adozona.hu
BH 2003.3.132
BH 2003.3.132
A közalkalmazottal szembeni fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, ezért a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó határidők betartásának és a hozott határozat tartalmi hiányosságainak nincs jelentőségük a jogvita eldöntése szempontjából [1992. évi XXXIII. tv 46. § (3) és (4) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperessel szemben az alperes igazgatója 1999. január 26-án a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 46. §-a (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva fegyelmi eljárást indított. A lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a felperest az 1999. május 13-án kelt határozatával a Kjt. 45. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglaltak alkalmazásával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az indokolás szerint megállapítást nyert, hogy a felperes ...
BH 2003.3.132 A közalkalmazottal szembeni fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában elegendő ok a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezésére, ezért a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó határidők betartásának és a hozott határozat tartalmi hiányosságainak nincs jelentőségük a jogvita eldöntése szempontjából [1992. évi XXXIII. tv 46. § (3) és (4) bek.].
A felperessel szemben az alperes igazgatója 1999. január 26-án a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény 46. §-a (1) bekezdésében biztosított jogkörében eljárva fegyelmi eljárást indított. A lefolytatott fegyelmi eljárás eredményeként a fegyelmi tanács a felperest az 1999. május 13-án kelt határozatával a Kjt. 45. §-a (2) bekezdésének e) pontjában foglaltak alkalmazásával elbocsátás fegyelmi büntetéssel sújtotta. Az indokolás szerint megállapítást nyert, hogy a felperes a közalkalmazotti jogviszonyából eredő lényeges kötelezettségét az iskolai tankönyv-árusítás kapcsán súlyos gondatlansággal megszegte.A határozat ellen a felperes keresetet terjesztett elő a munkaügyi bírósághoz, amelyben annak hatályon kívül helyezését, és a visszahelyezés mellőzésével a Kjt. 34. §-ában foglalt jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Arra hivatkozott, hogy a tankönyvárusítás nem képezte a közalkalmazotti jogviszonyából eredő kötelezettségét, a fegyelmi eljárást az alperes nem időben indította, a határozat pedig sem a terhére rótt kötelezettségszegést, sem annak elkövetési időpontját és bizonyítékát nem jelölte meg.
A munkaügyi bíróság ítélete hatálytalanította a fegyelmi határozatot, és az alperest elmaradt illetmény, késedelmi kamat, étkezési hozzájárulás, felmentési időre járó átlagkereset, végkielégítés és perköltség megfizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes az alperesnél a tankönyv-árusítást már hosszú idő óta végezte, ezt a feladatát azonban a munkáltató írásban nem szabályozta. 1998. szeptember elején a szülők jelezték az alperes igazgatójának, hogy aránytalanul magasnak tartják a tankönyv-csomag árát. 1998. november 24-én a képviselőtestület művelődési és sportbizottságának zárt ülésén felmerült a gyanú, hogy a felperes kötelezettségszegést követett el. Az alperes ennek ellenére a fegyelmi eljárást csak a bizottság által lefolytatott vizsgálat - 1999. január 11-én kelt összegző jelentését - követően rendelte el. Az alperes a vizsgálóbiztost 1999. február 8-án jelölte ki, a vizsgálóbiztos a jelentését 1999. március 16-án készítette el, és a fegyelmi tanács május 10-én tartotta meg a tárgyalást. A bíróság hivatkozott a Kjt. 46. §-ának (3) és (9) bekezdésében foglaltakra, miszerint nem lehet fegyelmi eljárást indítani, ha a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról való tudomásszerzéstől egy hónap eltelt.
