adozona.hu
BH 2003.7.298
BH 2003.7.298
Ha a baleset folytán rokkanttá vált mentőgépkocsi-vezető a súlyos mozgáskorlátozottsága miatt nem vagyoni kártérítést igényelt, ez az egészséghez való jog megsértése miatt őt megilleti [Mt. 177. § (2) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével az alperest a felperes 1997. június 20-án a mentőgépkocsi-vezetői feladatainak ellátásával összefüggésben keletkezett egészségkárosodása miatt - egyebek mellett - 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte.
A tényállás lényege szerint a felperes egy 140 kg súlyú beteg emelésében vett részt, a hordágy megbillent, a felperes fájdalmat érzett a nyakában. Utóbb megállapították, hogy a VI. nyaki porckorong szakadását szenv...
BH 2003.7.298 Ha a baleset folytán rokkanttá vált mentőgépkocsi-vezető a súlyos mozgáskorlátozottsága miatt nem vagyoni kártérítést igényelt, ez az egészséghez való jog megsértése miatt őt megilleti [Mt. 177. § (2) bek.].
Az elsőfokú bíróság a kijavított ítéletével az alperest a felperes 1997. június 20-án a mentőgépkocsi-vezetői feladatainak ellátásával összefüggésben keletkezett egészségkárosodása miatt - egyebek mellett - 2 000 000 forint nem vagyoni kártérítés és kamata megfizetésére kötelezte.A tényállás lényege szerint a felperes egy 140 kg súlyú beteg emelésében vett részt, a hordágy megbillent, a felperes fájdalmat érzett a nyakában. Utóbb megállapították, hogy a VI. nyaki porckorong szakadását szenvedte el, emiatt műtét vált szükségessé. Ez után többször állt kezelés alatt, 2001. nyarára nyaki porckorongsérv-korrekciós műtétre jegyezték elő, 1998. szeptember 1-jétől rokkantsági nyugdíjas; a munkaképesség-csökkenése 67%, ebből 50% baleseti eredetű, a baleset óta rendszeresen viselnie kell az ún. Schanz-gallért. A mozgásszervi betegségeihez ideggyengeség társult.
A munkaügyi bíróság e tényállás alapján az Mt. 174. §-át alkalmazva állapította meg az alperes teljes kártérítési felelősségét. A nem vagyoni kártérítésről szóló rendelkezését a felperes fiatal korával (31 évesen érte a baleset), végleges életvitelbeli változásokkal (mozgáskorlátozottság, munkavállalási lehetőségek szűkösebb volta, társadalmi hasznosság érzésének csökkenése) indokolta, utalva az Mt. 177. §-ának (2) bekezdésére, valamint a mértéktartás és az arányosság követelményére.
Az ítélet ellen (a nem vagyoni kártérítés tekintetében teljes elutasítás iránt) az alperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság kijavított ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, fellebbezett részét a keresetpótló járadék összegének helyesbítésével helybenhagyta.
A másodfokú bíróság a nem vagyoni kártérítésre irányuló marasztalást helytállónak találta [Pp. 206. § (1) bekezdés, 253. § (2) bekezdés, 254. § (3) bekezdés]. Kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság az irányadó körülményeket megfelelően mérlegelte, a marasztalási összeg nem túlzott.
A jogerős ítéletnek a nem vagyoni kártérítésben marasztaló rendelkezése ellen, a marasztalási összeg jelentős mérséklése iránt az alperes felülvizsgálati kérelmet nyújtott be.
Álláspontja szerint a jogerős ítélet ellentmondásos, továbbá figyelmen kívül maradt, hogy az alperes részmunkaidős szolgálatvezetői munkakört ajánlott fel a peres eljárás során a felperes részére. Ennek elfogadásával a nem vagyoni kártérítésre való jogosultsága azért csökkent volna, mert ezt az igényét a munkavégzés lehetetlenülésével indokolta. E magatartásával a felperes a kárenyhítési kötelezettségét megsértette.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes a nem vagyoni kártérítés megfizetésére irányuló kereseti kérelmét az egészség megsértésével, a sérelmet (betegségét) kimutató Schanz gallér viselésével, mozgáskorlátozottságával, gépkocsivezetői jogosítványa elvesztésével, személyi körülményeivel indokolta.
Az alperes feltételesen (megfelelő egészségi állapot esetére) helyezte kilátásba a felperes számára egy részmunkaidős munkakör létesítését, amelyet a felperes egészségi állapota miatt nem tudott elfogadni. Mindezek miatt az alperes tévesen hivatkozott ellentmondásra a felülvizsgálati kérelmében, mivel a jogerős ítélettel helybenhagyott elsőfokú ítélet a bizonyítékok helytálló mérlegelésével értékelte a felperes egészségi állapotának jövőbeni - esetleges - változását [Pp. 206. § (1) bekezdés]. Másrészt a hoszszabb idő óta egységes bírói gyakorlat értelmében az elmaradt jövedelem körében a 67%-os munkaképesség-csökkenést szenvedett károsultat nem terheli kárenyhítési kötelezettség. Ebből következően a bíróságok helytállóan hagyták figyelmen kívül a nem vagyoni kártérítés tekintetében a felperesnek azt a nyilatkozatát, amely szerint egészségi állapota miatt nem tudná az alperes által egyébként a jövőben létesítendő munkakört elfogadni.
A helyváltoztatás, a mozgás továbbá nem csupán a munkavégzéshez szükséges és nélkülözhetetlen, következésképpen a felperes bizonyított mozgáskorlátozottsága az egészséghez való jog megsértése miatt kellően megalapozza e címen a nem vagyoni kártérítésre való igényét.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében nem tette vitássá a nem vagyoni kártérítésre irányuló követelés jogalapját alátámasztó egyéb személyi körülményeket, ezért ezeket a Legfelsőbb Bíróság nem vizsgálta [Pp. 275. § (2) bekezdés].
Az egészséges élethez való jog megsértése miatt a felperes részére a bíróságok a sérelem ellensúlyozására állapítottak meg másnemű előnyt, ezért az alperes tévesen hivatkozott az Alkotmánybíróság 34/1992. (VI. 1.) számú határozata alapján kialakult bírói gyakorlat mellőzésére.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét az előző kisebb terjedelmű indokolás-kiegészítéssel hatályában fenntartotta.
Az alperes köteles megfizetni a felperes felülvizsgálati eljárási költségét [Pp. 78. § (1) bekezdés].
(Legf. Bír. I.Mfv.10.117/2002. sz.)