adozona.hu
BH 2003.1.35
BH 2003.1.35
Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója testület, a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a képviselőtestület - és nem annak egyes tagjai - arról teljes körűen tudomást szerzett. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos helyzet és a bejelentésének elmulasztása folyamatos kötelezettségszegésnek minősül, ezért az objektív határidő elmulasztása nem állapítható meg addig, amíg az összeférhetetlen helyzet fennáll [1998. évi VI. tv (Cst.) 31. § (1) bek., Mt. 191.
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében a 2000. július 11-én kelt munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, 12 havi munkabére, 1999. évi prémiuma, gépkocsi-használat költségtérítése, 3 és félhavi munkabérnek megfelelő kártérítés, valamint ezek kamatai megfizetését kérte.
A munkaügyi bíróság az alperest 2 760 000 forint keresetveszteség, valamint 828 000 forint prémium, és ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A megállapított tényá...
BH 2003.1.35 Ha a munkáltatói jogkör gyakorlója testület, a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés időpontjának azt az időpontot kell tekinteni, amikor a képviselőtestület - és nem annak egyes tagjai - arról teljes körűen tudomást szerzett. Az összeférhetetlenséggel kapcsolatos helyzet és a bejelentésének elmulasztása folyamatos kötelezettségszegésnek minősül, ezért az objektív határidő elmulasztása nem állapítható meg addig, amíg az összeférhetetlen helyzet fennáll [1998. évi VI. tv (Cst.) 31. § (1) bek., Mt. 191. § (2) bek. b) pont].
A felperes a keresetében a 2000. július 11-én kelt munkáltatói rendkívüli felmondás jogellenességének megállapítását, 12 havi munkabére, 1999. évi prémiuma, gépkocsi-használat költségtérítése, 3 és félhavi munkabérnek megfelelő kártérítés, valamint ezek kamatai megfizetését kérte.A munkaügyi bíróság az alperest 2 760 000 forint keresetveszteség, valamint 828 000 forint prémium, és ezen összegek kamatai megfizetésére kötelezte, ezt meghaladóan elutasította a keresetet.
A megállapított tényállás szerint az alperesnél ügyvezető igazgató munkakörben munkaviszonyban álló felperes munkaviszonyát a munkáltató 2000. július 11-én rendkívüli felmondással azzal az indokolással szüntette meg, hogy a felperes egy olyan kft. ügyvezetői tisztségét látja el - melyben részben tulajdonos is - amelynek tevékenységi köre több pontban azonos az alperes tevékenységi körével. Ezt a felperes a munkáltatói jogkört gyakorló önkormányzattal nem közölte, erről az csak a felügyelő bizottsági vizsgálat alapján értesült. E kötelezettségszegés miatt az Mt. 96. §-ának a) pontja alapján élt a rendkívüli felmondás jogával a munkáltatói jogkör gyakorlója.
A bíróság a perbeli tanúvallomások mérlegelése alapján arra a következtetésre jutott, hogy a felperes a munkaviszonya létesítésének napján 1996. november 15-én a tulajdonos önkormányzat polgármesterének címzett nyilatkozatában bejelentette, hogy a G. Kft. ügyvezetője és résztulajdonosa. A munkáltatói jogokat gyakorló képviselőtestület pedig a felperes előbbi bejelentéséről annak benyújtása időpontjában szerzett tudomást.
Ezért a bíróság a 15 napos szubjektív és egyéves objektív joggyakorlási határidő elmulasztása miatt a rendkívüli felmondás jogellenességét állapította meg. Az alperest a határozott idejű munkaviszonyból hátralévő idő figyelembevételével 12 havi munkabér és éves prémium megfizetésére kötelezte. A marasztalás összegének megállapításánál a felperes 230 000 forint személyi alapbérét vette alapul. A kártérítési igényt és a saját gépkocsihasználat költségtérítése iránti kereseti kérelmet mint alaptalant elutasította.
Az alperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helytálló indokai alapján helybenhagyta.
A másodfokú bíróság az alperes fellebbezésének a munkaszerződés semmisségére való hivatkozását tévesnek találta.
Hangsúlyozta, hogy felperes a G. Kft.-ben való résztulajdonáról, illetve ügyvezetői tisztségéről a bejelentési kötelezettségének 1996. november 15-én eleget tett, az akkor hatályos 1998. évi VI. törvény 31. §-ának (1) bekezdésében előírt kötelezettségét is teljesítette. Az alperesnek a munkaszerződés megkötésével egyidejű tudomásszerzése folytán az alperes nem hivatkozhatott alappal arra, hogy a rendkívüli felmondás közlését megelőző 15 napon belül szerzett tudomást a felperes terhére rótt kötelezettségszegésről.
A másodfokú bíróság egyetértett azzal is, hogy a felperes munkabérét az alperes által bérszámfejtett összegben vette figyelembe az elsőfokú bíróság a marasztalás megállapításánál.
