adozona.hu
EH 2003.902
EH 2003.902
Közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztatottakra az Flt. alapján az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni, ezért az ilyen személyt műszakpótlék, illetve pihenőnapi munkavégzés után járó pótlék megilletheti [1991. évi IV. törvény (Flt.) 16/A. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 146. §, az ügyben irányadó 148. § (1) bekezdés].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes módosított keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése megállapítását és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá műszakpótlék, heti pihenőnapon való munkavégzésre járó pótlék, valamint egyéb juttatások megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte az alperest felmondási időre járó átlagkereset, elmaradt munkabér, a jogellenesség jogkövet...
EH 2003.902 Közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztatottakra az Flt. alapján az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni, ezért az ilyen személyt műszakpótlék, illetve pihenőnapi munkavégzés után járó pótlék megilletheti [1991. évi IV. törvény (Flt.) 16/A. § (1) bekezdés b) pont, Mt. 146. §, az ügyben irányadó 148. § (1) bekezdés].
A felperes módosított keresetében a munkaviszonya jogellenes megszüntetése megállapítását és az Mt. 100. §-ában meghatározott jogkövetkezmények alkalmazását, továbbá műszakpótlék, heti pihenőnapon való munkavégzésre járó pótlék, valamint egyéb juttatások megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság ítéletével megállapította, hogy az alperes jogellenesen szüntette meg a felperes munkaviszonyát, és kötelezte az alperest felmondási időre járó átlagkereset, elmaradt munkabér, a jogellenesség jogkövetkezményeként kettő havi átlagkereset, továbbá műszakpótlék, heti pihenőnapi munkavégzésért járó díjazás és mindezek kamatai megfizetésére. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint a felperes 2000. június 1-jétől augusztus 31-éig terjedő határozott időre létesített munkaviszonyt az alperessel közterület ellenőr munkakörben. A felek 2000. szeptember 1-jétől október 31-éig terjedő időszakra újabb határozott idejű munkaszerződést kötöttek. A felperes 2000. november 1-jétől a szokásos műszakbeosztást végző Sz. Zs. közterület felügyelő rendelkezése alapján november 3-áig több munkanapot továbbdolgozott. Az alperes igazgatója a munkaszerződés nélkül továbbdolgozó felperes munkaviszonya megszüntetéséről november 3-án rendelkezett arra tekintettel, hogy a határozott időre kötött munkaszerződése október 31-én lejárt.
A munkaügyi bíróság ebből a tényállásból a munkaviszony jogellenes megszüntetésére következtetett, mivel a felperes munkaviszonya az Mt. 79. § (3) bekezdése alapján határozatlan idejűvé alakult át.
Az elsőfokú bíróság a felperes által nem vitatott igazságügyi könyvszakértői vélemény alapján alaposnak találta a felperes keresetét a műszakpótlék és a heti pihenőnapi munkavégzésre járó díjazás tekintetében. Az egyéb igények tekintetében a felperes keresetét elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság ítéletével az elsőfokú ítéletet a fellebbezett részében megváltoztatva a pótlékokra vonatkozó marasztalási összeget leszállította, az e jogcímű igények tekintetében a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította, és rendelkezett az elsőfokú perköltség leszállításáról. Egyebekben a munkaügyi bíróság ítéletét helybenhagyta.
A másodfokú bíróság osztotta a munkaviszony jogellenes megszüntetésére levont elsőfokú ítéleti álláspontot. A műszakpótlék és a pihenőnapi munkavégzés utáni pótlék tekintetében az alperes fellebbezési érvelésére tekintettel rámutatott, hogy ezek a díjazások az Mt. adott ügyben irányadó 146. § és 148. § (1) bekezdése alapján a munkaviszonyban álló felperest éppúgy megillették, mint az alperes által foglalkoztatott közszolgálati jogviszonyban álló köztisztviselőket.
A megyei bíróság a pótlékok tekintetében a marasztalás összegét arra tekintettel szállította le, mert a szakvélemény ezek összegének kimunkálásakor figyelmen kívül hagyta, hogy az alperes a felperes részére a heti pihenőnapokon végzett munka után másik pihenőnapot biztosított, ezért a felperest az Mt. 148. § (1) bekezdése alapján csupán 50%-os pótlék illeti.
