adozona.hu
BH 2003.7.299
BH 2003.7.299
A rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, amely a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti a közalkalmazotti jogviszonyt, függetlenül attól, hogy a lemondás esetleg nem felel meg a törvény által előírt feltételeknek [1992. évi XXXIII. tv. 29. § (1) és (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes keresetében az igazgatóhelyettesi vezetői megbízása visszavonásának jogellenessége, továbbá a rendkívüli lemondásának jogszerűsége megállapítását kérte, és érvényesítette az ezekkel kapcsolatos járandóságok iránti igényét is. Az átlagilletmény, végkielégítés és egyévi vezetői pótlék iránti kereseten túlmenően kártérítésben is kérte az alperes marasztalását a vezetői órakedvezmény elvesztése miatt, és nem vagyoni kártérítést is igényelt.
A munkaügyi bíróság a kijavított ítéletével ...
BH 2003.7.299 A rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, amely a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti a közalkalmazotti jogviszonyt, függetlenül attól, hogy a lemondás esetleg nem felel meg a törvény által előírt feltételeknek [1992. évi XXXIII. tv. 29. § (1) és (2) bek.].
A felperes keresetében az igazgatóhelyettesi vezetői megbízása visszavonásának jogellenessége, továbbá a rendkívüli lemondásának jogszerűsége megállapítását kérte, és érvényesítette az ezekkel kapcsolatos járandóságok iránti igényét is. Az átlagilletmény, végkielégítés és egyévi vezetői pótlék iránti kereseten túlmenően kártérítésben is kérte az alperes marasztalását a vezetői órakedvezmény elvesztése miatt, és nem vagyoni kártérítést is igényelt.A munkaügyi bíróság a kijavított ítéletével megállapította, hogy a felperes rendkívüli lemondása jogszerű volt, ezért a közalkalmazotti jogviszonya 2000. július 19-én szűnt meg az alperesnél, megállapította továbbá, hogy az alperes jogellenesen vonta vissza a felperes vezetői megbízását. Ennek alapján kötelezte az alperest 1 358 601 forint és kamatai megfizetésére.
Az ítéletének indokolása szerint az e.-i önkormányzat képviselő-testülete törvénysértően járt el, amikor a jogelőd iskola fegyelmileg felfüggesztett igazgatója helyébe pályázati eljárás nélkül egy másik iskolából hozott megbízott igazgatót, ezért annak a felperes igazgatóhelyettesi megbízása visszavonásával kapcsolatos, 2000. január 18-ai intézkedése jogellenes volt. A jogelőd iskola átszervezésével összefüggő sérelmes intézkedések miatt a felperesnek joga volt benyújtani 2000. április 19-én a rendkívüli lemondását. Mindezek alapján az alperes köteles a felperest olyan helyzetbe hozni, mintha vezetői megbízásának visszavonása meg sem történt volna, ezért a vezetői pótlék egyévi összegének megfizetésére kötelezte. Megállapította továbbá, hogy felperes a vezetői órakedvezmény elvesztése miatt a többletként jelentkező munkavégzés ellenértékére - egy évre számítva - kártérítés címén jogszerűen támasztott igényt. A nem vagyoni kárigényt bizonyítékok hiányában elutasította.
Az alperes fellebbezésében a nem vagyoni kárigény elutasításának érintése nélkül az elsőfokú ítélet megváltoztatását kérte. Nem vitatta a vezetői megbízás visszavonásának jogellenes voltát, e körben csupán a fizetendő pótlék öszszegét kifogásolta, amely a rendkívüli lemondása időpontjáig, azaz három hónapra illette volna meg a felperest. Támadta a rendkívüli lemondás jogalapját és az ahhoz kapcsolódó valamenynyi fizetési kötelezettséget, kérte továbbá az órakedvezmények elvesztése miatti vagyoni kárigény elutasítását.
A felperes arra az esetre, ha a másodfokú bíróság a vagyoni kártérítés iránti igényét nem találná alaposnak, csatlakozó fellebbezést terjesztett elő, és az e címen megítélt 230 400 forintot nem vagyoni kártérítésként kérte megítélni arra hivatkozva, hogy a vezetői megbízás visszavonása számára súlyos személyiségijog-sérelmet is okozott.
