthat, amely a fél által vitatott bizonyítékok tartalmával nem áll ugyan összhangban, a per adataira figyelemmel azonban nem okszerűtlen (BH 1997/375.).
A felülvizsgálati kérelem által sem vitatott tény, hogy a felperesen kívül felmentett egyetlen szakalkalmazott K. Á.-val az alperes a létszámleépítésről tartott vezetői értekezletet követő napon, 2000. július 4-én közölte a felmentést. A perben arra adat nem merült fel, hogy K. Á. felmentésére osztályvezetője javaslatot tett volna, és kiválasztásának egyéb indokát sem adta alperes. E körülmények alátámasztják S. J. tanúvallomását, miszerint K. Á. már előzőleg közölte szándékát jogviszonya megszüntetésére. A másodfokú bíróság ezért K. Á.-ának a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésére vonatkozó korábban közölt elhatározására nem okszerűtlenül következtetett.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy az alperes igazgatója a 2000. július 3-i vezetői értekezleten ismertette a "leépítendő személyeket" - 15 főt - tartalmazó listát. A vonatkozó kimutatásban két asztalos szerepel, egyik az üres álláshely megszüntetésével végrehajtott létszámcsökkentésre vonatkozóan. Ez arra utal, hogy az asztalos helyett szakalkalmazott jogviszonyának a megszüntetése a vezetői értekezleten nem merült fel, amint erre vonatkozó utalást nem is tartalmaz a felvett emlékeztető. Ha mindkét asztalos álláshely megszüntetése a létszámleépítés körébe tartozott, fel sem merülhetett az üres álláshely felajánlásának lehetősége. K. G. tanúvallomásában ugyancsak úgy nyilatkozott, hogy "nem tud arról, hogy más osztályvezető is fel lett volna szólítva arra, hogy javaslatot tegyen a szakalkalmazott elbocsátására". Ezen adatok figyelembevételével nem tekinthető okszerűtlennek az az ítéleti megállapítás, miszerint a szakapparátust érintő létszámleépítésre vonatkozó javaslatok megtételére utasítás kiadására nem volt szükség és az nem is történt meg.
A munkáltatói jogkör gyakorlójának azt az állítását, hogy felperes felmentéséről már 2000. július 4-én döntött - az ezzel ellentétes tanúvallomásokkal szemben - tényszerű adatokkal az alperes a perben nem tudta alátámasztani. Nem oldotta fel azt az ellentmondást sem az alperes, hogy ha ez a döntés megszületett, miért nem közölte a felmentést felperessel is ekkor, amint ezt K. Á. esetében megtette. Ezért a másodfokú bíróság a per adatai alapján megalapozottan, eljárási jogszabálysértés nélkül vonta le azt a következtetését, hogy az igazgató csak a felperes bírálatot tartalmazó levele kézhezvétele (július 10.) után hozta meg döntését a felperes felmentéséről.
A kifejtettek szerint a jogerős ítéletben megállapított tényállás felülvizsgálati támadása eljárási jogszabálysértés [Pp. 206. § (1) bekezdés] hiányában sikertelennek bizonyult.
A felperes felmentése és kritikai megjegyzéseinek időbeli összefüggése, valamint az igazgató által közölt, a szakalkalmazottakat nem érintő létszámleépítési elvtől kellő indok nélküli eltérés alapján megalapozottan, helyes jogi következtetéssel állapította meg a jogerős ítélet a rendeltetésellenes joggyakorlást.
A felmentés jogellenességének jogkövetkezményeként az alperes marasztalásának jogcímét az ítélet indokolása rögzíti, a jogszabály pontos megjelölésével, és a 12 havi átlagkeresetnek megfelelő joghátrány mértékének megállapításánál mérlegelt körülményekre is kiterjedő részletes indokolással. Mindebből egyértelműen kitűnik, hogy a marasztalás nem elmaradt munkabér címén történt. Ennélfogva a csatlakozó felülvizsgálati kérelem a marasztalás jogcíme tekintetében az ítélet hiányosságára tévesen hivatkozott.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. (Legf. Bír. Mfv. I. 11.004/2001/3. sz.)