adozona.hu
BH 2002.12.505
BH 2002.12.505
A pénztárost, a pénzkezelőt, az értékkezelőt fokozott felelősség terheli. Az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény nem mentesíti a pénztárost a kártérítési kötelezettsége alól. Ez alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította [Mt. 169. § (1) és (3) bek.].
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperes 1986. november 1. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban a felperes jogelődjénél pénztáros munkakörben. A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 100 000 forint kártérítés és annak évi 20%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére az Mt. 169. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján.
A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 1 10...
BH 2002.12.505 A pénztárost, a pénzkezelőt, az értékkezelőt fokozott felelősség terheli. Az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény nem mentesíti a pénztárost a kártérítési kötelezettsége alól. Ez alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította [Mt. 169. § (1) és (3) bek.].
A periratokból megállapítható tényállás szerint az alperes 1986. november 1. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban a felperes jogelődjénél pénztáros munkakörben. A felperes a keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 1 100 000 forint kártérítés és annak évi 20%-os kamata, valamint a perköltség megfizetésére az Mt. 169. §-ának (1) és (3) bekezdése alapján.A munkaügyi bíróság az ítéletével kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 1 100 000 forintot és ezen összegnek 1999. május 25-étől a kifizetés napjáig járó évi 20%-os kamatát, valamint az elsőfokú perköltséget. A munkaügyi bíróság tényként állapította meg, hogy az alperes 1998. január 5-én a déli órákban néhány percre elhagyta a pénztárhelyiséget, a páncélszekrényen rajta hagyta a kulcsokat, azt nem zárta be, és ezalatt ismeretlen tettes a páncélszekrényből eltulajdonított 2 475 000 forintot. Megállapította, hogy az alperes mint pénztáros, pénzkezelő az Mt. 169. §-ának (1) bekezdésében foglaltak szerint vétkességére tekintet nélkül a teljes kárt köteles megtéríteni, amely alól csak akkor mentesülne, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. A jelen perben egyik kimentési feltétel sem volt megállapítható. Bár külső oknak minősül, ha valaki hamis kulccsal behatol a helyiségbe, ez azonban nem volt elháríthatatlan: a felperes a károkozást elháríthatta volna, ha bezárja a két zárszerkezettel ellátott páncélszekrényt, és a kulcsot magával viszi. A munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit biztosította, mivel két zárszerkezettel ellátott, jól zárható páncélszekrényt biztosított a pénz őrzéséhez.
Az elsőfokú bíróság szerint az alperesnek - aki 12 éve dolgozik központi pénztárosi munkakörben a felperesnél - hosszú szakmai gyakorlata alapján tudnia kellett, hogy a páncélszekrényt mindig be kell zárnia, akkor is, ha csak rövid időre hagyja el az épületen belül a pénztárhelyiséget. A felperes méltányosan járt el, hogy nem a teljes kárt követelte vissza az alperestől, hanem annak csupán egy részét.
A felperes fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével helybenhagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, és másodfokú perköltség megfizetésére kötelezte az alperest. Egyetértett az elsőfokú bíróság által megállapított tényállással és az ítélet jogi indokaival is. Az alperes fellebbezésével kapcsolatban rámutatott arra, hogy nincs jelentősége: volt-e munkaköri leírása az alperesnek, hiszen több év óta központi pénztárosként dolgozott a felperesnél, tisztában volt azzal, hogy a pénzkezelés fokozott gondosságot igényel. A nyomozás eredménye az alperes kártérítési felelősségét nem befolyásolja. Alaptalan az alperesnek a hiány ismert okára való hivatkozása, ugyanis a perbeli esetben nem leltárfelelősségről, hanem kártérítési felelősségről van szó. Helytálló az elsőfokú bíróságnak az a megállapítása, hogy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit biztosította azzal, hogy zárható pénztárhelyiségben zárható páncélszekrényt bocsátott az alperes rendelkezésére. A lopás ténye nem tekinthető elháríthatatlan külső oknak, ugyanis amennyiben az alperes a távollétének idejére a páncélszekrényt bezárja, eleget tesz a megőrzési felelősség alapján rá háruló kötelezettségének, a hiányt tehát elháríthatta volna.
