adozona.hu
EH 2003.889
EH 2003.889
A kártérítési igényről való lemondást tartalmazó jognyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni; eltérő megállapodás hiányában az csak a jognyilatkozat időpontjában ismert kárra vonatkozik [Mt. 6. §, 166. §].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes pontosított keresetében 2 079 721 forint összegű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.
A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 604 454 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes 1992. augusztus 1-jétől építésvezetőként állt a felperessel munkaviszonyban. Az alperes munkaköri feladatai közé tartozott a kivitelezési munkák előkészítése, irányítása, ellenőrzése, szakha...
EH 2003.889 A kártérítési igényről való lemondást tartalmazó jognyilatkozatot nem lehet kiterjesztően értelmezni; eltérő megállapodás hiányában az csak a jognyilatkozat időpontjában ismert kárra vonatkozik [Mt. 6. §, 166. §].
A felperes pontosított keresetében 2 079 721 forint összegű kártérítés megfizetésére kérte kötelezni az alperest.A munkaügyi bíróság ítéletével az alperest 604 454 forint és ennek kamatai megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasította.
Az ítéleti tényállás szerint az alperes 1992. augusztus 1-jétől építésvezetőként állt a felperessel munkaviszonyban. Az alperes munkaköri feladatai közé tartozott a kivitelezési munkák előkészítése, irányítása, ellenőrzése, szakhatóságokkal és alvállalkozókkal a kapcsolattartás, az elvégzett munka felmérése, a számlák igazolása, és a munkafeltételek megteremtése a fizikai állomány részére.
Az 1995. június 21-én készített jegyzőkönyv szerint az alperes munkaviszonya 1995. június 12. napjával közös megegyezéssel megszűnt, az alperes a munkaterületén használt eszközökkel elszámolt. Az ugyanezen napon készített megállapodás szerint az alperes és az ügyvezető abban állapodtak meg, hogy az üzemanyag-elszámolásoknál felmerülő hiányosságokkal, a gépkocsi-kárral és a bérelt földmunkagépek elszámolásával összefüggésben további eljárást a felperes az alperessel szemben nem kezdeményez. Az 1995. június 30-án felvett jegyzőkönyvben az alperes vállalta, hogy a dolgozók munkaruha-tartozását 46 204 forint összegben megfizeti és visszafizeti a felperesnek az osztaléktartozását is.
A felperes 1995 szeptemberében fizetési meghagyással kérte a városi bíróságon az osztaléktartozás és a 46 204 forint munkaruha-tartozás megfizetését. Az alperes a munkaruha-tartozást érintően ellentmondással élt, az ekként perré alakult eljárásban a felperes a keresetét 2 079 721 forintra felemelte.
A követelését arra alapozta, hogy az alperes kárt okozott a munkáltatónak, a benzinszámlákat meghamisította, az alvállalkozókkal szabályellenesen úgy állapodott meg, hogy az alvállalkozók ugyan a felperes terhére végzik az üzemanyag-beszerzést, de ténylegesen az alperesnek fizetnek. Az alperes az így átvett összeggel a munkáltatója felé nem számolt el, a birtokában lévő bizonylatokat meghamisította. A felperes az alperessel szemben 1998. június 10-én büntető feljelentést tett, melynek eredményeként a Legfőbb Ügyészség a 2000. március 22-én hozott határozatával megállapította, hogy a vagyon elleni cselekmények, illetve magánokirat-hamisítás vétségének büntethetősége az alperessel szemben elévült, ezért az eljárást megszüntette. A városi bíróság a munkaviszonyból eredő követelésre tekintettel az iratokat áttette a munkaügyi bírósághoz.
A munkaügyi bíróság megállapította, hogy a felperes követelése a munkaruha-tartozást, illetve az alperes szándékos magatartásával összefüggő és igazolható 558 250 forint összegű kártérítést illetően megalapozott, ezt meghaladóan viszont nem volt bizonyítható, hogy az alperes a munkáltatójának kárt okozott volna. Az elsőfokú bíróság a nyomozati eljárás során beszerzett igazságügyi könyvszakértői vélemények alapján állapította meg, hogy az alperes 1994. és 1995. évben összesen 461 632 forinttal több összeget vett fel üzemanyagköltség címén, és ezzel nem számolt el a felperesnek. Ugyanezen években öt számlán nem a felperest tüntette fel vevőként, a számlák meghamisítása folytán 96 618 forintot jogosulatlanul vett fel. Ezen összegnek, továbbá a munkaruha-tartozás összegének a megfizetésére kötelezte a munkaügyi bíróság az alperest.
Az ítélet marasztaló rendelkezésével szemben az alperes jelentett be fellebbezést, amelyben a felperes keresetének teljes elutasítását kérte, tagadva, hogy a felperesnek kárt okozott volna.
A megyei bíróság ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletének fellebbezett részét részben megváltoztatva az alperes marasztalásának összegét 46 204 forintra és ennek kamatára leszállította, a felperes ezt meghaladó keresetét elutasította.
