adozona.hu
BH 2003.4.171
BH 2003.4.171
Meghatározott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátása, illetőleg szétosztása önmagában megvalósítja az átszervezést, és kellő alapul szolgálhat az adott munkakört betöltő személy jogviszonyának megszüntetésére [1992. évi XXXIII. tv 30. § (1) bek. b) pont].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes 1983. május 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, a Határforgalmi Kirendeltségen operátori munkakörben dolgozott.
A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2000, július 7-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással a 2000. augusztus 7-ével kezdődő 8 hónap felmentési idő figyelembevétele mellett 2001. április 7-ével felmentéssel megszüntette. A felment...
BH 2003.4.171 Meghatározott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátása, illetőleg szétosztása önmagában megvalósítja az átszervezést, és kellő alapul szolgálhat az adott munkakört betöltő személy jogviszonyának megszüntetésére [1992. évi XXXIII. tv 30. § (1) bek. b) pont].
A felperes 1983. május 1-jétől állt közalkalmazotti jogviszonyban az alperesnél, a Határforgalmi Kirendeltségen operátori munkakörben dolgozott.A felperes közalkalmazotti jogviszonyát az alperes a 2000, július 7-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással a 2000. augusztus 7-ével kezdődő 8 hónap felmentési idő figyelembevétele mellett 2001. április 7-ével felmentéssel megszüntette. A felmentés indokolása szerint a 41/1999. BM utasítás 3. pontja alapján - figyelembe véve a 47/1999. számú BM utasítás 2. pontját, valamint az Országgyűlés 7/2000. (II. 16.) OGY határozatát is - elrendelt átszervezéssel a Magyar Köztársaság határőrségének szervezési állománytáblázata hatálybalépésével megszűnt az a beosztás, amelyben a felperest foglalkoztatták, a felajánlott hivatásos szolgálati jogviszonyú munkakör betöltésére pedig a Hszt. 37. §-a (1) bekezdésének 9. fordulata alapján nem alkalmas.
A felperes a munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében a felmentés jogellenességének megállapítását, és az eredeti munkakörben történő továbbfoglalkoztatását kérte. A keresetében előadta, hogy az alperes a felmentésében megjelölt BM utasítások alapján a közalkalmazotti jogviszonyát felmentéssel ezt megelőzően már megszüntette, azonban a megyei bíróság a jogerős ítéletével azt jogellenesnek minősítette. A Hszt. 42. §-ának (3) bekezdésében foglaltak szerint a közalkalmazotti munkakör hivatásos szolgálati beosztássá való átminősítése miniszteri hatáskörbe tartozik, arról az állománytáblában az országos parancsnok nem rendelkezhet. Az Országgyűlés a hivatkozott határozatot különben is az új állománytábla 1999. évi hatálybalépését követően hozta meg, ezért az az átszervezésre hivatkozó felmentést nem alapozhatja meg.
Az alperes az ellenkérelmében arra hivatkozott, hogy az országgyűlési határozat az állomány közalkalmazotti létszámát csökkentette, az operátori feladatok egy részét számítógépre telepítették, a megmaradó feladatokat pedig a hivatásos állományú útlevélkezelők látják el.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Az indokolás szerint az országgyűlési határozat megteremtette a jogalapot az alperesnél a korábbi BM utasításokban foglaltaknak megfelelő átszervezésre, ugyanis a határozat a közalkalmazotti létszám csökkentését rendelte el.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes fenntartotta azt az álláspontját, hogy a felmentés csupán utal az országgyűlési határozatra, ezért az ugyanazon indokok alapján történt, amelyekre figyelemmel a bíróság a megelőző felmentés jogellenességét állapította meg.
