adozona.hu
BH 2002.7.284
BH 2002.7.284
Ha az alapító a munkáltató egy részét vagy szervezeti egységét megszünteti, a feladat ellátására az alapító vagy más jogi személy is létrehozhat a Munka Törvénykönyve vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetet. E vonatkozásban nem lehet a törvény szövegét olyan megszorító módon értelmezni, hogy a feladatot egyébként a közalkalmazottakkal együtt átvevő szervezet kizárólag e feladat ellátására újonnan alakult szervezet lehet. A jogszabály alkalmazhatóságát nem ez, hanem
Kiválasztott időállapot:
- Kibocsátó(k):
- Jogterület(ek):
- Tipus:
- Érvényesség kezdete:
- Érvényesség vége:
MIRŐL SZÓL EZ A JOGSZABÁLY?
Az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint szüntette meg, és egyidejuleg a Kjt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése alapján kiszámított végkielégítés kifizetéséről intézkedett.
A felperesek az eredménytelen egyeztetést követően keresetet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a ...
BH 2002.7.284 Ha az alapító a munkáltató egy részét vagy szervezeti egységét megszünteti, a feladat ellátására az alapító vagy más jogi személy is létrehozhat a Munka Törvénykönyve vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetet. E vonatkozásban nem lehet a törvény szövegét olyan megszorító módon értelmezni, hogy a feladatot egyébként a közalkalmazottakkal együtt átvevő szervezet kizárólag e feladat ellátására újonnan alakult szervezet lehet. A jogszabály alkalmazhatóságát nem ez, hanem az a tény dönti el, hogy a feladatot átadták-e, és fennállt-e a közalkalmazottak továbbfoglalkoztatásának lehetősége [1992. évi XXXIII. tv 25/A. § (7) bek.].
Az alperes a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény (Kjt.) 25/A. §-ának (1) bekezdésére hivatkozással a Kjt. 25. §-a (1) bekezdésének c) pontjában meghatározottak szerint szüntette meg, és egyidejuleg a Kjt. 37. §-a (1) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése alapján kiszámított végkielégítés kifizetéséről intézkedett.A felperesek az eredménytelen egyeztetést követően keresetet nyújtottak be a munkaügyi bírósághoz, amelyben a közalkalmazotti jogviszony jogellenes megszüntetésének megállapítását és az alperesnek kétszeres végkielégítés, felmentési időre járó átlagkereset, esetleg kiesett illetmény és perköltség megfizetésére kötelezését kérték. Álláspontjuk szerint esetükben a Kjt. 25/A. §-ában meghatározottak alkalmazásának jogszabályi feltételei nem valósultak meg, mert az ugyanezen szakasz (7) bekezdésében foglaltaknak megfelelően a munkáltató egy részének megszüntetésével egyidejuleg a feladat ellátására sem a Pest Megyei Önkormányzat, sem más jogi személy nem hozott létre az Mt. hatálya alá tartozó új szervezetet. Ezért az alperes akkor járt volna el jogszeruen, ha a felperesek közalkalmazotti jogviszonyát a Kjt. 30. §-a (1) bekezdésének a) vagy b) pontjában meghatározott jogcím alapján szünteti meg. A felperesek állították, hogy az alperes megsértette a Kjt. 16. §-ában foglaltakat, mert az intézkedését a közalkalmazotti tanáccsal nem véleményezte, ezért ez az Mt. 67. §-ában foglaltakra figyelemmel semmis.
A munkaügyi bíróság az ítéletével elutasította a keresetet, és a felpereseket különböző összegu perköltség megfizetésére kötelezte.
A munkaügyi bíróság által megállapított tényállás szerint az alperes fenntartójának, a Megyei Önkormányzatnak a közgyulése az 1998. május 22-ei ülésen meghozott határozatával döntött a Kórház Központi Laboratóriuma és Röntgen Osztálya funkcionális privatizációjáról. A Közalkalmazotti Tanács elnöke 1998. június 2-án kapott értesítést arról, hogy a két szervezeti egység muködtetésére a továbbiakban vállalkozási formában kerül sor. Az érintett dolgozókat közvetlenül az osztályértekezleten tájékoztatták a tervezett intézkedésekről.
A Közalkalmazotti Tanácsot 1998. június 16-án tájékoztatta az alperes a vállalkozásba adás tervezett időbeni ütemezéséről és az érintett munkavállalók foglalkoztatási csoportok szerinti megoszlásáról. A Közalkalmazotti Tanács elnöke július 3-án kelt levelében értesítette az alperes igazgatóját arról, hogy a pályázat kiírását elfogadja. A pályázat tartalmazta a dolgozók továbbfoglalkoztatásának követelményét. A pályázat nyertese valamennyi dolgozó tekintetében vállalta a továbbfoglalkoztatást a Kjt. által előírt jogok biztosítása mellett.
Az alperes 1998. augusztus 27-én tájékoztatta az érintett munkavállalókat arról, hogy a közbeszerzési eljárás nyerteseként 1998. november 1-jei hatállyal szerződést kötött a H. Kft.-vel, illetve a P. Rt.-vel. Felhívta őket, hogy 30 napon belül nyilatkozzanak arról, hogy a gazdasági társaságoknál kívánnak-e tovább dolgozni. A felperesek nem éltek az új munkaszerződés megkötésének lehetőségével.