A másodfokú bíróság helytállónak tartotta a munkaruha-tartozás megfizetésére kötelező ítéleti rendelkezést, azonban nem találta alaposnak a felperes kártérítési igényét az üzemanyag elszámolásoknál felmerült hiányra vonatkozóan. Ezt azzal indokolta, hogy a felperes előtt az 1995. június 21-én kötött megállapodás idején már ismert volt, hogy az alperes az elszámolási kötelezettségét megsértette. Ennek ellenére az alperessel úgy állapodott meg, hogy erre alapozottan eljárást nem kíván vele szemben indítani, azaz ezen igényéről a felperes lemondott. A feleknek ezt a megállapodását a felperes nem támadta meg, ezért az elszámolással kapcsolatos kereseti kérelme megalapozatlan.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte. Tévesnek tartotta azt az ítéleti következtetést, hogy a munkaviszony megszűnésekor kötött megállapodás idején az üzemanyag-elszámolási hiányosságok a felperes előtt teljeskörűen ismertek voltak. Ezt a megyei bíróság a polgári bíróság előtti meghallgatott két tanú vallomása alapján - álláspontja szerint - megalapozatlanul állapította meg. Ezzel szemben csak a büntetőeljárás során szerzett tudomást arról, hogy az alperes milyen nagyságrendben használt fel valótlan tartalmú számlákat. Arra is hivatkozott, hogy a Legfőbb Ügyészség elévülés miatt nyomozást megszüntető határozatának tényállása szerint a kártérítési igénye megalapozott.
A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos.
A peres iratok alapján megállapítható, hogy a másodfokú bíróság G. L.-né és P. S. tanúvallomását hiányosan, nem teljes egészében vette figyelembe, ezért téves az az ítéleti megállapítás, hogy 1995 februárjában visszaadták az alperesnek a hamisított számlát, "a korábbi számláit is végigvizsgálták". Ilyen állítást G. L.-né tanúvallomása nem tartalmaz. Ezzel ellentétben a tanú úgy nyilatkozott, hogy 1995 februárjában a számla hamisítása "nem keltette fel bennünk a gyanút, hogy valamennyi korábban kiállított elszámolását, számláját végigvizsgáljuk". Előadta, hogy 1995 májusban egyik alvállalkozótól is értesültek, hogy az alperes "saját zsebére dolgozik", az alperessel elbeszélgettek, ő is belátta, hogy kárt okozott a kft.-nek, és alá is írt egy kötelezvényt, miszerint vállalja egy bizonyos összeg visszafizetését, mely összegre a tanú már nem emlékezett. Ezt követően úgy kezdték el a további vizsgálódást, amikor az utolsó beruházásukkal kapcsolatban a gépfelhasználásaikat vizsgálták. Ez volt az utolsó beruházás, amit az alperes vezetett. Észrevették, hogy olyan munkaterületeken, ahol elég lett volna pár gép foglalkoztatása, az alperes annak kétszeresét vagy háromszorosát foglalkoztatta, illetve számolta el. "Ez már akkor volt, amikor az alperessel lerendeztük a dolgokat és aláírtuk a jegyzőkönyveket". Ezt követően fedezték fel a számlák vizsgálatakor a hamisításokat, és többször felszólították az alperest az összegek megfizetésére, aki erre nem reagált. P. S. építésvezető tanúvallomása szerint is "az alperesi leszámolást követően került sor arra, hogy az alperes által vezetett utolsó beruházás tekintetében elszámoljunk az alvállalkozóinkkal", és ekkor derült ki, hogy az alvállalkozók készpénzben kifizetették a tankolást az alperesnek, az alperes viszont a kft. nevére kiállított számlák alapján a kft.-től is felvette az üzemanyag-költséget. "1995 júniusa után derült ki, ... már az alperes leszámolását követően, ... hogy hamisított forint összeg és mennyiség szerepel a számlákon".
Az előbbiek alapján megállapítható, hogy a felülvizsgálati kérelem megalapozottan vitatta a tanúvallomásokból levont ítéleti következtetést, mert a felperes a megállapodás idején nem tudott teljeskörűen az üzemanyag elszámolásokkal okozott kárról.
A munkaviszonnyal kapcsolatos jognyilatkozatok esetében is irányadó, hogy ha valaki jogáról lemond vagy abból enged, nyilatkozatát nem lehet kiterjesztően értelmezni [Ptk. 207. § (3) bekezdés]. Az adott esetben a felperes a vitatott megállapodással csak az addig ismert kárigényéről mondhatott le, az utóbb tudomására jutott kár nem lehetett a megállapodás tárgya.
A jogerős ítélet ezért a megállapodásban történt joglemondásra hivatkozva megalapozatlanul, tehát jogszabálysértően utasította el teljes egészében a felperes üzemanyag-elszámolással kapcsolatos kártérítési igényét.
A perben nincs adat arra nézve, hogy az alperessel kötött megállapodás időpontjában a felperes előtt milyen összegű alperesi károkozás volt ismeretes. Erre nézve a szakvélemények sem tartalmaznak adatokat. Ily módon a felperest megillető kártérítés összegszerűségéről megalapozottan dönteni nem lehet.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet abban a részében, amelyben az alperes marasztalását a munkaruha-tartozásra leszállítva az üzemanyag-elszámolással kapcsolatos kárigény (558 250 forint és kamatai) tekintetében a felperes keresetét elutasította és az eljárási illetékről rendelkezett, - a munkaügyi bíróság ítéletének érintett, azaz az alperest 558 250 forint és kamatai megfizetésére kötelező, valamint a perköltségről és eljárási illetékről való rendelkezéseire is kiterjedően - hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot az üzemanyag-elszámolással kapcsolatos kártérítés iránti kereseti kérelem tekintetében új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. A jogerős ítéletet egyebekben nem érintette.
Az új eljárásban a tényállást ki kell egészíteni arra vonatkozóan, hogy a felek által 1995. június 12-én kötött megállapodás időpontjáig az alperes által az üzemanyag-elszámolással okozott milyen mértékű kár vált ismertté felperes számára. Ennek alapján megállapítható, hogy a joglemondása milyen összegű kártérítésre vonatkozhatott. Ebből következően lehet az alperest terhelő kártérítés összegét meghatározni, szükség esetén a Pp. 206. §-a (3) bekezdése szerint. (Legf. Bír. Mfv. II. 10.036/2002/3. sz.)