adozona.hu
BH 2002.11.459
BH 2002.11.459
A bíróság a tanúvallomások értékelése alapján kialakult meggyőződése szerint az ittasság (kötelezettségszegés) tényét olyan esetben is megállapíthatja, ha az alkoholvizsgálat és a jegyzőkönyv felvétele elmaradásának bizonyított, életszerű, elfogadható indoka van. Ha ez a bírói mérlegelés okszerű, és az iratoknak, valamint a logika szabályainak megfelel, nem lehet eredményesen arra hivatkozni, hogy általában a bírói gyakorlat, illetve a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásában lévő iránymutatás mit te
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes azért indított keresetet az alperes ellen, mert jogellenesnek tartotta az alperes ittasság miatt közölt rendkívüli felmondását. Emiatt a munkaviszonyának helyreállítását és úgynevezett vasutasnapi járandóság, 57 728 forint megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes állítása nem valós, mert munkaidőben nem volt ittas a rendkívüli felmondásban megjelölt napon.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes 2000. április 6-án 20...
BH 2002.11.459 A bíróság a tanúvallomások értékelése alapján kialakult meggyőződése szerint az ittasság (kötelezettségszegés) tényét olyan esetben is megállapíthatja, ha az alkoholvizsgálat és a jegyzőkönyv felvétele elmaradásának bizonyított, életszerű, elfogadható indoka van. Ha ez a bírói mérlegelés okszerű, és az iratoknak, valamint a logika szabályainak megfelel, nem lehet eredményesen arra hivatkozni, hogy általában a bírói gyakorlat, illetve a Legfelsőbb Bíróság kollégiumi állásfoglalásában lévő iránymutatás mit tekint az alkoholfogyasztásnál irányadónak [Mt. 96. § (1) bek. a) pont, MK 122].
A felperes azért indított keresetet az alperes ellen, mert jogellenesnek tartotta az alperes ittasság miatt közölt rendkívüli felmondását. Emiatt a munkaviszonyának helyreállítását és úgynevezett vasutasnapi járandóság, 57 728 forint megfizetését kérte. Arra hivatkozott, hogy az alperes állítása nem valós, mert munkaidőben nem volt ittas a rendkívüli felmondásban megjelölt napon.A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet. Megállapította, hogy a felperes 2000. április 6-án 20 órakor vonatvezetőként állt szolgálatba a teherpályaudvaron. Éjfél után B.-n a főpályamester a mozdonyban alvó felperest felébresztette, és ittasság miatt a további munkavégzést számára megtiltotta. Ezután a felperes reggel 5 óráig a munkahelyén tartózkodott, munkát nem végzett, majd ettől a naptól keresőképtelen állományba került.
A munkaügyi bíróság több tanú vallomását, akik közvetlen bizonyítékot szolgáltattak a felperesnek az ittas embereket jellemző viselkedéséről, meggyőzőbbnek találta az egyik tanú vallomásánál, aki - egyedüliként - állította, hogy a felperesnél nem észlelt ittasságot.
A munkavégzés alatti ittasságot a munkaügyi bíróság az Mt. 96. §-a (1) bekezdése a) pontjának megfelelő rendkívüli felmondási oknak minősítette. A vasutasnapi jutalomról szóló megállapodás 1. és 3. pontjában megjelölt kizáró ok (a munkaviszony megszűnése) miatt a munkaügyi bíróság a felperes ez irányú kereseti kérelmét is elutasította.
Az ítélet ellen a felperes fellebbezést nyújtott be.
A megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint tény, hogy az alperes nem tartotta be a munkára képes állapot ellenőrzéséről szóló MÁV-utasítást, alkoholszondás-, illetve véralkohol-vizsgálatot nem végzett, az eseményről az előírásoknak megfelelő jegyzőkönyvet nem készített. Mindezekkel ellentétben azonban a szabad bizonyítás elvének megfelelően az alperes más módon - tanúk vallomásával - hitelt érdemlően bizonyította a felperes ittasságot alátámasztó magatartását: alkoholszag, táskájában talált üdítős üvegben lévő pálinka, üres sörösüveg, beszéd- és mozgászavar, bódult alvás. Ezért a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 253. §-ának (2) bekezdése alapján, figyelemmel a 254. § (3) bekezdésére, helybenhagyta.
