adozona.hu
BH 2002.8.330
BH 2002.8.330
I. Ha a munkavállaló a bérleti szerződés jogosulatlan felmondásával kárt okoz a munkáltatójának, azt a szándékos károkozásra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni. II. A tartós bérleti szerződés célja a bérelt (lízingelt) vagyontárgy feletti tulajdonjog megszerzése, aminek nem mond ellent, hogy a bérbevevő a maradványértéken való megvásárlásra harmadik személyt is kijelölhet. A bérbevevő kára nem azáltal keletkezik, hogy elvesztette a vevő kijelölésére vonatkozó rendelkezési jogát, hanem azáltal,
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
A felperes a keresetében az alperest az Mt. 168. §-a alapján szándékos károkozás címén 859 392 forint kár, ennek az 1996. január 17-étől a kifizetés napjáig terjedő évi 20%-os késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes az említett időpontban ellenszolgáltatás nélkül írásban felmondott egy tartós bérleti szerződést, holott 1996. január 9-én az ügyvezetői képviseleti jogosultsága megszűnt. A felperes az alperes cselekményét olyan súlyú kötele...
BH 2002.8.330 I. Ha a munkavállaló a bérleti szerződés jogosulatlan felmondásával kárt okoz a munkáltatójának, azt a szándékos károkozásra vonatkozó szabályok szerint köteles megtéríteni.
II. A tartós bérleti szerződés célja a bérelt (lízingelt) vagyontárgy feletti tulajdonjog megszerzése, aminek nem mond ellent, hogy a bérbevevő a maradványértéken való megvásárlásra harmadik személyt is kijelölhet. A bérbevevő kára nem azáltal keletkezik, hogy elvesztette a vevő kijelölésére vonatkozó rendelkezési jogát, hanem azáltal, hogy a bérbeadó intézkedése következtében a lízingelt vagyontárgyat vesztette el [Mt. 168. §, 172. § (1) bek. b) pont, MK 25. sz.]
A felperes a keresetében az alperest az Mt. 168. §-a alapján szándékos károkozás címén 859 392 forint kár, ennek az 1996. január 17-étől a kifizetés napjáig terjedő évi 20%-os késedelmi kamata és perköltség megfizetésére kérte kötelezni. Arra hivatkozott, hogy az alperes az említett időpontban ellenszolgáltatás nélkül írásban felmondott egy tartós bérleti szerződést, holott 1996. január 9-én az ügyvezetői képviseleti jogosultsága megszűnt. A felperes az alperes cselekményét olyan súlyú kötelezettségszegésként értékelte, amely alapján rendkívüli felmondással élt.Az alperesnek a rendkívüli felmondás jogellenessége megállapítására irányuló keresetét a másodfokú bíróság jogerősen elutasította, és a Legfelsőbb Bíróság az ítéletével a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
A munkaügyi bíróság az ítéletével a keresetet elutasította, és a felperest perköltség, valamint illeték fizetésére kötelezte. Az indokolás szerint a felperes kártérítési igényét azért találta megalapozatlannak, mert a perben az alperes vétkes kötelezettségszegése és a bekövetkezett kár között az okozati összefüggést nem bizonyította.
A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Az indokolás szerint a tényállásból és a jogerős bírói ítéletekből következően az alperes a tartós bérleti szerződés felmondásakor a munkaviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte, és ezzel megvalósította az Mt. 166. §-a (1) bekezdésének egyik tényállási elemét. A (2) bekezdés értelmében azonban a munkavállaló vétkességét a kár bekövetkeztét, illetve mértékét, valamint az okozati összefüggést a munkáltatónak kell bizonyítania. Az adott esetben a kárt a rendelkezési jog elvesztésében jelölte meg a felperes. Ez jog elvesztésének ellenértéke azonban semmiképpen sem lehet azonos a gépkocsi vételárának 80%-ával. A rendelkezési jog ugyanis egy olyan jogosítvány, ami önmagában pénzben nem kifejezhető, míg a kár olyan vagyoni hátrány, ami pénzben kifejezhető, és a felperesnél kell, hogy jelentkezzen. A kárát azonban - például hogy másik gépkocsit kellett lízingelnie, a gépkocsit megnevezett más személynek kívánta juttatni, és ennek hiányában az alkalmazás megszűnt, vagy más előnyt kellett biztosítania - az eljárás során nem bizonyította. Általa sem vitatottan nem szerzett volna a gépkocsin tulajdonjogot. A kötelezvény, illetve az 1996. január 16-ai keltű bérbeadói levél harmadik személy tulajdonszerzését teszi lehetővé, ezért a kár is harmadik személynél merülhetett volna fel, ha az nem azonos azzal a személlyel, aki a gépkocsit ténylegesen megkapta. Bizonyított kár hiányában a bíróság nem vizsgálta az alperes vétkességének fokozatát, valamint az okozati összefüggést.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmében a felperes annak az elsőfokú bíróság ítéletére is kiterjedő hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmének helyt adó határozat meghozatalát kérte. A jogerős ítélet indokolásának egyes részeivel kapcsolatban iratellenességre hivatkozott. Kifogásolta azt a megállapítást, hogy általa sem vitatottan a gépkocsin tulajdonjogot nem szerzett volna, illetve a bérbeadó 1996. január 16-án kelt levele szerint a gépkocsit csak harmadik személy vásárolhatta volna meg. Ezzel szemben állította, hogy a kár éppen azáltal érte, hogy az alperes vétkes magatartása miatt a lízingelt tárgyon való tulajdonszerzéstől elesett. Utalt arra, hogy az alperes kötelezettségszegő magatartását és ezzel gazdasági hátrány okozását a Legfelsőbb Bíróság is megállapította. Sérelmezte a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a rendelkezési jog pénzben nem kifejezhető jogosítvány. Hiányos a tényállás azért is, mert nem tartalmazza, hogy az alperes a bérleti szerződést kifejezetten annak eltitkolása érdekében egy iktatószám nélküli levélben mondta fel.
