adozona.hu
BH 2003.5.215
BH 2003.5.215
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatályba lépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörbe történjék. Ezért ilyen esetben - a vezetői megbízás visszavonása folytán - nincs akadálya a beosztotti munkakörben történő továbbfoglalkoztatásnak [1992. évi XXXIII. tv. 23. § (7) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1971. július 16-ától állt az alperes alkalmazásában, 1996. január 1. napjától az 1996. január 11-én kelt kinevezés szerint óvodavezetői megbízást kapott a 2000. december 31-ig terjedő időre. 1999. október 15-én közös képviselő-testületi ülésen a felperes vezetői megbízását 1999. október 20-ával visszavonták. Az Önkormányzat az átsorolással a felperes F/10-es fizetési fokozatát változatlanul hagyva óvónő munkakörbe sorolta át, megvonva...
BH 2003.5.215 A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatályba lépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörbe történjék. Ezért ilyen esetben - a vezetői megbízás visszavonása folytán - nincs akadálya a beosztotti munkakörben történő továbbfoglalkoztatásnak [1992. évi XXXIII. tv. 23. § (7) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint a felperes 1971. július 16-ától állt az alperes alkalmazásában, 1996. január 1. napjától az 1996. január 11-én kelt kinevezés szerint óvodavezetői megbízást kapott a 2000. december 31-ig terjedő időre. 1999. október 15-én közös képviselő-testületi ülésen a felperes vezetői megbízását 1999. október 20-ával visszavonták. Az Önkormányzat az átsorolással a felperes F/10-es fizetési fokozatát változatlanul hagyva óvónő munkakörbe sorolta át, megvonva a felperestől a vezetői pótlékát. Ezt az átsorolást a felperes átvette azzal, hogy az abban foglaltakkal nem ért egyet.A felperes a vezetői megbízás visszavonása jogellenességének megállapítása iránt a munkaügyi bíróságon nyújtott be keresetet, melyben előadta, hogy az óvodával fennálló közalkalmazotti jogviszonyát nem kívánja fenntartani, beosztott óvónőként nem kíván az intézményben dolgozni.
A megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva elutasította a felperes keresetét. Az ítélet ellen a felperes által benyújtott felülvizsgálati kérelem folytán a Legfelsőbb Bíróság az ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az alperes 2000. március 15-én 2000. január 1-jei hatállyal az F/10-es fizetési fokozat változatlanul hagyásával óvodapedagógus munkakörbe sorolta a felperest, újólag megállapítva az alapilletményét és a pótlékait. Az átsorolásra a felperes rávezette, hogy azt nem fogadja el, kéri a közalkalmazotti jogviszonya felmentéssel történő megszüntetését. A felperes 1999. szeptember 24-étől 2000. április 20-áig keresőképtelen állományban volt. Az alperes 2000. május 11-én írásban felszólította a felperest, hogy jelezze a munkáltatójánál, munkaképes-e, és jelentkezzen munkavégzésre. A felperes a 2000. május 12-ei, majd május 17-ei válaszában közölte, hogy az óvodapedagógusi munkakörben való foglalkoztatását nem fogadja el, nincs olyan munkaköri kapcsolat a felek között, amelynek alapján munkavégzésre rendelkezésre kellene állnia. Ezt követően az alperes a 2000. május 30-án hozott és másnap kézbesített határozatával megállapította, hogy a felperes közalkalmazotti jogviszonya 2000 május 17. napján "elbocsátás közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetése miatt" jogcímén megszűnt, 2000. április 21. napjától illetményre nem jogosult. Az intézkedés indokolásaként a munkáltató arra hivatkozott, hogy a felperes közölte, az eredeti munkakörében (óvodapedagógus) nem kíván dolgozni, munkavégzésre nem hajlandó, ezért a közalkalmazotti jogviszonyának megszűnését úgy kell elbírálni, mintha az elbocsátás folytán szűnt volna meg. A közalkalmazott lemondással is megszüntetheti a jogviszonyát, azonban a lemondási idő két hónap, amely alatt munkát csak abban az esetben nem kell végeznie, ha ez alól a munkáltató mentesíti.
Az eredménytelen egyeztetést követően benyújtott keresetében a felperes a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetése jogellenességének megállapítását, és 29 évi közalkalmazotti jogviszonyára tekintettel különböző juttatások (átlagkereset, végkielégítés) megfizetésére kérte kötelezni az alperest. A jogviszonya helyreállítását nem kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével megállapította, hogy az alperes a 2000. május 30-ai határozattal jogellenesen szüntette meg a felperes közalkalmazotti jogviszonyát. A felperes közalkalmazotti jogviszonya az alperesnél az ítélet jogerőre emelkedése napján szűnik meg. Kötelezte az alperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg a felperesnek bruttó 247 200 forint felmentési időre járó átlagkeresetet, 432 600 forint végkielégítést és 370 800 forint átlagkeresetet, valamint 5000 forint perköltséget.
A munkaügyi bíróság álláspontja szerint a felperest eredetileg is vezető óvónőként alkalmazták, beosztott óvónőként az alperesnél, illetve jogelődjénél nem dolgozott. A Kjt. 23. §-ának (7) bekezdése munkakör felajánlását írja elő, azonban a felperes a felajánlott óvodapedagógusi munkakört nem volt köteles elfogadni. A nyilatkozatai alapján megállapította, hogy a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontjára tekintettel a felmentését kérte, azt, hogy az alperes szüntesse meg a közalkalmazotti jogviszonyát. Minthogy a bíróság álláspontja szerint a felek között érvényes kinevezés nem volt, mert a munkakörben a felek között nem volt megállapodás, erre tekintettel az Mt. 10. §-ának (1) bekezdése szerinti érvénytelenség folytán nyílt lehetőség a közalkalmazotti jogviszony felszámolására. Lehetőség lett volna a felajánlott munkakör el nem fogadása folytán a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének c) pontja, illetve a d) pont szerinti felmentésre, avagy a fegyelmivel történő elbocsátásra, ha ennek törvényes feltételei fennálltak.