Az alperes a felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítéletnek - az elsőfokú ítéletre is kiterjedő - hatályon kívül helyezését, és a felperes keresetét elutasító határozat hozatalát kérte megalapozatlanság miatt, jogszabálysértésre hivatkozással. Sérelmezte, hogy a bíróság nem vizsgálta a felek között létrejött munkaszerződés érvényességét, amelyet a képviselő-testületi felhatalmazás, a munkaszerződésben a munkavégzés helyéről és a munkabérről való rendelkezés hiánya miatt vitatott. Álláspontja szerint ha létre is jött a munkaszerződés, az nem határozott időre létesült. A rendkívüli felmondás indokáról való tudomásszerzésre vonatkozó ítéleti megállapítást tévesnek és megalapozatlannak tartotta. Arra hivatkozott, hogy a jogkör gyakorló képviselő-testületnek kellett a rendkívüli felmondás indokáról teljes körűen tudomást szereznie. Vitatta a tanúvallomásokból mérlegeléssel levont következtetéseket, mivel azokat az okirati bizonyítékok nem támasztják alá, e tekintetben az indokolási kötelezettség megsértését panaszolta. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság a Gt. szabályaira való hivatkozásánál a 200. §-ban foglaltakat nem vette figyelembe, pedig a felperes a perben nem tudta igazolni az alperes hozzájárulását a G. Kft.-beli ügyvezetői tisztség betöltéséhez. A folyamatos kötelezettségszegésre való tekintettel az egyéves objektív határidő elmulasztásának megállapítását jogszabálysértőnek tartotta. Sérelmezte az okirati bizonyítékok és két tanú kihallgatására tett bizonyítási indítványa mellőzését. Fenntartotta azt az álláspontját, hogy a munkaszerződés munkabérre vonatkozó módosítása a kizárólagos taggyűlési hatáskörre figyelemmel semmis.
A felperes felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályban tartását kérte. Ennek indokait részletesen kifejtette. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 274. §-ának (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülvizsgálati kérelem a következők szerint alapos:
1. A peres iratok alapján megállapítható, hogy a felperes ügyvezetővé választásáról szóló képviselő-testületi határozat rendelkezett a felperes "bruttó alapbéréről", és a polgármestert utasította "a kapcsolódó személyzeti feladatok ellátására".
A felülvizsgálati kérelem ennek figyelembevételével alaptalanul hivatkozott a polgármester által aláírt munkaszerződés semmisségére amiatt, hogy azt nem a munkáltatói jogkör gyakorlására felhatalmazott személy írta alá. Továbbá a "bruttó alapbérről" azaz személyi alapbérről szóló rendelkezés is arra utal, hogy a képviselő-testület az ügyvezetői tisztségnek munkaviszony keretében történő ellátásáról döntött.
Így a felek által aláírt, munkaszerződés elnevezéssel és annak megfelelő tartalommal megkötött szerződés alapján a felülvizsgálati kérelem megalapozatlanul vitatta a felperes munkaviszonyának érvényességét.
A tisztség határozott idejét rögzítő munkaszerződés rendelkezéséből - ellenkező kikötés hiányában - a felperes határozott idejű munkaviszonyára levont következtetés is helytálló.
2. A felperes 1996. november 1-jén az ügyvezetői tisztsége elfogadásáról tett nyilatkozatában azt állította, hogy az 1988. évi VI. törvény (Gt.) rendelkezései szerint vele szemben kizáró körülmények nem állnak fenn. Az elsőfokú bíróság ezt az okirati bizonyítékot a tényállás megállapítása körében nem értékelte, és ezt a másodfokú bíróság sem pótolta.
Ehhez képest a jogerős ítélet e perbeli bizonyítékkal és a Gt. 31. §-ának (1) bekezdésével ellentétesen állapította meg, hogy a felperes az előírt kötelezettségének eleget tett, hiszen e rendelkezés szerint a felperesnek a már fennálló ügyvezetői tisztségéről az alperest előzetesen tájékoztatni kellett volna. A felperes a perben maga sem állította, hogy ennek eleget tett, és az említett nyilatkozata ennek kifejezetten ellenkezőjét bizonyítja.
A felülvizsgálati kérelem továbbá helytállóan hivatkozott arra is, hogy a felperes a Gt. 200. §-ának (1) bekezdése értelmében az önkormányzat képviselő-testülete hozzájárulása nélkül az alpereshez hasonló tevékenységet végző G. Kft.-ben ügyvezetői tisztséget nem tölthetett be.
Az Mt. 191. §-a (2) bekezdésének b) pontja szerint a felperes eltérő megállapodás hiányában az alpereshez hasonló tevékenységet folytató gazdasági társaságnak nem lehetett tagja.
Tekintettel arra, hogy a rendkívüli felmondás "a több ponton azonos" tevékenységi körű gazdasági társaságban való tagsággal (részben tulajdonos), illetve ügyvezetői tisztséggel kapcsolatosan a Gt.-ben és az Mt.-ben előírt kötelezettség (tájékoztatás, bejelentés) megszegését rótta a felperes terhére, a munkáltatói jogkör gyakorlójának tudomásszerzését is ennek figyelembevételével kellett vizsgálni. Minthogy a jogkörgyakorló a testület, a kötelezettségszegésről való tudomásszerzés időpontjának az az időpont számít, amikor a képviselő-testület - nem annak egyes tagjai - arról teljes körűen, tehát az azonos tevékenységi körű kft.-beli tagságról és vezető tisztség betöltéséről tudomást szerzett.