A megyei bíróság az ítéletével a kijavított elsőfokú ítélet fellebbezett részét megváltoztatta, és megállapította, hogy a felperes rendkívüli lemondása jogellenes volt, közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél ezen a címen szűnt meg 2000. április 19. napján. Az alperes által a felperesnek fizetendő vezetői pótlék összegét 43 800 forintra és ennek kamatára szállította le. A fellebbezéssel érintett egyéb kereseti kérelmeket elutasította.
A másodfokú bíróság szerint az elsőfokú bíróság a tényállást lényegében helyesen állapította meg, azonban téves jogi következtetésekre jutott. Bár alapos volt a felperesnek a vezetői megbízás visszavonásának jogellenességére hivatkozása, azonban emiatt külön jogorvoslattal élt, amelyben anyagi követeléseit érvényesítette. Ugyanakkor tanári munkakörében még három hónapig tovább dolgozott. A másodfokú bíróság szerint ezzel azt jutatta kifejezésre, hogy az illegitim igazgató jogellenes intézkedése ellenére nem látta lehetetlennek a tanári jogviszonya fenntartását, azaz 2000. január 19-én még nem volt oka a rendkívüli lemondásra. Ezzel csak három hónappal később, 2000. április 19-én élt, ezért a már per alatt álló januári sérelmekre hivatkozásra már nem volt törvényes lehetősége. A lemondásnak ezért a további indokát vizsgálta, amelyben a felperes jövőbeli foglalkoztatásával kapcsolatban azt sérelmezte, hogy a 2000. szeptember 1-jétől hatályos új tantárgyfelosztásban, illetve az alkalmazandó oktatók névsorában ő nem szerepelt. A másodfokú bíróság szerint a mellőzésére irányuló előkészületek nem minősülnek a közalkalmazotti jogviszony fenntartásának lehetetlenülését okozó tényleges sérelemnek. A felperesnek lehetősége lett volna nyílt pályázaton indulni annak érdekében, hogy a szakmájának megfelelő meghirdetett állást elnyerje. Ezzel a lehetőséggel a felperes nem élt, "elhamarkodottan nyújtotta be a rendkívüli lemondását", amikor még nem volt jogos oka az azonnali hatályú kilépésre. A másodfokú bíróság szerint a tanári munkavégzéssel eltelt három hónap eseményeiből sem lehet arra következtetni, hogy az alperes súlyosan felróható módon lehetetlenné tette volna a közalkalmazotti jogviszony - legalább tanév végéig történő - fenntartását. Erre figyelemmel a megyei bíróság megállapította, hogy a felperes jogellenesen szüntette meg a közalkalmazotti jogviszonyát.
A vezetői pótlékra a másodfokú bíróság szerint csupán a közalkalmazotti jogviszonya megszűnéséig, azaz három hónapra jogosult a felperes, hiszen három hónap múlva maga szüntette meg lemondással a közalkalmazotti jogviszonyát. A kártérítés iránti igénnyel kapcsolatban megállapította, hogy a felperesnek csupán a heti kötelező tanórákat kellett ellátnia, amely nem vehetett igénybe több időt, mint amit a vezetői feladatok ellátására kellett fordítania. A felperes nem bizonyította, hogy nem vagyoni kára keletkezett volna, ezért helyes volt az elsőfokú bíróság e körben hozott döntése.
A felperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte. Álláspontja szerint a rendkívüli lemondására kellő okot szolgáltatott a törvénysértésen alapuló vezetői megbízás illetve vezetői megbízásának visszavonása, valamint az, hogy az alperes működésében problémák jelentkeztek; nevezetesen a tanárokat nem helyettesítették megfelelően, befejeződött az úszásoktatás, a néptáncoktatás, megszűnt az érdekképviselet, és a tantestület véleményét nem kérték ki bizonyos ügyekben. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a rendkívüli lemondásával kapcsolatban a munkáltatónak kellett volna az Mt. 202. §-ának b) pontja értelmében annak jogellenessége megállapítása iránt keresetet benyújtani. A Kjt. 23. §-ának (11) bekezdése alapján kérte egyévi vezetői pótléka megítélését. Sérelmezte a Kjt. 23. §-ának (12) bekezdése alapján előterjesztett kártérítési igénye elutasítását, hiszen az alperes jogellenes intézkedése a jó hírnevét sértette. Azzal érvelt, hogy a nem vagyoni kár mibenlétét általában nem kell bizonyítani, annak összegét az órakedvezmény egyévi összegében nem eltúlzott mértékben érvényesítette.
