adozona.hu
BH 2002.9.376
BH 2002.9.376
A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény csak példálózóan sorolja fel a munkáltatókat érintő azokat az országgyűlési, kormányzati, miniszteri vagy önkormányzati képviselő-testületi döntéseket, amelyek következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség, és amelyek a felmentése alapját képezhetik. A felsorolásban a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése szerepel, ami helytálló értelmezés szerint nem együttes feltétel, hanem felsorolás, am
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A társasház-előadói munkakörben dolgozó felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az 1996. május 10-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással 1996. május 15-ei hatállyal felmentéssel megszüntette, és a felmentési idő felére mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A felmentés indokolása szerint a kerületi Önkormányzat képviselő-testülete 1996. évre az I...
BH 2002.9.376 A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény csak példálózóan sorolja fel a munkáltatókat érintő azokat az országgyűlési, kormányzati, miniszteri vagy önkormányzati képviselő-testületi döntéseket, amelyek következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség, és amelyek a felmentése alapját képezhetik. A felsorolásban a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése szerepel, ami helytálló értelmezés szerint nem együttes feltétel, hanem felsorolás, aminek következtében - egyéb törvényi feltételek megléte esetén - bármelyik megvalósulása elegendő a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetéséhez [1992. évi XXXIII. tv 30. § (1) bek. b) pont].
A társasház-előadói munkakörben dolgozó felperes határozatlan időre szóló közalkalmazotti jogviszonyát az alperes az 1996. május 10-én kelt intézkedésével a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással 1996. május 15-ei hatállyal felmentéssel megszüntette, és a felmentési idő felére mentesítette a munkavégzési kötelezettség alól. A felmentés indokolása szerint a kerületi Önkormányzat képviselő-testülete 1996. évre az IFÜR feladatát szűkebb körben, költségvetését alacsonyabb öszszegben határozta meg. Ennek következtében a szervezet átalakítására, a létszám csökkentésére van szükség. A feladat szűkítése a felperes munkakörét is érintette.A felperes az eredménytelen egyeztetést követően keresetet nyújtott be a munkaügyi bírósághoz, amelyet a per során módosított, és a visszahelyezés mellőzésével a felmentés jogellenességének megállapítását és az ehhez fűződő jogkövetkezmények alkalmazását kérte. Ezen túlmenően arra hivatkozott, hogy az alperes a járandóságait helytelenül számolta el, ezért a felmentési időre járó illetmény és végkielégítés-különbözet, valamint késedelmi kamat és perköltség megfizetésére is kérte kötelezni az alperest.
Az alperes az elszámolással kapcsolatos felperesi igényt elismerte, egyebekben a kereset elutasítását kérte.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetnek részben helyt adott. Az alperes munkáltató 1996. május 10-én kelt felmentését hatályában fenntartotta. Kötelezte az alperest, hogy a felperesnek végkielégítés-különbözet címén 61 556 forintot, felmentési időre járó átlagilletmény-különbözet címén 21 865 forintot és 1996. május 23-ától járó késedelmi kamatot fizessen meg. Ezt meghaladóan elutasította a felperes keresetét.
Az ítélet indokolása szerint az alperes az 1996. évi költségvetési tervezetet annak figyelembevétele mellett készítette el, hogy az önkormányzati lakások elidegenítése miatt az IFÜR feladatai csökkentek, amely átszervezést és tíz fő elbocsátását teszi szükségessé. A képviselő-testület a rendeletében az 1996. évi költségvetést elfogadta, és a költségvetés mellékletében az IFÜR fejezetében a személyi juttatások címszó alatt ugyanaz az összeg szerepelt, mint a költségvetési tervezetben. A felperes munkaköri feladatai csökkentek, a megmaradó feladatokat pedig az alperes a többi kollega között szétosztotta. Mindezekre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy a felmentés indoka valós, és abból okszerűen következett a jogviszony megszüntetése. Arra pedig, hogy az alperes a felperessel diszkriminatív módon járt el, a perben nem merült fel ezt valószínűsítő tény vagy adat.
Az ítélet ellen előterjesztett fellebbezésében a felperes arra hivatkozott, hogy az alperes keretein belül tervezett átszervezés végrehajtására nem került sor, a felperes munkaköre nem szűnt meg, az alperes nem ajánlott fel részére másik munkakört, és végül kifogásolta az elsőfokú bíróság pervezetését és a jegyzőkönyvezést.
A másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érintette, a fellebbezett rendelkezését pedig helybenhagyta, és a felperest perköltség megfizetésére kötelezte.