A felperes a másodfokú bíróság ítélete ellen felülvizsgálati kérelemmel élt, mivel azt jogszabálysértőnek tartotta a munkára képes állapot ellenőrzéséről szóló munkáltatói utasítás rendelkezései és a Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalása III. pontjának megsértése miatt. Ezért az ítéletek megváltoztatását és a keresetének hely adó döntés meghozatalát kérte.
Az alperes felülvizsgálati ellenkérelme a másodfokú bíróság ítéletének hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A felperes nem vitatta F. B. tanú vallomásának azt a részét, amely szerint 1999. szeptember 7-én a "rettentő ittas állapotban" lévő felperes az alkoholvizsgálati jegyzőkönyv aláírását megtagadta, és a tanút egy munkatársa védte meg a felperes agresszív magatartásától. E tanúvallomás és a perbeli eset körülményei, különösen az éjszakai időpont alapján okszerű mérlegeléssel tulajdonított kisebb jelentőséget a munkaügyi bíróság az alkoholvizsgálati jegyzőkönyv hiányának a tanúk vallomásánál, amelyek a felperes ittas embert jellemző viselkedését egybehangzóan bizonyították.
Az előzőek értékelésénél helytállóan fejtette ki a másodfokú bíróság a szabad bizonyítás elvéből (Pp. 166. §) kiindulva, hogy a Legfelsőbb Bíróság MK 122. számú állásfoglalásban foglaltak nem jelentik a szabad bizonyítás elvétől való eltérést. A bíróság tehát a tanúvallomások törvény szerinti értékelése alapján kialakult meggyőződése szerint az ittasság (kötelezettségszegés) tényét olyan esetben is megállapíthatja, ha az alkoholvizsgálat, a jegyzőkönyvkészítés elmaradásának bizonyított, életszerű, elfogadható indoka van. Ha ez a bírói mérlegelés okszerű, és az iratoknak, valamint a logika szabályainak megfelel, nem lehet eredményesen arra hivatkozni, hogy általában a bírói gyakorlat, illetve a kollégiumi állásfoglalásban lévő iránymutatás mit tekint az alkoholfogyasztás bizonyításánál irányadónak.
A felperes tudomásul vette a főpályamester intézkedését, tehát azt, hogy őt a mozdonyban felébresztette, és közölte: a bárki számára nyilvánvaló bizonyítékok (alkoholszag, részleges beszédképtelenség, járás-bizonytalanság stb.) az ittasságára utalnak, ezért a további munkavégzést megtiltotta. A felperes az utasítás végrehajtásával, illetve azzal, hogy ellene nem tiltakozott, és a történteket felettesének nem jelezte, nem tanúsított olyan magatartást, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy az intézkedés indokát vitatná. Az indok valóságát önmagában az ittasságvizsgálati jegyzőkönyv elkészítésének hiánya ezért nem cáfolja.
A kifejtettek miatt a másodfokú bíróság a törvénynek megfelelően hagyta helyben az elsőfokú bíróság helytálló döntését, mivel a rendkívüli felmondás indoka, a felperes 2000. április 6-án 21 óra 35-kor kezdődő, a vágányzári munka alatt észlelt ittassága kellően bizonyított volt [Mt. 96. §-a (1) bekezdésének a) pontja].
A felperes a jegyzőkönyv szerint F. J. S. tanú elfogultságára nem hivatkozott. Ezért az elfogulatlannak bizonyult tanú vallomását a másodfokú bíróság törvénysértés nélkül vette fegyelembe annak bizonyítására, hogy a felperesnél korábban, a perbeli esemény előtt is megállapították a munkavégzés idején az alkoholos befolyásoltságot. Az egységes bírói gyakorlat szerint a tanúnak a munkáltatónál fennálló munkaviszonya önmagában elfogultságot nem idéz elő.
A kifejtettek miatt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján a megyei bíróság ítéletét hatályában fenntartotta.
A felülvizsgálati eljárás illetékét a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 14. §-a értelmében az állam viseli.
(Legf. Bír. Mfv.I.10.386/2001. sz.)