Az alperes a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
1. A rendkívüli lemondás egyoldalú jognyilatkozat, amely a munkáltató hozzájárulása nélkül megszünteti a közalkalmazotti jogviszonyt. Ha a munkáltató a közalkalmazott rendkívüli lemondására alapított anyagi igényét nem teljesíti, ezen igények érvényesítése érdekében munkaügyi jogvitát kezdeményezhet a közalkalmazott [Mt. 199. § (1) bekezdés, 202. § c) pont]. A felülvizsgálati kérelem ettől eltérő álláspontja téves, ellentétes a törvényen alapuló bírói gyakorlattal.
2. A Kjt. 29. §-ának (1) bekezdése szerint rendkívüli lemondással a közalkalmazott a jogviszonyát akkor szüntetheti meg, ha a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyból eredő lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi, vagy olyan magatartást tanúsít, amely a közalkalmazotti jogviszony fenntartását lehetetlenné teszi.
A felperes rendkívüli lemondásának indokaként azt jelölte meg, hogy a fenntartó részéről törvénysértésen alapuló vezetői megbízás történt, másrészt a munkáltató olyan állapotot teremtett, amely az eredményes munkavégzésre alkalmatlan, és ennek a megszüntetésére semmiféle megoldást nem tett, sőt, tevékenyen részt vett az iskola összevonásának megszervezésében. A vezető jogellenes megbízásáról való tudomásszerzés időpontjára tekintettel (2000. január 19.) a Kjt. 29. §-ának (2) bekezdésében előírt szubjektív joggyakorlási határidő elmulasztása miatt erre az indokra a felperes a rendkívüli lemondását nem alapozhatta. Saját vezetői megbízása visszavonására a lemondás indokolásában nem hivatkozott; másrészt ezen intézkedés közlésétől mint a tudomásszerzés időpontjától számított joggyakorlási határidő elmulasztására a jogerős ítélet helyesen hivatkozott. Az iskolában kialakult állapottal kapcsolatban a felperes nem jelölt meg olyan konkrét munkáltatói kötelezettségszegést, amely a közalkalmazotti jogviszonya keretében a matematika-kémia szakos tanárként való munkavégzésben akadályozta volna. A perben, illetve a felülvizsgálati kérelemben felhozott körülmények (rajzórák elmaradása, úszás-, néptáncoktatás megszűnése, helyettesítési rend "felborulása", közalkalmazotti tanács megszűnése) a felperes közalkalmazotti jogviszonyát közvetlenül és olyan súlyosan nem érintették, hogy az azonnali megszüntetés indokául szolgálhatnának. Az iskola integrációjával kapcsolatos tervezetet ugyancsak jogszabálysértés nélkül értékelte a másodfokú bíróság akként, hogy az az alperesnek súlyosan felróható, a jogviszony fenntartását lehetetlenné tevő magatartásnak nem minősíthető.
3. A vezetői pótlékra való jogosultság tekintetében is a törvénynek megfelelő döntést hozott a másodfokú bíróság, minthogy a felperesnek rendkívüli lemondásával 2000. április 19-én megszűnt a közalkalmazotti jogviszonya, ezért csak ezen időpontig illeti meg a vezetői pótlék összege.
4. A nem vagyoni kártérítéssel ellensúlyozható, elszenvedett hátrány bizonyítása a felperest terhelte (Mt. 174. §). A vezetői megbízás visszavonásából önmagában - minden további nélkül - a jó hírnév sérelme nem következik. Ezért a felülvizsgálati kérelem a bizonyítás szükségtelenségére hivatkozva tévesen támadta a jogerős ítéletet, amely a nem vagyoni kártérítés iránti igény jogalapját nem találta bizonyítottnak.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet - jogszabálysértés hiányában - hatályában fenntartotta, és a pervesztes felperest kötelezte az alperes felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére [Pp. 78. § (1) bekezdés].
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.119/2002. sz.)