A munkaügyi bíróság az alperes által mindvégig vitatott, a polgármesternek címzett bejelentés alapján a képviselő-testület tájékoztatását a tanúvallomások mérlegelése alapján állapította meg. Az elfogadott tanúvallomások csupán a G. Kft.-beli tisztségről, résztulajdonról szóló polgármesteri bejelentést állították, arra vonatkozóan nem nyilatkoztak, hogy a tájékoztatás kiterjedt-e a társaságok azonos tevékenységi körére is. Maga a polgármester sem állította, hogy a vitatott 1996. november 15-i bejelentéssel kapcsolatban a felperes jelezte-e, hogy a két gazdasági társaság tevékenységi köre azonos. Ezt a bíróságnak különösen arra tekintettel kellett volna tisztáznia, hogy a felperes 1996. november 1-jén a tisztsége elfogadásakor olyan nyilatkozatot tett, amely szerint a Gt. alapján kizáró körülmény nem áll fenn.
A felülvizsgálati kérelem tehát a testületi tudomásszerzésre vonatkozó ítéleti megállapítást - mind annak tartalmát illetően, a tényállás tisztázatlansága, mind a bizonyítékok teljes körű egybevetése és értékelése, a felperes személyes bejelentésre vonatkozó nyilatkozata és a tanúvallomások közötti ellentmondás feloldásának elmaradása miatt - az okirati bizonyítékokra vonatkozó indokolás hiányában [Pp. 206. § (1) bekezdés, 221. § (1) bekezdés] alappal támadta.
Ugyancsak eljárási jogszabálysértéssel mellőzte a munkaügyi bíróság a tudomásszerzésre vonatkozó bizonyítási indítványt.
Helytállóan hivatkozott a felülvizsgálati kérelem arra is, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatos felperesi mulasztás folyamatos kötelezettségszegésnek minősül, ezért az objektív határidő elmulasztása nem állapítható meg addig, amíg az összeférhetetlen helyzet fennáll. Márpedig a bíróság azt nem állapította meg, hogy az azonos tevékenységi körű gazdasági társaságban a felperes tagságához, illetve tisztsége betöltéséhez a munkáltatói jogkör gyakorlója hozzájárulását adta.
Az előbbiekre tekintettel a szubjektív és objektív joggyakorlási határidő elmulasztása miatt a rendkívüli felmondás jogellenességét a munkaügyi bíróság megalapozatlanul és tévesen állapította meg, azt a másodfokú bíróság ennélfogva jogszabálysértően hagyta helyben.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a jogerős ítéletet - a munkaügyi bíróság ítéletére is kiterjedően - a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította.
Az új eljárásban a bizonyítást ki kell egészíteni az alperes bizonyítási indítványa szerint, illetve az okirati bizonyítékok, a felperes nyilatkozata és a tanúvallomások közötti ellentmondás feloldásához szükséges mértékben; ennek keretében be kell szerezni mindazokat a képviselő-testületi üléseknek a jegyzőkönyveit is, amelyeken a felperes összeférhetetlenségével kapcsolatos kérdések felmerültek. A bizonyítékok teljes körű, a Pp. 206. §-a (1) bekezdésének megfelelő mérlegelése alapján megállapított tényállás alapján lehet csak állást foglalni arról, hogy a felperes terhére rótt kötelezettségszegésről való tudomásszerzéshez képest a törvényes határidőn belül gyakorolta-e a munkáltatói jogkör gyakorlója a rendkívüli felmondás jogát.
A Legfelsőbb Bíróság a felek felülvizsgálati eljárási költségét, valamint a felülvizsgálati eljárás illetékét csupán megállapította, azok viseléséről az új határozatot hozó bíróság dönt [Pp. 275/A. § (3) bekezdés].
(Legf. Bír. Mfv.I.10.706/2001. sz.)
Bírósági jogesetek
BH 2007.11.386 A vezérigazgatónak az a magatartása, hogy - a munkaköre alapján tőle elvárható körültekintő és gondos munkavégzést elmulasztva - a munkáltatójának veszteséget okoz, a rendkívüli felmondás indokául megjelölhető [Mt. 96. § (1) bekezdés a) pont].
BH 2009.10.305 I. Ha a kft.-ügyvezető július 15-én szerzett tudomást arról, hogy a taggyűlés a jogkörét elvonta, az ezzel szemben augusztus 5-én közölt rendkívüli felmondása elkésett abban az esetben is, ha az intézkedést angol nyelven közölték, ami a kft. munkanyelve volt és azt a felperes is magas szinten ismerte. II. A munkáltatónál alkalmazott angol nyelv (belső munkanyelv) magas szintű, bizonyított ismerete folytán a magyar nyelvű közlés hiányára hivatkozás nem felel meg a jóhiszemű és tisztességes joggyakorlás követ