Az alperes ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban tartására irányult.
A felülvizsgálati kérelem részben megalapozott.
Az iratok között lévő bérleti szerződéshez tartozó kötelező nyilatkozat szerint a bérbeadó kötelezettséget vállalt arra, hogy amennyiben a bérbevevő a bérleti díjat maradéktalanul és rendes időben kifizette, a gépkocsit 40 000 forint plusz ÁFA eladási áron a bérbevevőnek vagy az általa kijelölt harmadik személynek eladja. Ezt a kötelezettségvállalást erősítette meg a bérbeadó 1996. január 16-ai levele is, amelyben a bérbeadó a felperest arról tájékoztatta, hogy a gépjárművet maradványértéken a felperes által kijelölt harmadik személy vagy a felperes megvásárolhatja. A jogerős ítélet indokolásának a fentiekkel ellentétes megállapításai iratellenesek, ezért azokat a Legfelsőbb Bíróság mellőzte.
A rendkívüli felmondás tárgyában hozott jogerős ítéletben megállapított tényállás alapján nem volt vitás, hogy az alperes a bérleti szerződés jogosulatlan felmondásával a munkaviszonyból eredő kötelezettségét vétkesen megszegte. A tartós bérleti szerződés célja a bérelt (lízingelt) vagyontárgy feletti tulajdonjog megszerzése, amelynek nem mond ellent, hogy a bérbevevő a maradványértéken való megvásárlásra harmadik személyt is kijelölhet. A másodfokú bíróság álláspontjával szemben a felperes kára nem azáltal keletkezett, hogy elvesztette a vevő kijelölésére vonatkozó rendelkezési jogát, hanem azáltal, hogy az alperes intézkedése következtében a lízingelt vagyontárgyat vesztette el, holott a szerződés megkötésekor 859 392 forint, az egyéves bérleti szerződés alatt pedig további 214 848 forint összegű bérleti díjat megfizetett. A bérleti szerződés felmondásával tehát a felperesnél vagyonvesztés következett be, mert a bérleti díjak addigi fizetése ellenére nem juthatott hozzá - a maradványértéket is megtérítve - a gépkocsihoz, vagyis az alperes magatartása folytán kár érte. Ennek mértéke a lízingelt gépkocsinak a károkozás időpontjában érvényes fogyasztói ára [Mt. 172. §-a (1) bekezdésének b) pontja], levonva ebből a szerződés szerinti maradványértéket.
Ennek összegszerűségét a felperes a beszerzési ár 80 %- ában jelölte meg, amelyet az alperes a perben nem vitatott, és amely a bíróság általános ismeretei szerint elfogadható. Ugyanakkor ebből az árból le kell vonni a 40 000 forint plusz áfa, vagyis az 50 000 forint maradványértéket, amelyen a felperes a lízingelt gépkocsit megvásárolhatta volna.
A Legfelsőbb Bíróság Munkaügyi Kollégiumának 25. számú állásfoglalása szerint a munkavállaló szándékosan okoz kárt a munkáltatónak, ha előre látja cselekményének (mulasztásának) károsító következményeit, és azokat kívánja (közvetlen szándék), vagy azokba belenyugszik (eshetőleges szándék). A korábban ügyvezetői tisztséget betöltő alperes a lízingszerződés felmondásával annak körülményeit figyelembe véve a felperes oldalán bekövetkezett következményeibe legalább is belenyugodott, ezért a károkozása szándékosnak tekintendő, amelyért az Mt. 168. §-a alapján teljes mértékben felelősséggel tartozik.
A kifejtettekre tekintettel a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (2) bekezdése alkalmazásával a jogerős ítéletet hatályon kívül helyezte, és a munkaügyi bíróság ítéletét megváltoztatva az alperest kártérítés megfizetésére kötelezte.
A költségekről és az illetékről a Pp. 78. §-ának (1) bekezdése, az 1990. évi XCIII. törvény 62. §-a (1) bekezdésének a) pontja, valamint a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján határozott.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.472/2000. sz.)