Az indokolás szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok mérlegelésével a tényállást helytállóan állapította meg, és helytálló az arra alapított érdemi döntése is. A fellebbezésre figyelemmel kiemelte, hogy a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontjából kiindulva a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésének elegendő feltétele az önkormányzat képviselő-testületének a munkáltatót érintő döntése a költségvetési támogatás csökkentéséről. Ez nem vitásan megtörtént, ezért az átszervezés elmaradásának mint a törvényi tényállásban is vagylagos feltételnek nincs jelentősége. A felajánlható munkakör hiányára való hivatkozás elmaradása a felmentést szintén nem teszi jogellenessé, miután egyébként a megállapított adatokból megállapíthatóan az alperes a felperes képzettségének megfelelő másik betöltetlen munkakörrel nem rendelkezett. A másodfokú bíróság olyan eljárásjogi szabálysértést nem tapasztalt, amely az eljárás megismétlését tette volna szükségessé.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes az ítélet hatályon kívül helyezését és lényegében a kereseti kérelmének megfelelő határozat meghozatalát kérte. Arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság ítélete jogszabályt sért, az abban megállapított tényállás iratellenes, okszerűtlen és logikailag ellentmondásos. Sérelmezte, hogy az elsőfokú eljárás során történt szabálysértések orvoslására a másodfokú eljárásban sem volt lehetőség. Az elsőfokú bíróság nem döntött valamennyi kereseti kérelem felől, és nem állapította meg, hogy a felmentés jogszerű vagy jogszerűtlen. Érdemben arra hivatkozott, hogy az 1996. évi költségvetési kiadási előirányzatokként feltüntetett összegek valóban alacsonyabbak, mint az 1995-ös költségvetésben szereplő összegek, azonban a támogatás csökkentése nem vonta maga után az alperesi munkáltató szervezeti átalakítását, erről ugyanis a képviselő-testület nem döntött. Az alperes tervezett átszervezése és a felperes felmentése között semmilyen okozati összefüggés nem állapítható meg, a jogerős ítélet ezzel ellentétes álláspontja jogszabálysértő. Megismételte, hogy a munkakör a felperes felmentése után is fennállt, minthogy a feladatokat az alperesnél más közalkalmazott vette át. Végül részletes számításokat közölt a felmentés jogellenességéhez fűződő jogkövetkezményekre alapított anyagi követelését illetően.
A felülvizsgálati kérelem nem alapos.
A Pp. 3. §-ának (5) bekezdése szerint amennyiben a törvény másként nem rendelkezik, a bíróság a polgári perben alakszerű bizonyítási szabályokhoz, a bizonyítás meghatározott módjához, vagy meghatározott bizonyító eszközök alkalmazásához nincs kötve, és szabadon felhasználhatja a felek előadásait, valamint felhasználhat minden egyéb bizonyítékot, amely a tényállás kiderítésére alkalmas. A szabad bizonyítás elvére figyelemmel az eljárt bíróságok nem követtek el súlyos eljárásjogi szabálysértést, amikor a jogi képviselővel eljárt felperes személyes meghallgatását mellőzték. A felperesnek a tárgyalásvezetéssel és a jegyzőkönyvvezetéssel kapcsolatos kifogásait az eljárt bíróság előtt kellett volna megtennie, ezek a felülvizsgálati eljárásban már nem kifogásolhatóak.
A felperes a felülvizsgálati kérelmében tévesen hivatkozik arra, hogy sem az első, sem a másodfokú bíróság nem döntött a felmentés jogszerűségének vagy jogellenességének kérdésében. A felperes kereseti kérelme a felmentés jogellenességének megállapítására irányult, ennek a kereseti kérelemnek pedig az eljárt bíróságok nem adtak helyt. A felperes álláspontjával szemben a kereseti kérelem elutasítása a kérelem felőli döntés, nem pedig a döntés elmulasztása.
A Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének b) pontja csak példálózóan sorolja fel a munkáltatót érintő azokat az országgyűlési, kormányzati, miniszteri vagy önkormányzati képviselő-testületi döntéseket, amelyek következtében a közalkalmazott további foglalkoztatására nincs lehetőség, és amelyek a felmentése alapját képezhetik. A felsorolásban a feladatok változásából adódó átszervezés vagy a költségvetési támogatás csökkentése szerepel, amely helytálló értelmezés szerint nem együttes feltétel, hanem felsorolás, aminek következtében - az egyéb törvényi feltételek megléte esetén - bármelyik megvalósulása elegendő a közalkalmazotti jogviszony felmentéssel történő megszüntetéséhez. A perben nem volt vitás, hogy az alperes tervezett átszervezése nem valósult meg, ugyanakkor a lefolytatott bizonyítás alapján a felperes által sem vitatottan az 1996. év vonatkozásában csökkent az alperes költségvetési támogatása. A képviselő-testület az alperes csökkentett mértékű költségvetési támogatását jóváhagyta, vagyis a költségvetési támogatás csökkentéséről döntött, amely döntést illetően közömbös, hogy a költségvetési tervezetet ki készítette. Helytállóan állapította meg a másodfokú bíróság azt is, hogy a csökkent mértékű költségvetés megállapítására a tervezett létszámleépítésre figyelemmel került sor. A döntés a felperes munkakörét érintette, mert az ahhoz tartozó feladatokat az alperes egy másik közalkalmazott munkaköri feladataihoz csatolta, ami a kialakult ítélkezési gyakorlat szerint önmagában megvalósítja az átszervezést. Mindezekre tekintettel az eljárt bíróságok jogszabálysértés nélkül jutottak arra a következtetésre, hogy a felmentés indoka valós és okszerű.
A felmentést nem teszi jogellenessé, hogy abban az alperes a felajánlható másik munkakör hiányára nem hivatkozott. A felperes pedig a perben általa betölthető és felajánlható munkakört nem jelölt meg.
A kifejtettekre figyelemmel a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta. Az alperes jogutód nélküli megszűnése folytán a jogerős ítéletet az alapító önkormányzat tekintetében bírálta felül a perbelépése folytán.
A költségről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az illetékről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és 14. §-a alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.727/2000. sz.)