A jogerős ítélet ellen az alperes felülvizsgálati kérelemmel élt, kérelme a jogerős ítélet "megváltoztatásával" a felperes keresetének elutasítására irányult. Érvelése szerint a bíróságok az Mt. 79. § (3) bekezdésébe ütköző módon állapították meg a felperes határozott idejű munkaviszonya határozatlan idejűvé válását, mivel a műszakbeosztást végző közterület felügyelő nem minősült a felperes közvetlen munkahelyi vezetőjének. Az igazgató mint közvetlen felettes csupán 2000. november 3-án értesült a felperes továbbdolgozásáról, ezért jogszerűen intézkedhetett a munkaviszony megszűnéséről a határozott idő lejártára tekintettel. A pótlékok tekintetében a perben kifejtett álláspontjára utalt, mely szerint a felperesre mint közhasznú munkát végző alkalmazottra az ilyen pótlékban részesülő köztisztviselőkre vonatkozó szabályoktól eltérő rendelkezések vonatkoznak.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában való fenntartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A felülvizsgálati kérelem által nem vitatott, és a Pp. 270. § (1) bekezdése folytán a felülvizsgálati eljárásban is irányadó tényállás szerint az alperesnél a közterület ellenőrök tekintetében a műszakbeosztást Sz. Zs. közterület felügyelő végezte. Peradat, hogy az alperesnél a határozott idejű munkaszerződés lejártát megelőzően az érintett munkavállalókat nyilatkoztatták az újabb munkaszerződés-kötésről, és erről a felperes többeknek, közöttük Sz. Zs.-nek is igenlően nyilatkozott. Sz. Zs.-nek arról volt tudomása, hogy a felperes munkaszerződését meghosszabbították.
Mindezek alapján a jogerős ítélet az Mt. 79. § (4) bekezdése helytálló értelmezésével következtetett arra, hogy a munkabeosztás tekintetében felperes felett utasítási joggal rendelkező közterület felügyelő intézkedése alapján a határozott idő lejártát követően több napot dolgozó felperesnek a munkaviszonya határozatlan idejűvé alakult át. Ennélfogva a felperes munkaviszonya a határozott idő 2000. október 31-ei lejártára tekintettel 2000. november 3-án jogszerűen nem volt megszüntethető.
2. Az alperes a jogerős ítéletnek a pótlékokra vonatkozó rendelkezését csupán amiatt támadta, mert álláspontja szerint műszakpótlék és a heti pihenőnapon való munkavégzés utáni pótlék az általa foglalkoztatott köztisztviselőket megillette, míg a közhasznú munkavégzés keretében munkaviszonyban alkalmazott részére nem járt.
A perben a pótlékokra vonatkozó kereset megalapozottsága elbírálásához nem az alperessel közszolgálati jogviszonyban állók részére járó díjazásról, hanem arról kellett állást foglalni, hogy a közhasznú munkavégzés keretében alkalmazott felperest illető juttatások tekintetében az Mt.-nek az adott pótlékokra vonatkozó rendelkezéseit kell-e alkalmazni.
A közhasznú munkavégzés keretében történő foglalkoztatásról az 1991. évi IV. törvény (Flt.) rendelkezik, az ilyen munkát végzőkre az Flt. 16/A. § (1) bekezdés alapján az Mt. rendelkezéseit kell alkalmazni. Következésképpen a felperes pótlékok iránti keresetét a bíróságok helytállóan bírálták el az adott esetben irányadó Mt. 146. § és a 148. § (1) bekezdése alapján.
Az Mt. szerint járó juttatásokat nem érinti a közhasznú munkavégzés keretében foglalkoztatott munkavállaló foglalkoztatásából eredő költséghez az Flt. 16/A. §-a alapján a munkáltató részére nyújtott támogatás mértéke.
A kifejtettek szerint a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - amelyet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem keretei között vizsgált - hatályában fenntartotta [Pp. 275/A. § (1) bekezdés]. (Legf. Bír. Mfv. I. 10.188/2002/3. szám)