Az alperes a röntgen- és a labortevékenységgel kapcsolatos fenntartási jogot átadta a gazdálkodó szervezetnek, intézkedése során a Kjt. 16. §-ának (2) bekezdésében foglaltaknak eleget tett, így a felperesek keresete nem megalapozott.
A felperesek fellebbezése folytán eljárt megyei bíróság az ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét a III. rendu felperes tekintetében hatályon kívül helyezte, és a pert e vonatkozásban megszüntette, mert a III. rendu felperes nem nyújtott be keresetet. Egyebekben az ítéletet helybenhagyta és a felpereseket az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség 10 §- ának megfelelő perköltség megfizetésére kötelezte. Az ítélet indokolása szerint a munkaügyi bíróság megfelelően állapította meg a tényállást, és helytálló az arra alapított ítéleti döntése is. A felperesek - amint megtudták, hogy a munkájukat gazdálkodó szerv keretében folytathatják - nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy munkaszerződést kössenek a H. Kft.-vel és a P. Rt.-vel. Ezek már nem vitásan muködő gazdasági társaságok voltak, amikor az alperesi munkáltató a felperesek részére felajánlotta a közalkalmazotti jogviszony megszüntetésével egyidejuleg a munkaviszony létesítését. Az a tény, hogy nem egyidejuleg történt a közalkalmazotti jogviszonyok megszüntetése és a gazdasági társaságok létrehozása, nem teszi az alperes intézkedését jogellenessé. Ily módon a jogellenes munkáltatói intézkedés jogkövetkezményei sem alkalmazhatók.
Nem látott okot a megyei bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított perköltség mérséklésére. Az eredménytelenül fellebbező felpereseket terhelő perköltség mértékének megállapításánál a megyei bíróság utalt arra, hogy azt a munkával arányosan állapította meg, és figyelembe vette, hogy egy tárgyaláson hozta meg az ítéletét.
A jogerős ítélet ellen előterjesztett felülvizsgálati kérelmükben a felperesek az ítélet hatályon kívül helyezését és a kereseti kérelmüknek megfelelő döntés meghozatalát kérték. Arra hivatkoztak, hogy a megyei bíróság helytelenül állapította meg a tényállást, és abból helytelen jogi következtetést vont le. A fenntartói jog az önkormányzatnál maradt, a szóban levő esetre a Kjt. 25/A. §-ának (7) bekezdésében foglaltakat pedig azért nem lehet alkalmazni, mert a tevékenységet az alperes már meglévő gazdasági társaságnak adta át.
Az alperes csatlakozó felülvizsgálati kérelmében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság által megállapított perköltség mértéke a Pp. 79. §-ának (1) bekezdésébe ütközik, felülvizsgálati ellenkérelmében pedig a jogerős ítélet hatályban tartását kérte.
A felülvizsgálati kérelem és a csatlakozó felülvizsgálati kérelem nem alapos. A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásban a másodfokú bíróság által az ítélkezése alapjául elfogadott tényállásban iratellenességet nem tapasztalt. A felperesek a felülvizsgálati kérelmükben a megállapított tényállás vonatkozásában az iratellenességet csak állították, de semmivel nem támasztották alá. Erre figyelemmel az eljárt bíróságok által megállapított tényállást tekintette irányadónak, és egyetértett a másodfokú bíróság abból levont jogi következtetésével is.
A perben nem volt vitás, hogy az alperesnél a központi laboratórium és a röntgenosztály megszunése során a feladatot átvevő gazdálkodó szervezetek a felperesek továbbfoglalkoztatását vállalták, és ezt az alperes a Kjt. 25/A. §-ában meghatározottak szerint a felperesekkel közölte. A Kjt. 25/A. §-ának (7) bekezdése szerint ha az alapító a munkáltató egy részét vagy szervezeti egységét megszünteti, a feladat ellátására az alapító vagy más jogi személy is létrehozhat az Mt. vagy a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó szervezetet. E vonatkozásban nem lehet a törvény szövegét olyan megszorító módon értelmezni, hogy a feladatot egyébként a közalkalmazottakkal együtt átvevő szervezet kizárólag e feladat ellátására újonnan alakult szervezet lehet. E törvényhely alkalmazhatóságát nem ez, hanem az a tény dönti el, hogy a feladatot átadták-e, és fennállt-e a közalkalmazottak továbbfoglalkoztatásának lehetősége, ezt pedig a felperesek a perben nem tették vitássá.
Az ügyvéd munkadíját a bíróság - perköltségként - a jogszabályban meghatározott alsó és felső határok között a végzett munka figyelembevételével állapítja meg azzal a korlátozással, hogy a fél javára az általa felszámítottnál több költséget nem lehet megállapítani. A másodfokú bíróság a perköltségként megállapított ügyvédi munkadíjat mérlegelési jogkörében a végzett munka arányában vette figyelembe. Tekintettel arra, hogy a perben széles köru bizonyítási eljárás lefolytatására nem került sor, a Legfelsőbb Bíróság a másodfokú bíróság által megállapított perköltség összegének megváltoztatására nem talált kellő alapot.
A kifejtettekre figyelemmel a másodfokú bíróság az ítéletét jogszabálysértés nélkül hozta meg, ezért azt a Legfelsőbb Bíróság a Pp. 275/A. §-ának (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.
A perköltség viseléséről a Pp. 81. §-ának (1) bekezdése alapján, az illeték viseléséről a 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 2. §-a (1) bekezdésének f) pontja és az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 5. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján rendelkezett.
(Legf. Bír. Mfv.II.10.148/2000. sz.)