Minthogy a felperes részéről a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetését eredményező nyilatkozat és magatartás nem állapítható meg, ezért nem lehetett arra következtetni, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyáról lemondott volna. Bár munkát ténylegesen nem végzett, kérte, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát az alperes szüntesse meg felmentéssel, magatartása nem tekinthető a közalkalmazotti jogviszonya megszüntetésének.
Az alperes által benyújtott fellebbezés illetve a felperes csatlakozó fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével a munkaügyi bíróság ítéletét annak helytálló ténybeli és jogi indokai folytán helybenhagyta. Az indokolást kiegészítette azzal, hogy a munkavégzés megtagadása valóban súlyos kötelezettségszegés, azonban az ilyen magatartásnak a jogkövetkezménye a felmentés, illetve fegyelmi eljárás megindítása lehetett volna. A felperes folyamatosan arra kérte az alperest, hogy szüntesse meg a jogviszonyát felmentéssel, eziránt még peres eljárást is indított, ezért nem lehet megállapítani, hogy a felperes kifejezésre jutatta volna, hogy maga kívánja a közalkalmazotti jogviszonyát lemondással megszüntetni. Ezért fel sem merülhet annak vizsgálhatósága, hogy a felperes jognyilatkozata jogellenes volt-e, és alkalmazhatók-e az elbocsátásra vonatkozó jogkövetkezmények.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes az ítélet hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasítását, a felperes költségben marasztalását kérte.
Rámutatott arra, hogy a jogvita eldöntésénél elsősorban abban kell állást foglalni, hogy a felperesnek a vezetői megbízás visszavonásakor volt-e eredeti munkaköre. A bíróságok szerint a felperest vezető óvónőként alkalmazták, ezért a vezetői megbízás visszavonásakor az óvodapedagógusi munkakört nem volt köteles elfogadni. A kinevezés szerint a felperes munkaköre óvónő, amelyet nem érintett a vezetői megbízás visszavonása. Volt tehát olyan eredeti munkakör, amelyben a felperest tovább lehetett foglalkoztatni. A felperes volt az, aki a keresőképessé válását követően megtagadta a munkavégzést, és többször kijelentette, hogy beosztott óvónőként nem kíván az intézményben dolgozni. Hivatkozott arra, hogy a felperes valamennyi peres eljárásban többször megismételte, nem hajlandó beosztott óvónőként dolgozni, keresőképessé válását követően a munkavégzést megtagadta. Ennek következménye volt a Kjt. 35. §-ának alkalmazása.
A felperes ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte, és arra hivatkozott, hogy őt 1971-ben eredetileg is vezető óvónőként alkalmazták, ezt követően beosztott óvónőként sem az alperesnél, sem a jogelődjénél nem dolgozott.
A felülvizsgálati kérelem alapos.
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatályba lépését követően nem volt lehetőség arra, hogy a kinevezés vezetői munkakörre történjék. A Legfelsőbb Bíróság döntésében rámutatott arra, hogy a vezető beosztást nem lehet a közalkalmazotti jogviszonyt létrehozó kinevezésben munkakörként megjelölni. Ekként tehát azt lehet megállapítani, hogy a felperes kinevezése óvónői (óvodapedagógusi) munkakörre szólt, és a megbízás visszavonása folytán a Kjt. 23. §-ának (7) bekezdése szerint az alperes jogosult volt a felperest e munkakörben tovább foglalkoztatni.
Tévedtek tehát az eljárt bíróságok, amikor az alperes eljárását e körben jogellenesnek minősítették. Ennek folytán az alperest nem terhelte kötelezettség, hogy a Kjt. 30. §-ának c) pontja alapján a felperest felmentse, vagy a d) pont szerint adjon ki a számára felmentő intézkedést. Ezzel szemben tény, hogy a felperes határozottan kijelentette, nem hajlandó az óvodapedagógusi munkakörben tovább dolgozni, Munkavégzésre nem volt hajlandó, a munkát nem vette fel. Tévedtek a bíróságok, amikor a felperes ez magatartása alapján nem tartották megállapíthatónak, hogy a felperes megszegte a munkavégzésre vonatkozó alapvető kötelezettségeit, és a ráutaló magatartása folytán nem állapítható meg, hogy a közalkalmazotti jogviszonyát ténylegesen megszüntette. A Kjt. 35. §-a szerint, amennyiben a közalkalmazotti jogviszonyt a közalkalmazott valamely közalkalmazotti jogviszonyra vonatkozó szabály rendelkezéseinek megszegésével szünteti meg, azt úgy kell elbírálni, mintha a közalkalmazotti jogviszonya elbocsátás folytán szűnt volna meg.
A felperes nem élt a számára nyitva álló lemondás lehetőségével, az alperes viszont nem volt köteles a felperest felmenteni. Erre tekintettel a felperes jogellenes, ráutaló magatartása folytán helytálló volt az a munkáltatói intézkedés, amely a felperes közalkalmazotti jogviszonyának jogellenes megszüntetését megállapította.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bírósága a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatta, és a felperest a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes javára az eljárás során felmerült perköltsége megfizetésére. (Legf. Bír. Mfv.II.10.700/2001. sz.)