Ezt a határidőt a fegyelmi eljárás megindítására jogosult tudomásszerzésétől kell számítani. A bíróság a bizonyítási eljárás alapján megállapította, hogy a fegyelmi eljárás elrendelésére jogosult igazgató az 1998. november 29-ei bizottsági ülésen a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról tudomást szerzett, és ehhez képest az eljárást csak 1999. január 26-án, vagyis elkésetten indította meg. Az alperes a fegyelmi eljárás során nem tartotta be a Kjt. 50. §-ának (1) bekezdésében írt határidőket, a fegyelmi határozat pedig nem felel meg a Kjt. 51. §-a (1) bekezdésében foglaltaknak, mert nem tartalmazza a fegyelmi bizottság által megállapított tényállást, a felperes által elkövetett konkrét kötelezettségszegést, és annak bizonyítékait.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében az alperes annak megváltoztatását, és a kereset elutasítását kérte. Arra hivatkozott, hogy a fegyelmi eljárás elrendelése, lefolytatása és a határozat meghozatala során a lényeges eljárási szabályokat betartotta, a határidők elmulasztása a fegyelmi határozat hatálytalanítását nem vonhatja maga után. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet a marasztalás jogcímét nem jelölte meg.
A megyei bíróság a közbenső ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének az alperes fegyelmi határozat hatálytalanítására vonatkozó rendelkezését helybenhagyta, a jogkövetkezmények tekintetében az elsőfokú bíróságot a per újabb tárgyalására, és újabb határozat hozatalára utasította. Az indokolás szerint a kereset jogalapja szempontjából irányadó tényállást az elsőfokú bíróság helytállóan állapította meg, és abból okszerűen vonta le azt a jogi következtetést, hogy az alperes a fegyelmi eljárás elrendelése, lefolytatása, valamint a határozat meghozatala során megsértette az eljárási határidőkre és a határozat tartalmára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket.
A közbenső ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében az alperes annak az elsőfokú ítéletre kiterjedő hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetének elutasításával a fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Sérelmezte, hogy a kötelezettségszegésről való tudomásra jutás időpontját illetően a bíróság a felperes álláspontját fogadta el, holott annak alapos gyanújáról a munkáltatói jogkör gyakorlója csak a bizottság jelentéséből szerzett tudomást. Arra hivatkozott, hogy a fegyelmi eljárás lefolytatásával kapcsolatos határidők megsértése nem eredményezi szükségszerűen a fegyelmi határozat megsemmisítését.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős közbenső ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A fegyelmi eljárás megindítására nyitva álló határidő vizsgálatával kapcsolatban az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a munkaügyi bíróság ennek a vizsgálatakor csak a felperes nyilatkozatát vette figyelembe. Ezzel szemben a tanúként kihallgatott Dr. N. A. polgármester és N. J. Z., a művelődési és sportbizottság elnöke tanúként egybehangzóan vallották, hogy az 1998. november 24-én megtartott bizottsági ülésen a tankönyvárusítás szabálytalanságának alapos gyanúja felmerült. A bizottsági ülésen a munkáltatói jogkör gyakorlója is részt vett, ezért az alperes a perben tévesen állította, hogy a fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekményről a fegyelmi jogkör gyakorlója csak a bizottság jelentéséből szerzett tudomást. Ennek az ellenkezőjét támasztja alá J. Gy.-né tanúvallomása is, aki az ügyben megtartott tárgyaláson bemutatta az előző polgármesternek 1998. szeptemberében az igazgatóhoz írt levelét, amelyből az igazgató a tankönyvárusítással kapcsolatos elszámolási problémákról már ekkor tudomást szerezhetett.
Mindezek alapján az eljárt bíróságok jogszerűen jutottak arra a következtetésre, hogy a fegyelmi vétség elkövetésének alapos gyanújáról a fegyelmi eljárás megindítására jogosult személy 1998. november 24-én tudomást szerzett, és ehhez képest az eljárást a Kjt. 46. §-ának (3) bekezdésében és a (4) bekezdésében foglaltak megsértésével elkésetten indította meg.
Az eljárás megindítására nyitva álló határidő megsértése önmagában a fegyelmi határozat hatályon kívül helyezését vonja maga után, ezért a fegyelmi eljárás lefolytatására vonatkozó határidők betartásának és a meghozott határozat tartalmi hiányosságainak a jogvita eldöntése szempontjából már nincs jelentősége.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság a jogalap tekintetében a közbenső ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Mivel a Legfelsőbb Bíróság közbenső ítélettel döntött, a perköltségről nem kellett határozni.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.149/2001. sz.)