A jogerős ítélet ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmében az alperes a felperes keresetének elutasítását és perköltségben marasztalását kérte arra hivatkozva, hogy a jogerős ítélet megalapozatlan. Állította, hogy a bíróságok tévesen alkalmazták az Mt. 169. §-a (1) bekezdésének az elszámolási kötelezettséggel átvett dolgokban bekövetkezett hiány esetére vonatkozó rendelkezését, minthogy a hiány a felülvizsgálati kérelem szerint ismeretlen okból bekövetkező vagyoncsökkenés. A perbeli esetben a hiány oka ismertté vált, mert a nyomozást lezáró határozat szerint ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény okozta a kárt. A munkavállaló nem köteles a bűncselekmény elhárítására, az pedig nem bizonyított, hogy az alperes bármi módon elősegítette volna a bűncselekmény elkövetését. Utalt arra, hogy nem rendelkezett munkaköri leírással, nem ismerte a pénzkezelési szabályzatot, a bíróság nem vonta értékelési körébe a büntető eljárás anyagát. Nem tárta fel a bíróság, hol van a páncélszekrény két darab eredeti kulcsa, ugyanis minden páncélszekrényt 3 darab eredeti kulccsal adnak el. Végül hivatkozott arra is, hogy a felperes nem rendelkezett megfelelő riasztórendszerrel, ami az objektív felelősség alóli kimentést is biztosítja az alperes számára.
A felperes az alperes felülvizsgálati kérelmének elutasítását, a jogerős ítélet hatályban tartását és az alperes perköltségben való marasztalását kérte. Kifejtette, hogy az alperes maga is elismerte: a pénzt tartalmazó páncélszekrény ajtaját nyitva hagyta, ezért nincs jelentősége annak, volt-e második kulcs vagy sem, annál kevésbé, mert a pénztárhelyiség ajtaján nem lehetett erőszakos nyitás nyomait felfedezni.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 275. §-ának (1) bekezdésére tekintettel a felülvizsgálati eljárásban a Legfelsőbb Bíróság a rendelkezésre álló periratok alapján dönt, további bizonyítás lefolytatásának nincs helye. Kellő alap nélkül hivatkozik a felülvizsgálati kérelem arra, hogy a perben hozott jogerős ítélet megalapozatlan, minthogy az eljárt bíróságok a megalapozott döntéshez szükséges tényállást kellő mértékben megállapították. Helytálló a tényálláshoz kapcsolódó jogi következtetésük is, nevezetesen, hogy a perben az Mt. 169. §-a rendelkezéseit kell alkalmazni.
A pénztárost, a pénzkezelőt, az értékkezelőt fokozott felelősség terheli, melynek az alperes is tudatában volt, hiszen hosszú évek óta dolgozott központi pénztárosként. Helyesen mutatott rá a másodfokú bíróság arra, hogy az ismeretlen tettes által elkövetett bűncselekmény nem mentesíti az alperest a kártérítési kötelezettség alól. A kártérítési kötelezettsége alól csak akkor mentesül a munkavállaló, ha bizonyítja, hogy a hiányt elháríthatatlan külső ok idézte elő, vagy a munkáltató a biztonságos őrzés feltételeit nem biztosította. A perbeli esetben ezek a kimentési feltételek nem állapíthatók meg. Ezzel szemben az alperes a minimális gondosságot is elmulasztotta, amikor a két zárszerkezettel ellátott páncélszekrényt nem zárta be a pénztárszoba elhagyása alkalmával. Amint az elsőfokú bíróságon tett előadása is bizonyítja, csak az alperesnek volt kulcsa a páncélszekrényhez: és a zárszerkezetek kifogástalanul működtek. A pénztárhelyiségen biztonsági zár volt, más biztonsági berendezés akkor nem volt felszerelve. Az alperes a munkáját egyedül végezte, önállóan dolgozott.
Az alperes a fellebbezésében azt állította, hogy a pénztárszoba biztonsági zárához rajta kívül még a takarítónőnek is volt kulcsa, és még másnak is kellett kulccsal rendelkeznie, mivel az elkövetés időpontjában mindössze egy eredeti és egy másolat állt rendelkezésre a három eredeti kulcs helyett. Első ízben a felülvizsgálati kérelmében hivatkozott arra, hogy azért megalapozatlan az ítélet, mert a bíróság nem állapította meg, hol van a páncélszekrény két darab eredeti kulcsa. Az alperes ezen új előadása a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálható. Ez az előadása egyébként ellentétes a perben tett azzal a nyilatkozatával, hogy a páncélszekrényhez csak neki volt kulcsa.
Minthogy az eljárt bíróságok a megalapozott döntéshez szükséges tényállást kellően megállapították, és annak alapján jogszerű következtetésre jutottak, a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta, és a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése alapján kötelezte az alperest a felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
A 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a alapján a felülvizsgálati eljárás illetékét az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.351/2000. sz.)