A megyei bíróság ítéletével a Pp. 254. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazásával az elsőfokú bíróság ítéletét annak helytálló indokai alapján helybenhagyta. A fellebbezésre tekintettel kiemelte, hogy a felmentést megelőzően hozott 7/2000. (II. 16.) OGY határozat, amely a határőrség rendszeresített személyi állományának létszámát meghatározott mértékben csökkentette, megalapozza a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjában foglalt okból történő felmentést, miután ezzel a 47/1999. BM utasítás és az új állománytábla végrehajtásának törvényi feltételei megteremtődtek.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését kérte, és a kereseti kérelmének megfelelő döntés meghozatalára, valamint a kiesett időre járó illetmény és perköltség megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Arra hivatkozott: az alperes kifejezetten elismerte, hogy 1999. december 31. napjával végrehajtásra került az az átszervezés, amely az operátori munkakör megszüntetését eredményezte a 41/1999. BM utasítás, illetőleg az arra alapított szervezési állománytábla alapján. Minderre tekintettel a 2000. február hó 16-án meghozott országgyűlési határozatnak semmilyen jogi kihatása nem lehet az 1999. decemberében végrehajtott átszervezésre, és a munkakör megszűnésére. Az országgyűlési határozatnak visszamenőleges hatálya nincs, ezért tévesen helyezkedett a megyei bíróság arra az álláspontra, hogy a későbbi keltű határozattal az alperes korábbi intézkedése jogszerűvé vált. Kifogásolta, hogy a bíróságok nem vizsgálták a közalkalmazottak és köztisztviselők számának az országgyűlési határozat meghozatalát követő alakulását, és végül előadta, hogy az általa végzett tevékenység valójában nem szűnt meg, és a perben a költségvetés csökkenése sem nyert bizonyítást.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a munkáltató a közalkalmazotti jogviszonyt - a (3)-(4) bekezdésben foglalt korlátozással - felmentéssel akkor szüntetheti meg, ha az Országgyűlés, a Kormány, a miniszter, vagy az önkormányzati képviselő-testület munkáltatót érintő döntése - különösen a feladatok változásából adódó átszervezés, vagy a költségvetési támogatás csökkentése - következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség.
Az alperes a felmentést azzal indokolta, hogy megszűnt az a beosztás, amelyben a felperest korábban foglalkoztatta, és - többek között - hivatkozott az Országgyűlés 7/2000. (II. 16.) OGY. határozatára. Ebben a határozatban az Országgyűlés a határőrség rendszeresített személyi állományának létszámát békében a köztisztviselők és közalkalmazottak tekintetében meghatározott mértékben csökkentette.
A perben a felperes nem vitatta, hogy az általa közalkalmazottként betöltött operátori munkakör megszűnt, a feladatokat a továbbiakban részben számítógéppel, részben pedig hivatásos állományú szolgálati viszonyban álló személyekkel látják el. A felperes a perben azt sem tette vitássá, hogy az alperesnél 1999-ben hatályba léptetett új állománytáblával a közalkalmazottak száma csökkent, azonban arra hivatkozott, hogy összességében az igazgatóság létszáma nem változott, mivel a hivatásos állományúak száma növekedett. Tekintettel arra, hogy az alperesi munkáltatót is érintő országgyűlési határozat a közalkalmazottak, illetőleg köztisztviselők számának csökkentését rendelte el, nincs jelentősége annak, hogy azzal egyidejűleg a hivatásos állományú szolgálati viszonyban álló személyek létszáma hogyan változott. A kialakult és állandóan követett ítélkezési gyakorlat szerint egy adott munkakörhöz tartozó feladatok más módon való ellátása, illetőleg szétosztása önmagában megvalósítja az átszervezést, és kellő alapul szolgálhat az adott munkakört betöltő személy jogviszonyának megszüntetésére. Nem vitás peradat, hogy az alperes az általa foglalkoztatott közalkalmazottak számának csökkentését határozta el, többek között oly módon, hogy az operátori feladatok ellátására más megoldást vezetett be, illetőleg a feladatok egy részét a hivatásos szolgálati viszonyban állók munkaköri feladatai közé sorolta, és ezáltal a felperes további foglalkoztatása lehetetlenné vált. Az eljáró bíróságok helytállóan helyezkedtek arra az álláspontra, hogy az Országgyűlésnek a munkáltatót érintő döntése az alperes intézkedésének jogalapját megteremtette, függetlenül arról, hogy az állománytábla szerint a felperes által betöltött munkakör már korábban megszűnt. Az alperes a perben a felmentés valóságát és okszerűségét kétséget kizáróan bizonyította, ezért a másodfokú bíróság nem sértett jogszabályt, amikor a munkaügyi bíróságnak a felperes keresetét elutasító ítéletét helybenhagyta.
A Legfelsőbb Bíróság ítéletét a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdésében foglaltak alapján hozta meg, a költségekről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett. (Legf. Bír. Mfv.II.10.367/2001. sz.)